Új Dunántúl, 1945. augusztus (2. évfolyam, 170-192. szám)

1945-08-03 / 170. szám

Biztosítják a bányászok legfontosabb szükségleteit latban lemorzsolódnak a piaci atak — A kenyér Ómra — Csak a közönség bekapcsolásával tehet letörni a fekete piacot — Beszélgetés dr. Tamás György helyettes polgármesterrel Aki, mint családfenntartó végiggondol­ta a maga helyzetét, abból a szempont­ból, milyen feladatokat ró rá saját kis családja ellátásának biztosítása, az tudja igazán megérteni dr. Tamás György he­lyettes polgármester helyzetét. Mint a közellátási és közüzemi ügyek vezetője, hetvenezer ember élelmezéséről kell gon­doskodjék, s ha a „nyárspolgár", mint .családban a rakoncátlan gyerek, nem látja teljesülhetőnek a kívánságát, mi sem természetesebb, mint azt támadja, akinek éppen köszönheti, azt is ami van, s aki nem is felelős azért, ami nincs! Megnehezült idők jelensége ez a türel­metlenség. de azért a közönség leszok­hatna róla, hiszen a legtöbb ember álta­lában igénvli magának a felnőttség, a lo­gikus gondolkodás feltételezését. Tudja az, akinek csak panaszra nyílik a szája, milyen munkát kell végezni egy város élén? Hány problémákéi fut össze abba a szobába, ahol az új polgármester­helyettes dolgozik? Az alábbiakban néhány égetőbb ügyet érintsünk csak dr. Tamás György meg­világításában. — Mi van a piaci árakkal? — nyúlunk a legfájdalmasabb kérdéshez. — A piaci árak igen nehezen morzso­lódnak fel, de mégis, ha elővesszük az előző néhány hét ártáblázatait, akkor megállapíthatjuk, hogy kb. 30 százalékos csökkenés következett be Tény az, hogy időszerű lenne az ötvenszázalékos is, hi­bocsájtja rendelkezésünkre. Itt is az az álláspontom, hogy amig jegyre adható minimális menyiséggel a város lakossága nincs ellátva, addig semmilyen készletet szabad árunak nem lehet minősíteni. Elv­ben nem vagyok ellensége a szabad ke­reskedelemnek akkor ha a lakosság mi­nimális szükséglete elfogadható áron biz­tosítva van. Szabad kereskedelemről, il­letve szabad árakról csak akkor lehet beszélni. Az első tehát a dolgozók érde­ke, hogy munkájuk ellenértékéért el le­gyenek látva közszükségleti cikkeinkkel olyan áron, hogy azt meg is tudjála...vá­sárolni. — A bányamunkásság ellátásának ér­dekében történtek-e intézkedések? — A legutóbbi napok intézkedései után örömmel közölhetem, hogy sikerült né­hány eredményt máris elérni. A leszállók számára biztosítottunk 10 dkg. heti va­jat. Hétfőn már szappant is adunk azok­nak, akik kimondottan szennyes munkát végeznek. Ezt természetesen a város kö­zönségétől vonjuk el, de be kell látnia a közönségnek, hogy első a termelés, mert ha nincs szén, leáll az iparunk, nem lesz meleg a szoba. Biztosítjuk a bányászok kenyérszükségletét is, hamarosan rendel­kezésükre bocsátunk már lekötött meny- nyiségű babot és borsót is. A zöldségfé­leségekkel való ellátás már csak szállítás kérdése s azon múlik a megoldás, hogy — nincs benzinünk! — Mi lesz a ruha és cipőakcióval? — Erre én érdemben nem tudok vála­szolni. Magam is meglepetéssel olvastam, hogy a juttatandók listáján nem szere­pelnek a pécsiek. Remélem, a bányász szakszervezet meg is teszi a szükséges lépéseket. A város a maga részéről mini­mális mennyiségű talpbőrt biztosít, de iát- sák be a bányászok 1800 pengős ,.szabad áron" erre a város képtelen. — Kérem, a közüzemek áremelése igen súlyosan érinti a Lakosság egyrészét! — Sajnos ez igaz. De megnyugtatásul közölhetem, hogy a kíkézbesített számlák csak Vas