Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)
1945-07-22 / 164. szám
Hz dea&obraUkHs ©§sz©ínr©zés© A iadoinéiif outönémtóio áli a kezóppoBíjfibíia annak «3 tsemftremdranoifi amelyet dr. Mcasfeid Géza orvos- protssszer terjessistt elő az egyetemek átszervezése Mindenki, aki ar or&zág új jáiépitésének nehéz munkaj ában résztvesz, aggodalommal tekint egyetemeink felé, amelyek mint a legmagasabb műveltségeit képviselő intézmények hivatottak volnának arra, hogy világító tornyokhoz hasonlóan mulassák a helyes utat, melyen a nemzetnek haladnia kell, hogy el ne merüljön a háborgó tengeren. Az egyetemek azon- ban egyelőre e hivatásukat betölteni nem tudják, mert megtépázva, kidőlt „oszlopaikkal“ szomorú bizonyítékát adják annak, hogy a régi bűnök hová juttatták az egyetemeket, melyeknek pedig mint autonóm testületeknek meg lett volna a módjuk, hogy a reakciós szellemnek ellenállva az emberiesség mellett szálljanak síkra és legalább megtagadják segítségüket es támogatásukat attól a tömegőrülettől, amely az egész világot romlásba döntötte. Az a körülmény, hogy az egyetemi tanárok oly nagy számát söpörte el nálunk a demokratikus szellem első fuvallata, beszódes bizonyítéka annak, hogy az egyetemek demokratikus átszervezése mindennél sürgősebb feladat, mert csak így tudjuk biztosítani, hogy legmagasabb intézményeink az új Magyarország felépítésében és életében az őket megillető veszető szerepet vihessék. Elzárt nagy örömmel kell üdvözölnünk azt az emlékiratot, amelyet a magyar egyetemek ügyében dr. Mansfeld Géza, a pécsi egyetem orvosprofesszora és volt rektora írt és amelyben leplezetlenül feltárja a bajokat, a régi hibákat és bűnöket s egyben egységes tervet is nyújt a bajok orvoslására, Az emlékirat szerint mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy a magyar egyetemek féltve őrzött tradíciója, az egyetemi önkormányzat, mennyiben felelt meg rendeltetésének Tény az, hogy az egyetemek anyagilag függő helyzete befolyást gyakorolt az önkormányzat gyakorlására. A tanszékeik betöltésénél is a felettes hatóságok nyomást gyakoroltak a fakultásokra, úgyhogy az egész önkormányzat illuzóriuseá vált. A gyakorlat tehát azt igazolja, hogy az egyetemi önkormányzat nem valósította meg a kitűzött célt. Ha az egyetemi autonómia magasztos hivatását be akarja tölteni, akkor nem csupán az egyetemek és fakultások autonómiája kell, hogy legyen, hanem annál több: a tudomány autonómiája/ A bajok orvoslását egyrészt az egyetemek anyagi önállóságának biztosításával, másrészt a tanszékek betöltésénél követett rendszer gyökeres megreformálásával kellene elérni. Ugyanis a fakultások nem bizonyultak alkalmasaknak arra, hogy sa-. ját maguk döntsenek a kebelükben megüresedett tanszékek felett. A tanszékek betöltésére országos szakbizottságoknak kellene megtenni a javaslatokat a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, akinek a jelölt személyére, de nem tudományos kvalitásaira vonatkozó vétójoga volna csupán. A tanszékek országos bizottságok útján történő betöltése lehetővé tenné, hogy a kisebb egyetemeken jó szolgálatot teljesítő professzorokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter áthelyezhetné nagyobb egyetem megüresedett tanszékére, ment hiszen nem egyetlen fakultás, hanem az ország összes szakemberei ítélnék méltónak a tanszékre. Meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a professzorok a korhatáron irmon is elmozdíthatok (nyugdíj ázhatok) legyeinek. A nyugdíjazás azonban ne történjék úgy, hogy a gondolat- vagy tanszabadság veszélybe jusson. A kutatómunka elősegítésére 3—-5 kutató tanári állást kell szervezni olyan professzorok számára, akik 50. életévüket betöltötték, legalább 1.0 év óta egyetemi tanszéket töltenek be és kiváló tudományos munkásságot fejtettek ki. Ezek mentesítve