Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)

1945-07-24 / 165. szám

Kényéf9 szabadiig munkai légyét'em! fd agy siket íi gyű’est taftoti a pécsvidéhi bányászság Mecsek* Szabolcson — Qr, Hajdú Gyula intézett nagyhatású beszédet a háromezer főnyi tömeghez A pícs vidéki ban^ajauqV^ss^g igen látogatott gyűlést tartott vasárnap Alacseksjabolcson. A gyűlésen reszt­vettek az összes bányatelepek munká­sai, mintegy háromezren, még a komlóiak is képviseltették magukat tgy küldöttséggel. A gyűlésen megr jelent 4r- Hajdú Gyulát a munkásság lelkes fogadtatásban részesítette. A gyűlés megkezdése előtt a bányász- zenekar a bányászindulót játszotta, majd Horvát József bányásztitkár üd­vözlő szavai és megnyitója után d,r. tíajdp Gyula kezdett beszélni, beszéde elején visszapillantást vetett az elmúlt 25 esztendőre... Örömét fejezi ki afelett, hogy 25 év után ugyanolyan L arcos piunkástömeget lát itten, ami azt igazolja, hogy ennek az elmúlt 25 esztendőnek annyi megpróbáltatása E3jn volt hiábavaló, Beszél a bánya­munkásáig régibb küzdelmeiről, az ül­döztetések, bebörtönzések, a szolga- bírói, csendőri önkény súlyos éveiről, «melyekre az öregebb bányászgene- ríaió még visszaemlékezhet. Hogy ma a bányászság rendesebb lakásban lakhat cs általában jobb viszonyok között dolgozhat, az mind ennek a 30 év előttre vissza­nyúló küzdelemnek köszönhető, ászéit az első világháború és a szerb egsjsállás alatti súlyos esztendőkről, . megazálás alatti 17 napos sztrájk­ol, amivel térdre .kényszerítettük az ;korj szerb imperializmust, írfi mentettük meg akkor ezzel a sztrájkkal ezt a területet, hogy az továbbra is magyar maradhatott. 1919-iki proletárdiktatúra harcai­éi a pécsvidéki bányászság hatalma­san kivette a maga részét. Hogy a tanácsköztársaság elbu­kott, azt a magyar reakció csak külső hatalmak hazaúrulő módon való segítségül hívása útján tudta elérni. Szomorú korszaka következett ezután a magyar munkásságnak. Bőven kiju­tott börtönből, bitófából, sokaknak pe­dig az emigráció hányatott élete ju­tott ki osztályrészül 25 esztendőn ke­resztül. A második világháborút is át­vészeltük közben, országunk borzal­mas harcok színterévé vált. A fasiszta őrület romokba döntötte az országot, = bár mi külső erők segítségével fel­szabadultunk, de azért még súlyos harcok, hatalmas erőfeszítések vár­nak ránk, amíg azt mondhatjuk majd, hogy ezt a csatát megnyertük. A reak­ció duhajkodásának számláját míve­sünk, dolgozókkal akarja megfizettet­ni, mj pedig azt mondjuk, hogy ezt nekik kell megfizetni. Azután az ország mai súlyos gazda­sági helyzetéről beszélt, a kirabolt, kenyértplen országról. Ami kevés kenyerünk van, az a dolgozóké kell hogy legyen és pent a lienyélőké. A szabadságból Is csak azok vehessék ki a részüket, akik dolgoznak az or­szág újjáépítésén, de ki kell zárni azokat abból, akik hozzájárultak az ország elpusztításához. Mindem becsü­letesen gondolkozó értelmiséginek és parasztnak a munkásság mellett van a helye az újjáépítésben. Kenyeret és szahatJságot követelünk minden dol­gozó részére, de ezzel szemben adnunk is kell: munkát. Türelmet és fegyel­met k«H tanúsítanunk. Vegyünk példát az orosz munkás­ságról, amely az 1920-as években hasonló nehéz viszonyok között belső és külső ellenséggel és az éhséggel egyaránt, de kitartó mtin- t oval és fegyelemmel elérte cél­ját, hatalmassá építette ki orszá­gát, ennek köszönheti, hogy most «Jy gigászi erőkifejtésre volt ké­pes, hogy megverte a világ legerő­sebb hadserogét. Nekünk is súlyos