Új Dunántúl, 1945. augusztus (2. évfolyam, 170-192. szám)
1945-08-19 / 183. szám
Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök mondotta Sajószentpéteren, idézve a bá- y jszhimnusz szavait: „Bányásznak halni 1 ;:ép halál", de előbb meg kell tenni minőit, hogy a bányász élete szép és emn.ez méltó legyen. Mert ha csak megunt szép a bányásznak, akkor persze es utánpótlás, de ha élni is szép lesz, tóikor dicsőség lesz bányásznak lenni. A -sí bányamunkásság minden akarata , hogy meg is valósuljon amit a roi- jzterelnök mondott, mert minden igyekezetével az a törekvése minden bányász társnak, hogy ezt az országot ne öt így tíz év alatt sikerüljön talpraállítani, hanem két év alatt. Ezt meg is lehet csinálni, ha mindenki minden erejét megfeszíti és dolgozik. Vasárnap veröfényes napsütés volt a Mecseken, sokan sétáltak az erdő fái alatt, de azt hiszem nagyon kevesen gondoltak arra, hogy a földalatti fejtésekben valami történik. Munka folyik még vasárnap is lent az örökös sötétségben. Ki dofgozik? Ismét csak a bányász. Miért? Azért, mert Budapest S. 0. S. kiáltását a demokratikus érzelmű bányász meghallotta!. Vas elvtárs kérésére, Budapest megmentésére szenteli azt az ünnepnapot, amit minden ember pihenőre használ föl. Már két vasárnapja folyik ez a munka, amit a vasaai elvtársak kezdtek el és fokozatosan az egyes telepek is átvettek. Ft. a munka nem szóvirág, hanem cselekedet. 97 ttagon szenet adott a munkások ügybuzgalma, ami 20 vagoné« tételekben Budapestre megy, hogy Budapest szive, gázgyára működni tudjon. Megindulhasson az ipari élet, levegye Budapest polgárainak válláról a főzéshez szükséges fa és szén gondokat. A pécsi bányász az első szóra azonnal cselekszik és meg is van munkájának eredménye. Ezen a jogcímen indokoltnak tartja azt, hogy 6 is kérhessen, jogot formáljon arra, amiből sréki eddig csak kevés jutott. Még most is látja a bányász, hogy vannak egyesek, akik a múltban az ország tönkretevői voltak és jobban élnek most is, mint valaha .A kicsi bányászgyerek kint jár a telepen. Eljut a volksbundisták barak- táborához is. Mit lát ott? Nem is tudja mi az, amit az internált kezében tart, kalács avagy sütemény? Ez a helyzet és ez a valóság. Ezeknek még most is jut báty uzás utján kenyérre, szalonnára és sonkára, Hisszük, hogy demokratikus rendőrségünk cselekedni fog ezen a téren és kinyomozza, hogy ezeknek honnan jut Üyframi, amikor a bánya vezetőségének, íz élelmezési osztálynak folyton azt kell mondani: „munkatársak, miniszteri rendedet a 90% -os őrlés, ilyen kenyeret szabad jsak enni e tönkretett országban, mert csak így lesz elég". Kérjük a rendőrséget, kutassa fel a készleteket. Keverjék a bányamunkás fe- keta lisztjébe javítás gyanánt Kérjük az ‘Uetékeseket, hogy ne csak Ígéret, hanem cselekedet is történjék akkor, amikor a titkos raktárakban még mindig található szappan, vagy zsiradék. Elő ezekkel a készletekkel, jusson a bányásznak Ígéret helyett valóban szappan, kenyér, olaj, isir, ruhanemű és dohány. Jusson a bá- nyászgyermekeknek legalább mutatóba egy kis cukor is! Kérjük Budapestet, adton annak, aki már a múltban és a jelenben is ereje minden megfeszítésével mindenkor segítségére siet a fővárosnak. Induljon cl Budapest ipari életéből is egy csekély viszonzás a bányamunkások leié, hogy adni tudjunk azoknak a mimkatár- „aknak is, akik még eddig nem tudtak elokapcsolódni Budapest mentési munkálataiba, csalt azért, mert nincs lábbelilük s nincs ruhájuk, hogy abban a mélybe leszállhassanak a feketegyémánt kiaknázására. Budapestiek, ne gondoljátok azt, a pécsi bányákban — amint azt a többiekben meg tehet tenni — mezítláb lehet dolgozni. Kém lehet, mert itt savas vizek vannak s kimarják a bőrt és munkaképtelenné tesznek sok száz munkást. A pécsi bányák a legveszélyesebbek, amit az a tény is bizonyít, hogy az újjáépítésnek az elmúlt hetekben 3 bányász hősi halottja volt" már. Romokban van az ország, szűkösen élűnk, de hisszük, hogy e cikkünk nyomán felénk fordul a megértés áradata és a bányász megfogja kapni mindazt, amit munkája révén jogosan meg is érdemel. Horváth János Mila sslnnáll ma és holnap össztán c 7 órásól 11- isr.| ÚJ DUNÁNTÚL Mii vémmk & bányászok az úliamomímíói? Nem nehéz a felelet, hiszen az állami bányásznak mindig jobb volt mint nekünk ... Hogy irigyeltük már akkor őket, hányszor sóhajtottunk, hogy: „Ha egyszer mi is állami alkalmazottak lehetnénk! Három kérdés az, amelynek megoldását az államosítástól várjuk. A nyugdíjba helyezés idejének megrövidítése, a nyug- bér- és bérkérdés rendezése. Ezek a problémák nem új keletűek. Ahány képviselőjelölt a városban fellépett, hogy a bányászok rokonszevét, és szavazatát megnyerje, az mind ezeknek a kérdéseknek a rendezését ígérte. Nem volt ez alól kivétel lmrédy Béla, és Angyal László sem. Nagyon is jól emlékeznek még az Er- zsébet-telepi bányászok lmrédy ígéreteire, és villanybevezetési trükkjére. Az állami bányászokat 30 év után nyugdíjba helyezték, a mieinknek negyven évet kellett legyűrni, — már annak aki bírta negyven évig ... Mert a béreink is nagyon elmaradtak az állami bányászokétól, és nem volt képes egy bányász sem úgy táplálkozni, mint ahogy a nehéz munka mellett kellett volna — még akkor sem mikor a kirakatok roskadoztak az élelmiszertől, mikor a mozdonyokat búzával fűtötték, mikor a kukoricát a tengerbe öntötték ... A bányász akkor is éhezett és nedves egy szobás-konyhás dohos lakásban lakott hatodmagával. Hány bányász „dőlt ki" 30—32 éves korában, hány halt' meg fiatalon „szilikózisban“ azért mert mikor betegnek érezte magát nem mehetett orvoshoz, mert a táppénz még az éhen háláshoz is kevés volt?! ...és ha kidolgozta a keserves negyvenével, akkor öregen betegen vehette a ,fiagyobb csákányt“ kereshetett magának más munkát, mert a havi, 60 pengő nyug- bérből nem volt képes megélni. Ezért várjuk türelmetlenül az államosítást és ezért üdvözöljük örömmel az angol bányák államosításának híréi. Örülünk, hogy angol munkás társaink sorsa is rendeződik. Senki se gondolja, hogy mi nem vagyunk tisztában a bányák politikai jellegével. Tudjuk mit jelent egy ország számára a bánya, és azt is tudjuk, hogy az állam csak akkor lesz képes beváltani a hozzá fűzőit reményeinket, ka mi megfeszített erővel lehetővé tesszük az ország vérkeringésének megindítását. Nekünk sem mindegy, hogy kapitalistáknak különös képpen a néme tfinánctőkének, hajiunk-e hasznot munkánkkal, vagy a magyar államnak, tehát magunknak. Tudjuk, hogy minden egyes csákányütéssel, minden egyes csillével közelebb hozzuk álmunk megvalósulását. Tadjuk és százszorosán megfeszítjük irmainkat. Stier József segéd vájár. £32 AZ AMERIKAI KATONAI MISSIO felkéri a magyar lakosságot, hogy akinek tudomása van Magyarország területén eltemetett amerikai katonákról fevilágosítást adjon, ponto3 helymegjelöléssel BUDAPEST, KOSSUTH LAJOS-TÉ3 18 SZÁM. Amerikai Katonai Missio, Ritter főhadnagy. SvafauUqytUíKet Véts mbommk! „Napjaink átértékelése" — ez az évtizedek óta közszájon forgó jelszó, amelyről oly sokszor elmondották, hogy „sohasem volt időszerűbb és szükségesebb, mint most", — végre valóban égető feladattá váít Itt az ideje, hogy valamit tervszerűen