Zoltán erélyes közbelépése foly­tán nem szólnak többről, mint visszame­nőleg két hónapról. Az árakat pedig nem a város, hanem a minisztérium szabta meg. Kissé igazságtalan nemde, ha — minket szidnak érte. Arról nem is beszél­ve, hogy a szolgáltatott értékekért a vá­ros csak két hónap múlva kapja meg a pénzt. Számlázás gyorsításával igyek­szünk ellensúlyozni a közben előállható értékcsökkenést. — A feketepiac, fekete vágások ügye? — Teljes hústilalom van. A kényszer- vágások húsát az újjáépítésben résztvevő munkásság: gyárak, bányák, stb. ellátá­sára fordíthatjuk. A feketepiaccal kap­csolatban pedig támogassuk a hatóságo­kat, ne csak panaszkodjunk. Ne alaptalan gyanúsításokat eresszünk világgá, hanem pontos adatokat tartalmazó, feljelenté­seket. Nem spicli-rendszer, hanem a tár­sadalom összefogása küszöbölheti ki éle­tünkből a feketepiacot. Árut kell felhoz­ni a piacra, amit viszont sokszor a „szent bürokrácia" akadályoz meg. De mi az élettel akarunk a dolgozók érdekében haladni s előbb-utóbb ez sikerülni i« fog! szén az érés teljében vagyunk. Úgy aka­rok segíteni, hogy a felhozatalt növeljük Rendelkezésünkre áll már két géperejű jármű, amiken vidékről hozunk árut. Az eredmény már mutatkozik. Olcsóbbodott a kukorica, a zöldségféleségek, a paprika. — Mi van azzal a váddal, hogy a vá­ros gazdaságpolitikája kereskedőellenes? — Erre feleletem az, hogy kereskedő ellenes-e az, hogy a kereskedelmet visz- sza akarjuk szorítani a tisztességes ke­reskedelem korlátái közé? A tisztességes ■kereskedők érdekében kell belenyúlnunk, gyakran erélyes kézzel, ebbe a kérdésbe. Es ha meg fog tisztulni a kereskedelem és hivatása magaslatán fog állni és az lesz a legfőbb célkitűzése, hogy minél olcsóbban minél jobbat és többet adjon a vevőnek, akkor 100%-ig támogatni fo­gom őt. De tisztáznunk kell azt is, hogy hány kézen forog meg az áru, hány kéz drágítja azt meg. Mert vegyünk csak egy példát: Mo­hácson a kertésztől megveszi a kereskedő az árut, eladja annak a kereskedőnek, aki azt behozza Pécsre, az eladja a pécsi kereskedőnek és így kerül forgalomba az áru immár közel 100%-os áremelkedés­sel, ami véleményem szerint már láncke­reskedelem. Legyenek mozgékonyabbak a kereskedők, menjenek közvetlenül a ter­melőkhöz, akkor elérik a fentebbi célt, az olcsóbb és több áru lehetőségét. De nemcsak a piaci cikkekben van ez meg. Megvan ez a terményeknél Í6. És nézzük ■meg, hogy amig a liszt a pékhez jut, hány kézen megy keresztül. De nemcsak a lisztnél, a kukoricánál, minden termék­nél. Panaszolják a kereskedők, hogy a hatósági kiutalásra adott áruknál kicsi az engedélyezett haszonkulcs. Ne felejt­sék el a kereskedők hogy ezeknél a cikkeknél a legnehezebb részét a keres­kedői tevékenységnek, a beszerzést, a ha- tóságok vállalják magukra. És amint .ezeknél a cikkeknél a hatóságok nagy áldozatot hoznak a köz érdekében, ugyanígy a kereskedőknek is meg kell tenniök. A pécsi szénmedence bányászaiért Országunk újjáépítésének egyik leg­fontosabb alapanyaga a szén, amelynek kitermelése az elmúlt hetekben erősen esett. A vasút újjáépítésének megindítása­kor az volt a helyzet, hogy a kibányá­szott szén szállítóeszköz hiányában nem juthatott el a gyárakba. De a vasutasság önfeláldozó munkája olyan eredménnyel járt, hogy ma már nem termelnek a bányászok annyi szenet amennyit a ki­javított mozdonyok és kocsik el tudná­nak szállítani. Az újjáépítés megindu­lásakor alacsony volt a gyárak termelési színvonala, így