nehézségeket kell nég lekhadenünk, de kitartással és egyejemmel mi is el fogjuk érni a 'élt. A munkásságnak össze kell fogni, gységbe kell forrni, csak úgy fesz ■Apás megbirkózni a reakcióval, mert a 1919 után most, 1945-ben is elbu­kunk, akkor nem les? többé számunk­ra fnlhjmadás, Egységes erővel áll­unk hát neki a munkának, vállaljuk munkát és ehhez a munkához — uvsnond kívánok nektek, Injává« j ií| ÚJ DUNÁNTÚL testvéreim, jószerencsét! A nagy tet­széssel fogadott beszéd után Horváth József köszönő szavai után Krancz fái szólalt még fel, aki rámu­tatott a bányászság munkájának, a minél több szén termelésének fontos­ságára. Rákosi Mátyás mondotta, (hatal­Ä demokratikus összefogás egységét megbontani igyekvő reakciós erők az utóbbi időben s'zemmeUáthatóau táma­dásba mentek át s ennek sok jelét ta­pasztaltuk. A sajtó frontján egyik je­lenség az volt, hogy megszaporodtak azok a lapok, ame­lyek legalább is leplezik a demok­ratikus összefogás ellen irányuló munkájukat, de amelyek a reakció oldalán r— még akkor is — ha elvi­leg azok egyáltalán nem értenek vele egyet — de bőséges pártfogásra találnak annál a negatívumnál fogva, hogy a magyar demokrácia harcos pártjaival szcmbenállnak, nyíltan vagy leplezve, ellenük dolgoznak. A sajtó terén az elmúlt héten aztán ki­robbant a nagy botrány: a Nemzeti Pa­rasztpárt lapja, a Szabad Szó bejelentette, hogy kénytelen megjelenését ideiglenesen beszüntetni, mert a papirelosztás olyan botrányos volt, hogy ezt a magyar demokratikus erők szem­pontjából annyira fontos lapot, Tavaly Vókány még a nagynéniét gon­dolat legerősebb fellegvára volt. A 2000 lakosú nagyközségiben magyar szót ki­ejteni életveszélyes volt, mert itt a la­kosság 91%-a volt volksbuadista. Úgy pöffeszkedtek, úgy uralkodjak ebben a községben a svábok, mintha Vókány leit volna Nóemtország fővárosa. A lakosság­nak csak elenyésző töredéke nem hódolt be a volksbumdista mételynek és ez a pár ember állandó halálfélelem közt tengő­dött. Mert a volksbundísták a magyarok­nál ie jobban gyűlölték azt a pár, ma­gyarságához hu maradt nem elszánna zású embert, akiket nem sikerült megnyerniök a Voliksbtmd számára. Hogy mire voltak képesek, mit meré­szeltek ezek a most annyira csendesnek és jámbornak látszó volksbundísták vég­hezvinni, azt hadd mondja el Leilner János, Vókány volt községi bírója, aki egy szörnyű tíz hónap élményével, tizen­nyolc kilót lefogyva, testén az ütések nyomaival most tért haza Mauthausen- ből, ahová azért deportálták, mert ma­gyar mert maradni. Ez pedig Vőkányban 1944-ben nagyobb biin volt, mini az apa­gyilkosság. Sovány, magas, egyszerű, csak a föld­nek élő ember ez a Leitnor János, aki most itt ül velem szemben. Nem tanult ember, nincsenek nagy szaval, gesztusai, amit mond, azt úgy mondja, mint aki ritkán beszél és nem szívesen. Népi ia politikus, nem vezérnek született. A föld embere és mégis iskolát mutatott, hogy más éljpazdí es taps következett erre) «hogy a múltban harcoltunk, úgy harcoljunk a jelenben is « reakció ellen és ka ezt a két test­vérpárt egyesített erővel folytatja, akkor győzedelmeskedni is fogunk a reakció felett Felszólítja a bányászságot, egyssáíig legyenek ott július 29-én a kommunis­ta párt pécsi nagygyűlésén, ahol Mol­nár Erik és Révai József elvtársa­kat, akik Rákosi Mátyás üzenetét hozzák a péesi és pécskörnyéki mun­kásságnak. (Hosszantartó, lelkes éljen­zés és taps.) egészen egyszerűen kisemmizték, amikor egyidejűleg olyan lapok részére adtak engedélyt, amelyek létezésére