is tegyünk megvalósítása felé. A demokrácia sarkalatos tétele, hogy minden jóakaratú embernek, mindenkinek, aki építő szándékának jelét adja, lehetőséget kell adni a társadalmi élet irányításában való részvételre. Éppen a demokratikus társadalmi berendezkedés teremti meg azoknak a szerveknek, szervezeteknek sokaságát, amelyek ezt a bekapcsolódást a legkülönfélébb helyeken, a legkülönbözőbb fokozatokban lehetővé teszik. A demokrácia ezzel olyan fegyvert ad minden becsületes dolgozó kezébe, amellyel magát és a demokrácia rendszerét megvédheti az alattomos támadások ellen. De a fegyverrel bánni kell tudni, ismerni kell azt kívül-belül. Az kell, hogy lehetőség szerint biztosan tájékozódjunk a fogalmaknak abban a szédítő zűrzavarában, amely — lássuk be — még mindig nem tisztult ki teljesen a fejekből. Rendet kell teremtenünk a fejekben is, nemcsak az utcákon és a gyártelepeken. Ennek pedig első, legfontosabb lépése: a fogalmak helyes értékelése. El kell jutnunk egyszer odáig, hogy nemcsak szónoklatokban, újságcikkekben fogadunk be bizonyos szavakat, hanem igyekszünk meg is ismerni azok valódi értelmét. A napilapok cikkei általában nem alkalmasak arra, — különösen a mostani terjedelemkorlátozások mellett —, hogy megmagyarázzák nekünk a körülöttünk hullámzó események rejtelt rúgóit, mélyebb értelmét. Az elmúlt évek a fogalmak tucatjait vetették fel, amelyek meg- emésztetlenül feküdték meg az átlagolvasó gyomrát. Elodázhatatlanná vált tehát az alapos szellemi gyomormosás, és az, hogy végre, először megpróbáljuk a társadalom „szellemi bélrendszerét" tiszta, világos, mindenki által érthető táplálékkal megtölteni. A demokrácia sohasem támaszthat olyan követelést híveivel szemben, hogy igen-t és Amen-t mondva, ellentmondás nélkül jónak fogadják el azt, amit „felülről" mondanak. Ennél súlyosabb követelménnyel lép fel: megérteniük kell- azt, ami velük és körülöttük történik. Annak a széleskörű kultúraterjesztésnek, amellyel a népi demokrácia a legszélesebb társadalmi rétegeket részeltetni akarja és fogja, első kezdeteivel utat kell törnie a fogalmak alapos tisztázása felé. Az ország legtöbb jelentős városában, minden valamirevaló szellemi gócában megindult már ez a munka. Budapest, Debrecen, Szeged, Eger részben megindították szabadegyetemeiket, részben elha- j tározó lépést tettek efelé. Mi a célja ezeknek a szabadegyetemeknek? Mindenki számára érthetően é« hitelesen ismertetni, megtanítani a társadalom és a történelem néhány legfontosabb jelentőségének igazi értelmét. Kézenfogmi a fogalmak útvesztőjében tévelygőt, akit az elmúlt évek kétségbeesett zűrzavarba döntöttek és megmagyarázni: ez az út ide-, amaz odavisz; — ilyen a mi utunk, olyan másoké. A Szabadegyelem első tépése, előfutára annak a tervnek, amellyel minden dolgozó számáne lehetővé akarjuk tenni a magasabb képzettség elsajátítását. Ismételjük: feltétlenül módot kell teremteni a legszélesebb rétegeknek, hogy hitelt érdemlő helyről, tudományos tárgyilagossággal és alapossággal hallják meg sok-sok olyan dolog magyarázatát, amelyekkel szemben eddig értetlenül állottak. Napjaink legfontosabb kulturális feladatainak egyike ez. Értelmes, határozott és időtálló magatartást csak olyanoktól várhatunk, akik tudják, mit miért kell tenniők. Pécs városa ebből a szempontból megkésett, de nem késett el; hátramaradt, de nem behozhatatlanul. Munkáso-k és értelmiségiek részéről újból és újból felhangzik az óhaj: induljon végre Szabadegyetem Pécsett is. Biztosítsuk itt is a magasabb tudás után vágyakozó munkások, polgárok és minden érdeklődő komoly továbbképzését. A most következő néhány nap lehetőséget ad az előmunkálatokra: ne hagyjuk azokat kihasználatlanul. Farkas Sándor. Bányásznom Szerencse lel ... Szerencse fc ,.. Hosszú kellemetlen hangú űvölles. Öt* óra. Bent a városban még mindenki alszik, csak a bányásznak kell felkelni már. Fel is ke! mind, szó nélkül. Megszokta már. Reggeli nincs, egy darab kenyeret levág, zsebre teszi. Száraz kenyér de legalább van ... Igen ma még van ... Holnap ...? Ki tudja ... 