volnának a tanítás és adminisztráció gondjaitól. Mansfeld professzor memoranduma fontos Javaslatokat tartalmaz a magántanári képesítés, továbbá a tanársegédek, adjunktusok és díjtalan gyakornokok helyzetének rendezésére vonatkozólag. A memorandum érinti az egyetemi oktatás reformját is. A németektől átvett túlzott elméleti oktatást gyakorlatibb szellemmel kellene megtölteni, mint ahogy azt a franciaországi orvosképzésben teszik, ahol az orvostanhallgató már az első évtől kezdve délelőttjeit a betegágy mellett tölti és délután részesül elméleti oktatásban. Úgyszintén kívánatos volna a francia mintájú versenyvizsgák bevezetése. Itt dőlne el, hogy az orvostanhallgató alkalmas-e arra, hogy valamely tanszék mellett tudományos továbbképzésben részesüljön. A gyógyszerészkiképzés sem felel meg ma a gyakorlati követelményeknek. Mansfeld professzor végül célszerűnek találná, ha az egyetemek átszervezését egy a kultuszminiszter mellett működő felsőoktatásügyi államtitkár vállalnék aki önállóan és teljes felelősséggel intézné e fontos megbízatást. A felsorolt Javaslatok régi bajokra tapintanak rá és a megújhodás friss lehel- letét viszik felsőoktatásiigyi rendszerünk korhadt épületébe. Az élet minden terén foganatosított egészséges reformok után az új nemzedék nevelésében oly fontos szerepet játszó egyetemek 6em képezhetnek kivételt és annál nagyobb örömmel kell üdvözölnünk Mansfeld professzor memorandumát, mert tökéletesen szakavatott kéz munkájának nyomát viseli. Minden sorát a tudomány szempontjainak fenntartásnélküli szolgálata diktálta, amit a szerző tudományos felfedezésekben gazdag és világszerte él km ért múltja magyaráz A tanszékek betöltésénél a minőségi kritériumot állítja előtérbe az elmúlt rendszer „összeköttetéseken“ alapuló egészségtelen gyakorlatával szemben. Az adjunktusok, tanársegédek és díitalan gyakornokok helyzetének szabályozására vonatkozó javaslat pedig eleget tesz a szociális kívánalmaknak. Jogos tehát a reményünk, hogy illetékes helyen komoly foganatja lesz a tudományos, demokratikus szociális szempontok jegyében álló memorandumnak! Dr. D. S. Uri-hazaáruIás Négy éve múlt nemrégen, hogy Hitler 'ámulatba ejtette a világot azzal a képtelennek látszó, pökhendi rádió-bejelentéssel, hogy megindította hadigépezetét a Szovjetunió ellen. Igaz, akkor a nádfasizmus hatalma teljében pőffeszkedett, hiszen akkor már véres uralma alatt görnyedt szinte egész Európa. A felületesen ítélkezők akkor még legyőzhetet- lennek tartották a nád-hadsereget, amely viUámháborúival egymás után gázolta le Európa minden számottevő országát. Voltak azonban sokan, akiket nem tévesztett meg Európa ilyetén könnyű préclánl-esése, akik már akkor megjósolták — minden különösebb hadtudományi jártasság nélkül —, hogy Hitlerék ezt a háborút el fogják veszíteni. Hiába gondoskodott a fasiszták hazug propagandája arról, hogy a világ közvéleménye ne nyerhessen tiszta képet a Szovjetunió belső viszonyairól, erejének szinte kimeríthetetlen voltáról, a helyesen ftélök mégis tisztában fi] ÚJ PUMÁMTÓL voltak már akkor vele, hogy a Szovjetuniónak a háborúba való kényszerű belépésével az erőviszonyok annyira eltolódlak a iaslszta tengely rovására, hogy a lelgázott Európa bízvást remélhette: a fasiszta uralom elnyomása sokkal rövldéletübb lesz annál az „ezeróvnél", amit Hitlerék öntelt elbizakodottságukban önmaguknak előirányoztak. Magyarország urai mégis jónak látták belépni a fasiszták oldalán ebbe a ki- létástalanságba süppedt háborúba. A Szovjetuniót váratlanul érte ez a gálád támadás, amely a nád-hadseregre nézve kezdeti sikerekkel indult, hiszen hatalmas orosz területek kerültek átmenetileg az idegen rablók hatalma alá. A szovjetnép azonban, Sztálin marsallal együtt, nem vesztette el hitét és erejére épített bátorságát. Megsokszorozta