semmi szükség sem volt. Ez a papirbotrány aztán, kirobban­totta a lappangó válságot cs azóta már meg is történt a megoldás: Balogh István államtitkárt, aki a papirelosztásnál és a lapengedélyek kiadásánál elég dicstelen szerepet játszott, menesztették helyéről és a sajtóügyek irányításával Kállai Gyula miniszterelnökségi államtit­kárt bízták meg. Kállai Gyula már el is foglalta hivata­lát, a Neményi papírgyár ellen megindí­tották a vizsgálatot, sőt egyik igazga­tóját le is tartóztatták s remény van arra, hogy a demokratikus Magyarország felépítésében oly fontos szerepet játszó demokratikus sajtó papirellátásában a zavarok megszűnjenek. A kormány egyébként a kiadott lapengedélyeket is revízió alá veszi s az olyan lapokat, amelyek megjelenése nem feltétlenül szükséges, megszüntetik. ahhoz, hogy valaki hős legyen, pem kell diploma, még érettségi sem, csak hűsé­ges és tántoríthatatlan magyar szív és férfias helytállás. Így kezdődött... — 194! januárjában kezdődött a nép­szavazáskor a volksbmi’di terror. Én már ékkor egy éve bírája voltam a község­nek ~ kezdi nyilatkozatát Leittier Já­nos — de csak a népszavazáskor tudták meg, hogy én nébányadmagammal ma­gyar anyanyelvűnek vallottam magam. Már februárban megtámadtak családom­mal együtt. Leányomat lekopóösték, fia­mat az iskolában véresre verték, oly­annyira, hogy a tanító tanácsára ki kel­lett vennem a« iskolából. Májusban lo­vaimat megmérgezték, a pinceházatnba betörtek és 7 hektó boromat kifolyaítá'k. ÉS ez így ment állandóan. Feleségem ki se mehetett az utcára, ablakaimat bever­ték, új lovaimat a valksbundista kovács úgy patkolta meg, hogy hat szöget bevert a lovak lábaiba, Úgyhogy azok lesántul- tak. TERRORTÁMADÁS ____ Ah ogy visszaemlékszik az elmúlt évelt szörnyűségeire, verőjük cseppek gyön­gyöznek homlokán és hangja »ég jjiot't is reszket, ahogy folytatja. — A legborzalmasabb ami velem tör­tént, 1944 január 31-én folyt le. Ekkor vagy kétszázan megtámadtak, összever­tek, sárbataposlak és csizmával valóság­gal liruyítdtdk (l 9 fcr*. A pécsi szbésamti klinikán «ak H stép mai-’ va tudtak megröntgenezni, mari addigi plyan állapotban, vöt fairt, hegy nem lehe­tett testemet megmozdítani. A röntg«-; menés megállapította, hogy testiemről több- helyütt a bús le volt taposva, súlyos ve* «veraast szenvediam és utána egy hó­napig feküdte® a klinikán- Amikor haza­hoztak, iámét rosszabbodott az állapotom, feleségem orvost akart hozatni és jel­lemző az akkori helyzetre, hogy hiába könyör&ött a villányi és siklósi köror­vosoknak, azok nem martok eljönni hoz­zám. Három nap után vég»« agy <Jr« Krausz nevű siklósi orvos vállalta a koc­kázatot és keresett fel. Az éjszaka, ami­kor engem íéllioltra verve a mentők be­szállítottak a pécsi klinikára, feleség an* gyermekeimmel kénytelen volt “ az alsó pincébe bezárkózni, mert a voíksbundis*- ták meg akarták őket is gyilkolni. NÉMET MEGSZÁLLÁS, EUIUR-^ LAS. ■. ’ — A volksfcundi terror azonban igazá­ban csak 1944 márciusában vette kez­detét, amikor a németek Vokányt is*j megszállták — folytatja visszaemlékez--»; sóit Leitnor János. — Március 20-án éj­szaka jöttek értem. Egy Schweitzer Jó­zsef nevű volksbuadista vadászfegyverét: szegezte rám, amikor • zörg,et*are kinyi­tottam az ajtót, de a kíséretében lévő SS-kalonáik nem engedték a fegyvert haaanální. Az SS-katooúk »«után bevit­tek Pécsre a Cartapohoz, ahol közölték velem, hogy 21 feljelentés van ellenem 72 aláírással. Itt egy nap alatt öt ízbe» rettenetesen megvertek, majd Pestre