alacsony volt szénszük­ségletük is. Ma az újjáépítésnek egyre lüktetőbb a tempója, emelkedik a gyár­ipar termelésének színvonala, ma sok szénre van szükség. Az újjáépítés a föld­reform végrehajtása után került napi­rendre. Akkor a mezőgazdaság nem igé­nyelt még szenet de ma az új földes­urak termését csépllk a gépek, őrlik a malmok és ehhez is szén kell. A szénkitermelés csökkenésének okai: a bányászok nehéz élelmezési helyzete, az, hogy bizonytalan mikor kapják meg a fizetésüket és, hogy e két ok és a földreform következtében «ok bányász elhagyta munkahelyét. A gyáripar szénellátásának kérdése egyre sürgetőbbé válik, igy hát mindent el kell követnünk, hogy a pécsi szén­medence termelését a legmagasabbra fo­kozzuk. Jóllehet ez a bányászok munká­jától függ, de mégsem egyedül a bá­nyászokon múlik. Ahhoz, hogy a bányá­szok fejtermelése elérje pl. az 1930-as nívót, arra van szükség, hogy Pécsett és vidékén minden figyelmünket a bányá­szok kérdéseinek megoldására fordítsuk. Arra van szükség, hogy mindent elkö­vessünk, hogy élelmezésüket feljavít­suk, ha kell azon áron is, hogy az újjá­í építésben résztvevők élelmiszeradagját . csökkentjük. Arra van szükség, hogy : Pécs város közellátása és a járás hiva­talos szervei állami áron juttassanak élelmiszert a bányába leszállóknak, hogy a rohammunkásokat, akik iokozva a munkát, az élen állnak, magasabb élel­miszeradagokban részesítsük. Ezt a se­gítséget, amelyet hivatalos szerveink adni tudnak a szén kitermelésben dol­gozó bányászoknak, Pécs város és a vidék dolgozóinak, társadalmi megmoz­dulása kell, hogy kövesse. A Bányász Szakszervezet pedig legyen az a szerv, amely tekintélyénél fogva is hivatott arra, hogy az elosztást kézbe vegye. A munkáshiányon úgy lehet segíteni, hogy a szakszervezetek mozgósítsanak, népszerűsítsék a bányamunkát. A sváb, nyilas internáltakat és a feketézőket pe­dig munkásszázadokba tömörítve kell a bányába küldeni és ott megfelelő mun­kára beosztani. Nem engedhető meg, 1 hogy a munkáshiány a bányákban olyan nagy legyen, hogy képzett bányászok legyenek kénytelenek még csillézni Is. j És végül a szén kitermelése emelésé­nek döntő feltétele: a munkafegyelem helyreállítása, amely nélkül a pécsi szén- medence nem érheti el azt a termelést, amelyet tőle az ország dolgozó népe el­vár. | Tudnunk kell azt, hogy a szénhez mindannyiunknak közünk van. Akár ke­nyeret eszünk, akár főzünk, akár a gyárban dolgozunk, akár pedig arra gondolunk, hogy télen meleg, fütött la­kásokban szeretnénk lakni. A bányá­szok, a város és afalu dolgozói egymás­ra vannak utalva. Egymáson kell segí­teniük. Most a bányász van bajban, segí- I tünk neki és ő szenet ad nekünk. Tömpe István. Miért „drága** Pécseit a kenyéri — A kenyérárakra vonatkozólag sok támadás éri a város közellátását. Buda­pesten lényegesen olcsóbb a kenyér és állítólag Kecskeméten 2 P körül van. Budapesttel nem tudunk versenyezni, mert ők a kenyérgabonát, amely kb. 2 hónapra elég nekik, az oroszoktól kapták alacsony áron. Ezt ők adhatják is olcsón. A kecskeméti kenyérárban pedig egysze­rűen nem hiszek. Mert 7.50-ben megálla­pított kenyérlisztár mellett, nem tudom, hogy lehet 2 P-s kenyeret sütni. Addig mig nem tudjuk ellátni a várost teljes egészében jegyes kenyérrel, addig véle­ményem szerint nem lehet szabad ke­nyérár. A kormányzat a beszolgáltatási kötelezettségű búzára állapítja csak meg a kényszerárat, Ez a jelenlegi termésre vonatkozik. A meglévő készletek azon­ban szabad készletek. 