erejét a legválságosabbnak látszó idóbeD és a hadiszerencse csakhamar megfordult Jött Sztálingrád, Moszkva és megannyi jelentős állomása a Vörös Hadsereg dladalútjának. A sokat hallott „tervszerű elszakadó mozdulat" addig sorakozott egymás mellé, mfg a küzdelem áttevődött a szovjet-határokon túlra. Ekőzbas J többszázezres jnagyar segédcsapat is elvérzett a doumenti csaták, poklában. Sokmilliós magyar értékek semmisültek meg, sobezer magyar anya, özvegy és árva könnye, keserve kiáltott vádolóan azok felé, akik ebbe a kilátástalan, véres kalandba az országot belevitték. Még a korábbiul vaksággal megvert magyar szemek sokaságáról is lehullt ekkor mái a tisztánlátást elfedő hályog. Magyarország urai azonban tovább is kitartottak a fasiszta háború esztelen frontjában. A háború tüzes orkánja eközben tovább száguldott. Mindent felperzselő lángcsóvái már Magyarország határait nyaldosták. Mái minden józanul gondolkodó magyar előtt tisztán és mégis sötéten rajzolódott ki az elkerülhetetlen végzet képe, hogy ez a szerencsétlen ország véres hadszíntérré válik hamarosan. Azzá is vált, előbb, mint sokan hinni merték volna. Már virágzó magyar városok. falvak felperzselt, üszkös romjai jelezték a ránkszakadt szörnyű katasztrófát És Magyarország vaksággal megvert, gonosz úri vezetői még mindig dacoltak a ránk szakadt végzettel. Csak amikor már félországon perzseltek végig a háború tüzes poklának gyehennalángjai, akkor, csak akkor kezdtek ráeszmélni egyes felelőtlen-felelősségű hóhérai ennek a szerencsétlen országnak, hogy ez már a vég kezdete, és ekkor, mint süllyedő hajón a patkánysereg, elkésett fegyverletétel felajánlásával keresték a — menekülés útját. Csakhogy akkor már mindez késő kapkodás volt, mert közben Hitlerék keze, Szálasi labancainak bevetésével elvágta a menekvés útját és a menekülést kereső patkánysereg belekerült abba a megérdemelt csapdába, amit magának keresett. Az ország azonban, amelyet letaroll a háború orkánja, mégis fellélegzett, mert minden siralmas pusztulás dacára, megérezte, hogy felszabadult, bogy a Vörös Hadsereg az Igazi ellenségtől szabadította meg. És ha most azt vizsgáljuk, kik a felelősek mindeme szörnyűségért, erre csak egy lehet a válasz: mindazok, akik tudatosan szolgálták vagy segítették azt a gonoszsággal megvert reakciós rendszert, amelyik ebbe az előre veszteségesnek Ítélt, véres kalandba az országot belevitte. Tehát azok a magukat most utólag csak apró pontocskáknak feltüntetni akaró kormánypárti honatyák is, akik a vádlottak padján, elmélkedve a multnaa sötét kísértete és a szörnyű vád súlya alatt: úgy gondolkodnak, hogy van egy bizonyosfajta hazaárulás, amelyik csak az őrészükre van szabadalmazva. Ez a felelőtlen urifajta hazaárulása. Még fel is tudnak háborodni a vádló néphaiag- gal szemben, mint Petőfi „Nemes"-se, akit akasztófa helyett ysak silány deresre húznak s ámbár lopott, rabolt, de a nemesi kutyabör védőpajzsára apellál, akinek birtokosa semmi qazságért nem felelős. A népharag azonban ne respektáljon semminemű nemesi kutyabőr-kiváltságot, hanem sújtson le érdem szerint az ország elárulóira, romlásba döntőire. Aki a deres ellen Is lázad, az nyilván többet érdemel. A becsületes ősök szelleme is ott áll vádlóként a népharag oldalán. Ítéljen hát a népharag az ország sírásói felett, ítéljen és ne tűrjön ellentmondást a deresen méltatlankodó percemberkék kutybör-védelem mögé megbúvó figurái szájából. Hadd tisztuljon meg a levegő, az egész közélet a reakció minden maradványától. Mert addig itt úgysem lesz, nem is lehet valóságos újjáépítés. (m. J.) A NEMES Deresre húzzák a gazembert, Bűnét botokkal rópi le, Lopott, rabolt és tudja ördög, Még mit nem mívelt. De 6 kiált ellenszegülve: _ „Hozzám ne nyúljatokI Nemes vagyok ... nincs nemes embert Botozni jogotok" Hallottad e szót, meggyalázott Ősének szelleme? Most már őt húzni nem deresre: Akasztófára kelleneI PETŐFI SÁNDOR Megy a vonat Matty felé.,. Szédítvén ontja sugarait az arany tenyér. Szinte gőzölög az aszfalt, a tetők majd lángra gyulnak ... A perzselő forróságot mégjobban érezni a zsúfolt állomás tömött folyosóin, várótemeiben,.. Ott állok az egyik obiaknál várva a majd egyszer beérkező vonatot és látom a mellettem sétálgató orosz katonákat, a padokon ülő fejkendős asszonyokat, a beszélgető fiatal leányokat, cigarettázó kamaszokat, mezítlábas kőlyköket, akik fölött a forróság úgy terül el, mint eleven ember-kemencék fölött a pára... Az álmos, zsongó, monoton mormogásba hirtelen éles sikoly hasít belel.., A sétáló léptek megtorpannak. A katonák megállnak, a fejkendős asszonyok kíváncsian tekintenek a hang irányába, a fiatal leányok szenzációra éhesen állnak meg, a cigarettázó kamaszok, mint a buldogok, meresztik a hang iranvába tekintetüket és a mezítlábas kölykök száguld va rohannak a „színtér" felé... Csakhamar megtudjuk a kétségbeesett sikoly okát: Egy falusi asszony szaggatott zihálással löki ki magából a szavakat: — Jaj nekem!... jaj... a pénzem.., nem találom a pénzem... mi lesz otthon?!... Jézusom mit szól p Jani otthon?! __ Kid erül, hogy gyümölcsöt, tejfelt, túrót hozott be eladni Mattyról az asszony. Csak azért, hogy a lerombolt és a most épülő házhoz anyagól tudjon venni, hogy tető alatt legyen legalább a család. Es most oda a pénz, eltűnt, elveszett valahogyan ... Ott állnak az orosz katonák ts, a beszédet nem értik. De szeretnék tudni, hogy miről van szó, csakhamar akad valaki, aki megmagyarázza nekik a szomorú jelenetet . . . A katonák összenéznek. Majd a szerencsétlen asszonyra pillantanak, akinek vállait rázza a sirás. Valamit mondanak egymásnak, a következő percben mindegyikük a zsebébe nyúl és nem telik bele két perc sem, egy csomó pénzt nyomnak a síró asszony kezeibe ... Az asszony könnytől piros szemeivel fölpillant, rátekint az ölében összehalmozott pénzre, fölnéz a mosolyogó katonáh- na, nehezeit érti meg a csodát, ami most megtörtént vele és, mire arra kerülne a tor, hogy a váratlan segítséget megköszönhetné. az O’otz katonák már nincsenek ott Az asszony szeme a mennyezetet szeretné átfúrni és csak ennyit motyog a még sírásra görbülő szájával: — Köszönöm Jézusom ... Beszállás van ... Perzsel a meleg, álmos a levegő ... A szerelvény rövid idő múlua lassú méltósággal kiindul a pályaudvarról... Megy a vonat Matty felé... Majdnem tragédiát vitt magával, de boldogsággal érkezik meg ... Rétt László. — Kinevezés. A Mohács—Pécsi Vasút üzletveztősége kinevezte G e r d e i lg- nácot Mohács állomásfőnökévé és felügyelővé. — Csak üzemi célokra adnak szenet és kokszot. Pécs thj. város Iparügyi miniszteri biztosa közli az érdekeitekkel, hogv a 60.000/1945. fp. Min. sz. rendelet értelmében a tengelyen elszállítandó szenet és kokszot, özem: célokra indokolt esetben zárolás alól felszabadítja. Háztartási célokra ilyen felszabadítás egyelőre nem adható. Az üzemek tehát kisebb méretű és tengelyen szállítandó szénszükségletük felszabadítását kérjék az iparügyi miniszteri biztos hivatalában, József-utca 13. sz. — Esküvő. Merk Márta és Farkas Lajos ht. őrm. július 28-án a németbólyi róm. kát plébániatemplomban tartják esküvőjüket (Minden külön értesítés helyett.) — Házasság. Petcsev László és Czvctkovits Mária július 21-én Szigetváron házasságot kötöttek. — Külön díjat szedhetnek be a mozik a Nemzett Segély és az újjáépítés támogatására. A pécsi és baranyavármegyei Nemzeti Bizottság a bizottságba tömörült pártok egyhangú határozata alapján kimondotta, hogy a mozgószínházak minden eladott jegy után 1 pengős külön dijat szedhetnek be, amelyet felerészben a Nemzeti Segély, felerészben pedig az újjáépítés céljaira fordítanak.