vit­tek, ahol öt nap után kaptam egy tányér} rántottlevest. — Innen villák MauÜiausenbe. Hogyr ott mi történt velem, arról most nem be­szélek. Mauíhausenröl már «okán beszá­moltak, elég annyi, hogy egy Ízben mez­telenre levetkőztettek és lábaimnál fogva) akasztottak fel, am:g el nem ájultam. A volksbundísták SZÁMÁR n NINCS KEGYELEM A visszaemlékezésnek vége. Lcitncr- János hangja most megkeményedik ést* ezeket mondja: Még csak ennyit szeretnék monda­ni; ne enyhítsék az eddigi rendeleteket, hanem szigorítsák. A volksbundistáh nem érdemlik meg. hogy továbbra is egy falat magyar kenyeret egyenek, mert az, hogy az ország ide jutott, az elsősorban! az ö bűnük. Kovács Imre mondotta: „Egy batyuval jöttek — egy bátyúval menje­nek." Én is azt hirdetem, mint annak aí községnek vezetője, ahol legtöbbet szen­vedtünk a volksbundístáitól. Zs, 0, Reggel 9 óra előtt ne zavarjak mankójukban a városházi tisztviselőket A polgármester felkérésére közöljük aa alábbiakat: A városház* nyári hivatalos óráit 7 órától 1 óráig a polgármester különös­képpen azért állapította «vag, mart 3 közönség személye* látogatásaival olyan mértékben vett« igénybe a tisztviselők idejét, hogy azoknak a felek fogadásán kívül az Írásbeli ügyek intézésére idejük úgyszólván nem is maradt. Az elgondolás szerint a kora reggeli órákban * felek úgy asm látogatják a hivatalokat, amikor is a tisztviselőknek annyi idő áll rendelkezésre, hogy leg­alább a legsürgősebb ügyek aktáit a ko­rai hivatalos prajt alatt képesek elintézni. Ezzel szambán az a helyzet állott be. hogy a közönség mind a polgármesteri hivatalt, mind az egyéb hivatalokat már reggel 7 őrskor felkeresi, így « tisztvi­selők egész nap csa,k a felek fogadásával foglalkoznak, Ilyen körülmények között a város köz­igazgatása a legnehezebb helyzet elé ke­rült, mert hiszen a tisztviselőknek aa érd ami ügyeik elintézésére ideje naw i» maradhat, Éppen «zárt felkéri * város polgármes­tere a közönséget, hogy salát érdekében 9 óra előtt a város hivatalait ne látogas­sa, mert ilyen módon a tisztviselők ide­jének má* Irányban történő elfoglalásá­val az ügyek Intézését csak kdsWteUS, hiszen mm elég *z, hogy a panaszt a tiastYiselő maghallgatja, lianem ügy­bán érdemben el v kell járni*, A regi«! 7 úrit dl 9 éráig töri ad ő idő tehát háborítb*t*t!*nul álljon rowdalke- yiare a tisztviselőnek, »moly idő *l*tt nyugodtan dobozhat UJfr gyors elintézése a kfiz&twói WW-v., gálf*. Vasárnap, július 2©»én, a Kommunista Párt a Széchcnyi-Sére». Sasiéinak: Mól. nár Sírik népjóléti miniszter és Révay József a „Szabad Mép“ főszerkesztője. Egész Baranyamegye területéről tilos mindenféle élelmiszer kivitele r A Nemzeti Bizottság tudvalevőleg elhatározta, hogy megtiltja Pécs és egész Baranyamegye területéről mindenféle él elmiszer kivitelét. Ehhez képest a rendőr- hatóságok már meg is kezdték a vasútállomásokon és mindenütt a legszigorúbb ellenőrzést. Figyelmeztetnek tehát mind enkit, hogy a közellátási hivatal engedé­lye nélkül semmiféle élelmicikket a me gye és Pécs város területéről kiszállítani nem szabad. Akit a tilalom ellenére é felmiszcrcsempészésen rajtakapnak, azt az élelmiszer elkobzásán kívül szigorúan meg is fogják büntetni. Kállai Gyű fa vette át a sajtóügyek irányításét Balogh István államtitkártól A voSksbundisták nem érdemlik meg, hogy továbbra is magyar kenyeret egyenek — hirdeti a vókdnyi bíró, akit iábánái íogvq felakasztottak Mauthaussenben mert magyar maradt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom