Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)

1945-07-22 / 164. szám

Lehel és szahacS-e a demokratikus magyar rendszert okolni a mai áremelkedésekért és nehéz helyzetünkért?

Nésyimk szeméi, «* a reakciónak: Hé t olt a fteiyzet tegctáb&i vesztett háborúié uián? & reakciós tlsssyarorsz&e meg evekkel a beKek&íés. «lein is az inflációval kiizködett — a, demokrácia sokkal hamarabb és eredményesebben fei tégla építeni a reakció által tUtik reSett es végre »gazán fetszabeduit hazát

Egy emberöltő alatt kétszer taszította az országot és a nemzetet végzetes háborúba a reakciós országvezetés. Az első világháború után, mi der a bűnös magyar országvezetés belsőleg is megrendült, a magyar nép egy időre kezébe tudta Tenni a hatalmat, ekkor azonban az Európa közepei' egymagára maradt magyar népet a külföldi reakció támadta meg és a nemzet- és haza áruló magyar urak segítségével meg tudta fosztani attól, hogy végre úr legyen a saját hazájában. A Szovjetunió akkor még maga is belső szabadságharcával volt elfoglalva és a magyar nép csatát vesztett a külső és belső reakcióval szemben. A Horthy-uralomnak sikerült megkötnie a trianoni békét és ezzel megerősíteni azt az uralmat, amelynek minden fontosabb volt, mint a magyar nemzet — a teljes magyar nemzeti — igazi érdekei. S a reakció alighogy fellélekzett az első ijedtségből, máris megindult azon az úton, amelyen előbb járt és amely nyílegyenesen vezetett Szálasiék germánfasiszta uralmához és ahhoz a katasztrófához, amelyhez hasonló Mohács óta nem volt.

Ma már a vak is látja, kik okozták ezt a katasztrófát, kik tartották sötétségben és kik vezették a magyar nemzetet tragédiája felé. A második imperialista háborúban a fasizmus leveretése végre meghozta a magyar nép számára a szabadságot, meghozta a magyar demokrácia feltámadását, de milyen körülmények között! Most nemcsak a háborút vesztette el az ország, hanem ezenkívül romokban is hever. Hidai nincsenek, városaink nagy része rom, állatállományát csaknem teljesen elpusztította a háború. A magyar reakciós uralom olyan országot adott át a magyar népnek, amely csaknem a pusztasággal egyenlő. A magyar népnek most az új honfoglalás békés csatáját kell megvívnia.

Ez nem frázis, ez véres valóság. Reakciós urai nyomorba döntötték az országot és a nemzetet, aztán vagy eltakarodtak a nyilasokkal, vagy, elbújtak idehaza és egy darabig sebeiket nyalogatták, csöndben voltak. De alig telt el pár hónap a háború befejezése óta, a reakció már fölemeli a fejet, sőt merészségében odáig mer menni, hogy támad. Kit támadhat? Azokat az urakat, akik elárulták nemzetüket és az országot pusztulásba döntötték? Akik a mai drágaságot, a nincstelenséget, a nyomort okozták? Mert ez lenne az észszerű! Nem, a reakció szemtelensége határtalan, a reakció a maga suttogó propagandájával ezt a népet támadja, melyet tönkretett; a magyar nemzetet. A reakció azt suttogja: imé, viharosan emelkednek az árak, nincs hús, nincs kenyér, az újjáépítés lassan megy, látjátok, a demokrácia nem tud megbirkózni az országépitcs feladataival, mindennek a demokrácia az oka.

Azok, akik csak az orrukig látnak, akik könnyen felejtenek, talán el is hiszik ezt a botor és amellett aljas beállítást. Mi tudjuk, hogy abból a szakadékból, amelybe a magyar reakció az országot taszította, nem lesz könnyű a felemelkedés. Mi tudjuk, hogy véres verejtékkel kell dolgozni érte, hogy gazdasági életünket ismét megszervezzük és tudjuk azt is, hogy a magyar demokrácia, a magyar nép mindezt meg is fogja cselekedni. De nyissuk ki -a szemünket, magyarok! Ha ma azzal rágalmaznak bennünket, hogy a demokrácia az oka a mai nyomornak és áremelkedésnek, a mai drágaságnak és nincs- telenségnek, nézzük csak meg, mi volt a helyzet az első világháború utáni években, amikor nem a magyar nép, hanem a magyar Horthy-reakeió volt uralmon. Lapozzuk csak át az 1922 és 1923-ban megjelent Dunántúl régi számait, mi volt akkor a helyzet a drágaság terén? S ne feledjük, akkor mar három esztendeje befejezték a háborút, egy esztendeje, hogy Horthyék aláírták a trianoni békét, nem volt megszállás alatt az ország és ami legfontosabb, ép volt ennek a boldogtalan országnak minden városa, minden hídja, működtek vasútjai s nem kellett olyan mélyből elindítani az újjáépítést, mint ma. Es mit látunk? A magyar reakció esztendőkkel a háború befejezése után nem tadott megbirkózni azzal a válsággal, amit 5 idézett elő; a háború utam hely- Zettel, a háború következményeivel. Ne feledjük tehát: esztendőkkel a háború befejezése után. Most pedig átadjuk a szót a reakció akkori hirharsonájának, a régi Dunántúlnak, amely igazán nem vádolható azzal, hogy Horthy-ellenes lett volna. Mit is irt akkor a Dunántúl a drágaságról és egyéb szomorú gazdasági tünetről?

Ezt írta a pécsi Dunántúl 1922—23-ban:

! Í922 április 1.

A HÚS- fis ZSÍR ÁRAK ÚJABB DRÁGULÁSA „Az utóbbi két hét alatt a marhahús SM, a sertéshús 57%kal drágult. Az ár- emetkexíésnefc ez a folyamata már olyan magas hullámokat ver, hogy az árvizsgáló bizottságnak és minden más hatóságnak kötelessége a legerélyesebben közbelépni.“

ÁPRILIS 8-TÖL

DRÁGÁBB LESZ A VILLAMOS „A különféle javítási munkálatok és a 15%-os béremelés miatt a viteldíjak felemelése vált szükségessé. Erre való tekintettel 12 igazgatóság elhatározta, hogy e villamos-vasúti viteldJjakat április 8- tól kezdődén 4 koronáról 5 koronára emeli

Drágábbak lesznek a bérletárak Is.“

A cikket a következőkkel fejezik be: „Az igazgatóság végül számod aszalt, hogy újabb drágulás lesz minden vonalon és azért már most kimondotta, hogy májusban újabb viteldíjemelésre lesz szükség“

1922 májas 23.

HÜSHIÄNY PÉCSETT „A pécsi húsvágáhidon eddig péntek volt a legforgalmasabb nap. A legutóbbi pénteken, május 19-én, az előző heti 40 szarvasmarha helyett csak 4 darabot vágtak le. Ennek természetes következménye a húshiány, amely nem a leromlott húsfogyasztásnak, hanem az árvizsgáló bizottság által megállapított áraknak a következménye. A mészárosok egyöntetűen azt mondják, hogy az árvizsgáló bizottság árai mellett nem tudnak dolgozni és ezért nem is hajlandók további ráfizetésre:‘

1922. május 27.

DRÁGUL a marhahús A LISZT ÉS A KENYÉR „A mészárosok lpartársulata a szent- lőrinci és görcsönyl vásár élő-állat árainak emelkedő tendenciájára való tekintettel az elsőrendű marhahús árát 130 és 140, a másodrendűét pedig 100 és 120 *

koronában állapította meg. A pörköltnek való borjúhús kg-Ja 130, comb é3 más finomabb részek ára 150 korona."

„A molnárok bejelentették az árvlzs- gáló bizottságnak, hogy a búza árának emelkedése folytán a nullás liszt kg-ja 50, a főzőliszté 46, kenyérliszté pedig 4 korona. A pékek a lisztárak emelkedésére hivatkozva, a fehérkenyér árát 42 helyett 43, a félbarnáét 35 helyett 37, a barnakenyérét pedig 32 helyett 34 koronában állapították meg,"

1922 június 9.