7 Az még messze van. — De dél az hamarabb lesz. Három óra ... Az igen, de ebéd...? Talán... Ha az asszony ügyes... Neki is sok gondja lehet. Nehéz azt a pár nyavajás fülért beosztani. Igen, ezt minden reggel végig gondolja, mind-mind egytöl-egyig. Észre sem veszi, hogy megindul, csak megy, gépiesen, fáradtan, mert még nem tudta a tegnapi, a multheti, a tízéves fáradságot kipihenni. Csak megy. Nem tudja, hogy a bányához ér, csak megáll. Köszön. Nem Is tudja kinek. / — Jó szerencsét.... —Gépiesen áll meg a márka bódé előtt mig bárcáját kiadják ... Aztán megy tovább ... Mindent gépiesen csinál, hiszen megszokta. Minden reggel ugyanazt csinálja, mindig ugyanazt... és ugyanazt is gondolja mindig.;. Még 25 év ... Még huszonöt évig ugyanazt mindennap végig csinálni — ha ugyan — közbe nem jön valami... Hát érdemes... ? Negyven éven át dolgozni mbit egy állat, aztán havi 60-nal kidugják a szemét Mehet tovább dolgozni, — ha ugyan — még bir majd ... Már ott áll az akna szájánál, és vét mint a többi társa. Egyik sem szól, mind a saját gondolatával van elfoglalva. Felriadnak a búgó jelre, megélénkül a bánya, mint egy megbolygatott méhkas. — Csatlósok beszállni! ők beszállnak, mint minden reggel: És azt is gondolják, mint minden reggeli Vájjon feljövök-e mégegyszer? ... éi vagy feljön, vagy nem .., Egy kődarab a fedőn meginog... lo> esik ... Valaki alatta marad.., Ma Deák József — holnap más.,. Most is ugyanazt gondolják: — Holnap — talán rám kerül a sor. •< Ilyen a bányász élete ... Lakatos Ferenc vájár. Vasashányatelep A vasasbűny a telepi bányamunkáséi Vas Zoltán elvtárs kérő szavát felismerve, vasárnapi túlmunkát kezdtek a tmda< pesti gyárak szénnel való ellátása érdé-* kében. 1945 augusztus 5-én és az ezt megelőző időben, összesen 1047 cstlie szenet hoztak felszínre, ezzel bizonyítva azt, hogy a bányamedencék munkássága nemcsak sztrájkot tnd szervezni, hanem az ország újjáépítéséből is Jelentékenyen kiveszik részüket. Ha a bányák dolgozói a hiányos ellátás és ruhátlanság ellenére ilyen hősies küzdelmet folytatnak azért, hogy a fasizmus által romokba döntött hazánkat minél előbb újjáépítsük, az egész ország megbecsülése és dicsérete kell, hogy illesse őket. Pátknti Antal. Pécsbányafeiep A pécsbány a telepi aknákban dolgozói elvtársaink az első rohammunka befejezése után, melynek eredménye 580 csille kitermelt szén, most újabb túlmunkába kezdtek, feláldozva minden szabad idejüket vasár- és ünnepnapot azért, hogy eleget tudjanak lenni annak a felhívásnak, mellyel legutóbb Révai elvtárs fordult a bányaiuedencék dolgozóihoz a többtermelés érdekében. Augusztus 5-óh és 12-én 110 bányász elvtársunk 570 csille szenet termelt ki különmunkával. Minden elismerésünk bányász elvtársainké, akik úgy a múltban, mint a jelenben bebizonyították töretlen harcos szellemüket és a jövőben méltó helyet érdemelnek ki a dolgozók társadalmában. Sz. J< Értesítés xiw Testűm bijrMs fis diszmoaru szaluméi régi helyén Ferenciek-u. 6. sz. alatt úiból megnyílott. Iskola- és aktatáskák kaphatók. Bőrönd és retlkülkészitést, alakítást, javítást gftlIaHMft. üueammmmmmMmi ■ ;» miw