1200—1500 P-t kérnek ma már tőlünk búzáért. Hogy eb­ből hogy fogunk adni 9 P-s kenyeret, azt csak úgy tudom elképzelni, ha a kor­mánybiztosság teljes erejével mellénk áll éa zárolja a készleteket és hatósági áron UJDUNÁNTÚL Hatalmas eredményt értek el a pécsi vasutasok a most befejeződött hathetes első muokaversenyben A Szabadszakszervezetek székházában szerdán délután megbeszélésre ült össze az Újjáépítési Bizottság, melynek kereté­ben Csanády György helyettes üzletigaz­gató ismertette azokat a hatalmas ered­ményeket, amelyeket a pécsi üzletveze­tőség területén a pécsi vasutasok az első munkaversenyben hat hét alatt elértek. Leleményességük, öntevékenységük foly­tán úgyszólván a lehetetlent valósították meg, mert hiányos felszereléssel, anyag­nehézségekkel küzdve olyan munkát is végeztek, ami azelőtt helyi műhelyekben szinte keresztülvihetetlen valami volt. Ezzel a heroikus munkával megjavítottak. 139 drb. mozdonyt, 239 drb. személykocsit, 483 drb. fedett teherkocsit, 770 drb. nyi­tott teherkocsit, 7 darab szénszerelő be­rendezést, 14 drb. vízállomást, 66 km. pályát, 391 drb. váltót, 176 drb keresz­tezőt ,150 drb. kitérőt; átadtak a forga­lomnak 106 drb. hidat, — elvégeztek 11.000 m- falazást, 18.000 m- festést. 26.000 m2 meszelést, 24.000 m'~ tetöcsere- pezést, 300 m" padló javítást, 700 m3 üve­gezést; kijavítottak 39 drb sorompót, 2994 drb. szerszámot. 2.300 drb. ajtót és 2.400 drb. ablakot. Ezenkívül üzembe helyez­tek 269 drb. telefon-készüléket, 137 drb. távirda-készüléket, 71 drb. egykorú, 93 drb. kétkarú jelzőt, megjavítottak 17 drb. vágány zárósorompót, 90 drb. állomási ha­rangművet, 110 drb. előjelzőt és 270 km. vezetékielszerelést hajtottak végre. Ahhoz azonban, hogy ezt a munkát el­végezhessék, rengeteg mennyiségű anya­got kellett összegyűjteni. Rohammunká­ban a pécsi vasutasok összeszedlek: 698 q ócskavasat, 5 q dróthuzalt, 1720 kg. szeget, 323 tonna sínhevedert, 200 kg. csapágy-féket, 26 drb oxigénpalackot, 90 drb. vashordót, 5 q vaslemezt, t-drb. fú­rógépet, 1 drb. hegesztőgépet, 3 drb. mo­tort, 318 m'! fát, 15 m3 pallót, 2.384 drb. talpfát, 18 m2 üveget, 50 m2 bádogot, 32.000 drb. téglát, 4.500 drb. cserepet, 435 q cementet, 300 kg, kendert, 61 drb, ko­csiajtót és 3 drb. páncélszekrényt. Ezek a számok beszédes bizonyságai annak a hősies erőfeszítésnek és áldoza­tos munkának, amellyel a pécsi vasutasok az újjáépítésre irányuló munkaverseny­ben az első helyre kerültek s példaadá­suknak tudható be. hogy a most augusz­tusban meginduló második verseny már országos mérvű. Ebből a második ver­senyből is méltóképpen ki akarja venni részét a péc,: vasutasság A pályafenn­tartási munkálatok mat míg is indultak. hogy az egyetlen, még hatznál hatatlan U jaombóvár-Pécs közötti útvonalat is mi nél előbb átadhassák a forgalomnak. Min­den remény megvan arra, hogy ez az út­szakasz két héten belül teljesen elkészül s ezzel lehetővé válik ismét a Pécs-Buda- pest közötti közvetlen forgalom zavarta lan biztosítása. A személyforgalom nor­málisabb keretek közé való helyezése cél­jából tervbevette az igazgatóság egv mo­torvonat beállítását is, amelyik másod naponként közlekednék Budapest és Pécs között s remélhető, hogy az Üjdombóvár Pécs közötti vasútvonal visszaállításával egyidőben ennek a tervnek a keresztül vitelében sem lesz majd semmi akadály A teherforgalomban is állandó javulá'; mutatkozik, — mert ott is újabb és újabl vonalak kapcsolódnak