CUKORHIÁNY PÉCSETT

„A folyton fokozódó drágaság mellé újabban mesterségesen előidézett áruhiány is járul A közszükségleti cikkek közölt ez az áruhiány elsősorban és különösen érezhető módon a cukorban nyilvánul meg. A cukorhiány mesterséges előidézésének oka arra vezethető vissza, hogy a már Pécsett lévő, de eddig még visszatartott mennyiséget és az újabb felemelt áron kg-ként 35 koronával drágábban akarják forgalomba hozni."

1922 június 22.

JÚLIUS l-TÖL

7 KORONA A VILLAMOSJEGY

„A folytonos drágaságra való tekintettel méltányolta az igazgatóság, a villamosvasút alkalmazottainak kérelmét is és 17—20%-ig terjedő fizetés-, illetőleg béremelést engedélyezett. A társaság így megnövakedett kiadásaira tovább fedezetről is gondoskodni kellett az igazgatóságnak. Ezért elhatározták a viteldíjaknak újabb 1 koronával való felemelését.

1922 június 27.

A DRÁGULÓ SÖR

„A budapesti kőbányai sörfőzdék kezdeményezésére valamennyi hazai sörfőzde elhatározta, hogy a sör árát átlag 100- 150%-al felemelik. A legutóbbi söráremelés óta a kenyér kg-/a 60 korona, a zsir 300, egy ren druha 13—18.000, egy pár cipő pedig 3000 koronára szökött fel,

A felszabaduláskor a sörárakat 30% - kai leszállították, azóta a szén mázsánként 300 koronára, a sörárpáé pedig 480

koronáról 3.800—4000 koronára emelkedett. A sörgyárnak egy mázsa olyan komlóért, melynek ára valamikor 400 korona volt, most 140.000 koronát kell fizetni/"

1922 július 1.

NEM TARTJÁK BE A PIACI ARAKAT

„Kevés reménységgel megy ma mindenki a piacra és sok csalódással, keserűséggel távozik onnét. Tengernyi sok pénz kell ahhoz, hogy csak egy napra elegendő élelmet is vásárolhasson valaki. Sok pénzt hagy mindenki a piacon és bizony alig visz valamit haza kosarában.

A rettenetes drágaság mellett az is sok keserűségei okoz a fogyasztó közönségnek, hogy sok letküsmeretlen elárusító egyszerűen nem akar tudomást venni a maximális árakról és saját maga állapit nieg magas árakat. Ma például egy faluii elárusító egy kocsi régi burgonyát hozott be a piacra és 220 koronáért akarta árusítani kg-ját"

1922 október 6.

„Az árvlzsgáló bizottság sajnosán tapasztalja, hogy mióta az élőállatok kivitele megindult és a búza ára napról- napra horribilis magasságra emelkedett, nincs abban a helyzetben, hogy a közszükségleti cikkek áremelkedésének útját állja és így eredményeket képes volna elérni."

1922 október 22.

„A pécsi tejcsarookok a tej árának 33 koronára való felemelését kérték, — arra hivatkozva, hogy a sáros utcákon nagyon nehéz a vidékről való tejszállitás. Kijelentették azonban, hogy eltekintenek a tdj árának emelésétől, ha a bizottság megengedi, hogy a vajat nagyban 790, kicsiben pedig 840 koronáért árusíthatják. A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tejre nagyobb szükség van, mig a vaj luxus cikk. Ezen az alapon a kérelmet teljesítette."

1922 október 20.

„Az árvizsgáló bizottság ma délelőtt tartott ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a mészárosok a birkahús árát 200 koronáról 260 koronára emeljék."

1922 októbei 31NOVEMBER 1-TÖÍ U KORONA EGY LITER TEJ

„A tejárak emelésére nagy befolyj.isii van a vaj-drágaság.”

1922 november 21.

szAzszAzajlékos tandíjemelés A KERESKEDELMI iskolákban

„A fiúkereskedelmii iskolában • 900.000, a női kereskedelmi iskolában pedig

480.000 korona a deficit és ezt 100%-os tandíj emeléssel piohálják kiegyenlíteni.“

1923 július 22.

drágább lett a dohány

„A Inafik ismét drágul. Nem úgy, ahogyan a malmosok és a hentesek szoktatták a közönséget, hegy 10—20, hanem 50—100%-kal."

1923 augusztus 12.

ÚJBÓL MEG KEIL ÁLLAPÍTANI A PIACI ARAKAT

„A napról-napra emelkedő drágaság nemcsak az üzletekben növekszik, de hullámaival teljesen elöntötte á pécsi piacot is. A piacon ma oly borzulmas drágulások tapasztalhatók a múlt heti árakhoz képest, hogy lépten-nyomon rendőri beavatkozás volt várható. A háziasszonyok legnagyobb része alig tudott vásárolni. Az árak a múlt hetieknek két, háromszorosára szöktek fel teljesen indokolatlanul. Kimondhatatlan árakat kértek azokért a szezoncikkekért, amelyek most kaphatók a legnagyobb mennyiségben. A burgonya, tök, zöldbab újdonság korábban olcsóbb volt, mint ma. Megfizethetetlen volt a gyümölcs is. Kuriózumképpen ideiktatjuk, hogy volt olyan görögdinnye is, amelyért 5000 koronát kértek. Pedig vá- lamikor egyike volt a legkevesebbel érő és igy legolcsóbb gyümölcsnek."

1923 augusztus 23.

„Augusztus 18-tól kezdve a borbélyok 25%-kal emelik az árakat. Eszerint az egyszeri borotválkozás is már 500 koronába fog kerülni.“

íme, ez uult a helyzet a Horthy-reakeió idején, a békekötés után jó egy esztendővel, épen maradi országban, épen maradt hidak és vasutak birtokában. De azt se feledjük, hogy ez csak a kezdet volt. A milliós árak, a nép igazi nyomom még csak azután következtek. A nyomor, a gazdasági küzdelem válságos évei csak ezután jöttek, amíg végre Horthyék külföldi segítséggel nagynehezen talpra tudták állítani a megpróbált, nyomorba taszított hazát.

A nyomort, a nincstelenséget tehát nem a demokrácia és nem az idegen megszállás idézi elő, amint azt az eladó reakció ma beállítani igyekszik, hanem az, hogy bűnös vezetőink az országot ide, ebbe a nyomorba taszították. Nem feledjük azonban el, hogy ma mégis alapjában más a helyzet. A magyar náp> a legteljesebb magyar nemzet most végleg kezébe veszi önmaga sorsának irányítását és sokkal hamarabb fel fogja építeni at országot, semmint azt a reakció^ erői ma hinnék. Ha romokban is hever a mi hazánk, mi azt felépítjük, ha egyelőre az inflációval kell küzködnünk, meg fogunk küzdeni vele, olyan természetű segítség nélkül is, mint amilyennel Horthyék annak idején a szanálást megpróbálták. Ma már gyökerestől más a helyzet. A felszabadult mbgy&r meuett ott van nemcsak a győztes Szovjetunió — amely nem feledheti el, hogy szabadságharcában 25 éo előtt egyese gyedül a magyar nép küzdőit vele itt Európa középén m hullatta vérét azért, amiért az orosz nép is hullatta — de vele vannak a szövetséges demokratikus nemzetek is. A magyar nép uralmát ma kívülről nem lehet megdönteni, mint Horthyék idején, nem, kívülről csak erősíteni fogják ezt az uralmat! És mi is fogunk külső segítséget kapni, de nem olyant. amilyent Horthyék váriak és kaptak annakidején. A Szovjetunió máris tényekkel mutatta meg, hogy megérti helyzetünket és segítségünkre siet A magyar demokrácia le fogja küzdeni azokat a gazdasági nehézségeket. amelyeket — ezt ne feledjük sokai — a magyar reakció idézett ránk, s amelyekből & magyar nemzet minden erejét megfeszítve ki fogja küzdeni magát. De reakció itt soha többé talpra állni nem fog, hiába suttog és hiába küldi felénk nehézségeink közepette vigyorát és bűzös lehelletét! Talpra állunk és amit éoszadokon keresztül legjobbjaink vesztett csaták között annyiszor akartak: megteremtjük o szabad és erős, demokratikus Magyarországotf