bele a forgalomba A Murakeresztur-Csáktornya közötti Mura-híd elkészültével lehetővé vált, hogy felvehettük a forgalmat a jugoszlávokka! is. Folyik a rohammunka minden téren. — lázas tevékenység fűti a pécsi dolgo­zókat s csakis ennek az összesség érde­keit szem előtt tartó munkásfegyelemnek és lelkiismeretességnek tudható be az is, hogy naponként átlag 120 vagon szénnel megrakott teherkocsi hagyja el a pécsi üzletvezetőség területét. Méltán lehetünk tehát büszkék a pécsi vasutasok újjáépítő munkában elért eddigi eredményeire és minden okunk megvan arra, hogy a további tervek kivitele elé a legszebb reményekkel nézhessünk. Letartóztatták dr. Pia esek Zoltánt, az Ügyvédi Kamara volt elnökét Az V. számú, felfüggesztett igazoló bi­zottság helyébe lépett Molnár féle igazoló bizottság csütörtökön tárgyalta dr. Pia esek Zoltán ügyvéd, az Ügyvédi Kamara elnökének ügyét, akit az ellene felhozott vádpontok alapján az ügyvédi működés­től elmozdított és a Kamara tagjainak so­rából törölte. A vádpontok szerint dr. Piacsek Zoltán tagja volt a MONE-egyesületnek, és ké­sőbb az országos elnöki tanácsba is be­választották. A „numerus nullus' egyhan­gú szavazása mellett választmányi ülés'i hivott össze, amely gyűlésen ő maga elnö­költ s a szavazás eredményét közölte Bu­dapesttel. Ezenkívül az ügyvédi évi je­lentésekben olyan beszámolók vannak, amelyek teljesen kimeritik a háborús hír­verés, sőt a háborús uszítás fogalmát. Azokat a feljelentéseket, amelyek dr. Piacsek Zoltán antiszociális tevékeny ke­déséről számolnak^be. — a bizottság nem is tárgyalta, meri a felsorolt vádak is már elég súlyosak voltak. A tárgyalás folyamán dr. Piacsek Zol­tán védekezését a tanuk egytől-egyig megdöntötték. Az első és második vád­pont népellenes gyanújaképpen a bizott- ság úgy határozott, hogy ügyét átteszi a Népügyészségre. A tegnapi nap folyamán a Népügyészség dr. Piacsek Zoltánt le is tartóztatta. Magyar tudósok moszkvai tapasztalataikrói Budapestről jelentik: Szentgyörgyi Al­bert, Domanovszky Sándor, Marton Géza és Szekfű Gyula a Magyar-Szovjet mű­velődési társaság rendezésében közös elő­adáson számoltak be moszkvai élményeik ről. Szentgyörgyi Albert a szovjet nevelés ről és tanításról beszélt. Az elemi isko­láktól a felsőfokú iskolákig azt tapasz­talta, hogy a gyermekben és tanulóban az egyéniség kifejlesztése a cél, és az. hogy mindenki maga építse fel szellemi világát. Domanovszky Sándor beszámolt a tu­dományos kapcsolatok felvételére irányu­ló tárgyalásokról és arról; hogy milyen örömmel vették tudomásul az ösztöndíjas magyar ifjaknak a Szovjetunióba való utazását. Marton Géza hangsúlyozta, hogy úgy mentek Szovjetoroszországba, mint teg­napi legyőzőitek és nem számítottak ilyen példátlan vendégszeretetre. Nyoma sem volt annak, mintha valaha is ellenfelek lettek volna. Nemzeti létünket az áj szovjet kapcsolatok és hatások nélkül nem lehet többé elképzelni, de a mosz­kvai- út tapasztalatai szerint nemzeti lé­tünk és magyar kultúránk az új szom­szédságban is fennmarad és tovább fej­lődik. — A még be nem osztott népiskolai személyzet tigyelmébe. A vármegyei tan­felügyelő felhívja azokat a népiskolát tanítókat, altiszteket, akik eredeti állo­máshelyüket elhagyták, Pécs város vagy Baranya vármegye területén tartózkod­nak és beosztást itt még nem nyertek, hogy nála 3 napon belül személyi ée szolgálati okmányaiknak bemutatása mel­lett jelentkezzenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom