Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)
1945-07-22 / 164. szám
A Dunáníáti Tudományos Iniézei kaUarátfa és gazdasági téren szervesen heiehapesoiódik az ország úpáépíiéséhe Aj ország közgazdasági életenek egyensúlyba állítása és demokratikus megszervezése mellett nem érdektelen számunkra az 3 munkateljesítmény sem, amelyet a szellem emberei végeznek azért, bogy a tudomány is lépést tartson a haladó kor tudományos, de egyben demokratikus irányelveivel. Ezért szükségesnek tartottuk, hogy ellátogassunk a Dunántúli Tudományos Intézet Lánc-utcai székhazába, hogy közvetlen szemlélődés és beszélgetés utján tájékozódást szerezzünk az iránt, milyen tervek szerint kívánja szolgálni a reakciósok által rombadöntöít ország nagy agyét, az újjáépítést egy olyan intézmény, amelyiknek már a múltban is az volt a rendeltetése, hogy itt, a Dunántúlon védelmezze meg a magyarság kultúrálta érdekeit a német művelődés propa- gandisztikus terjesztésével szemben. Akkor ugyanis, amikor 1941-ben, Hónán Bálint volt kultuszminiszter a pécsi egyetem bölcsészeti karát szüneteli ette, — módot és lehetőséget biztosított a német tudomány képviselőinek, íróinak és művészeinek, hogy Pécsett egész sor előadást rendezzenek s mer szerv ezzhessék a „Deutsches wissensckafftlíohes Institut"-ot oly mértékben, hogy ez a kultúráiis előretörés, ez a germán-szellemi-métely már nemcsak Pécsre hatott ki, hanem veszély- iyel fenyegette az egész Dunántúlt. Égetően szükségessé vált tehát a dunántúli magyar kulturális élet megszervezése, egy rlyan mozgalom megindítása, amelyik az ikkori idők ellenére is bizonyos frontot képviselhetett a magyar érdekek védelmében. így alakult meg 1943-ban a Dunántúli Tudományos Intézet, amelynek vezetésével az akkori kultuszminiszter, Szinnyei- Merse Jenő dr. Szabó Pál Zoltán egyetemi tanárt bízta meg. Eredetileg tizenöt intézeti tanár munkába állítását tervezte a miaiszer és az intézet évi javadalma 150.000 pengő lett volna, —• ez a terv azonban a kivitelnél olyképpen módosult — valószínűleg a németbarát politikusok befolyására — hogy az évi dotáció lecsökkent 25.000 pengőre, a tervezeti tizenöt tanár helyett pedig az intézet vezetőjével, dr. Szabó Pál Zoltánnal együtt csupán egy kapóit kinevezést, dr. Hegedűs Lajos magyar nyelvész-tanár Debrecenből, akinek a pályázatát is nyújtották addig-addig, hogy csak a mait év őszén kerülhetett le Pécsre is állhatott munkába az intézetnél. Jóval később került az intézethez dr. Babio* András történész is, úgyhogy a tulajdonképpeni munkát ő már c6ak a fel- szabadulás után kezdhette meg. Az intézet ma két csoportra osztja munkatársait, — belső- és külső-munkatársakra. A belső munkatársak csoportját az intézet kinevezett tanárai alkotják, — akik szervezik mindazokat a tudósokat, írókat, művészeket, gazdasági szakembereket, akik a Dunántúllal foglalkoznak. A cél, hogy az intézet ne csupán az elméleti tudományok síkján mozogjon, hanem minél közelebb juthasson a való.élethez. Nyilatkozatok az intézet legfontosabb ieladaímrőí Ezzel kapcsolatban kérdési intéztünk az egyes munkatársakhoz, — tájékoztassák a közönséget, mi az a munka tulajdonképpen, amit most végeznek. Mindenekelőtt dr Szabó Pál Zoltán nyilatkozatát közöljük.-- Én természetesen szaktárgyamhoz híven — mondja — gazdaságföldrajzi irányban dolgozom cs löleg a gazdaság- fö'Jrajznik Töldta ni vonatkozásai érdekelnek. A legfontosabb probléma ma: ud- rosur.h megsegítése a viz-ellátás terén. — elegendő ipari-viz feltárása, továbbá Ba- ranyavdrmegya gazdaság-földtani értékeinek felkutatása us szakszerű tudományos átmunkdlása. A pécsi hajózó- és öntöző- csstoraa tervét az intézet szintén nyilvántartja éc külső munkatársunkkal, Fehér Miklós mérnökkel együtt szívügyünknek tekintjük e fontos terv megvalósítását. Az intézet másik belső munkatársa, dr. Hegedűs Lajos magyar nyelvész, egyetemi ma.iríaaár, érdeklődésünkre a következőkben válaszol: — Miután a demokratikus Magyaror- •zí.g a regitől eltérően, — egészen új alapokra akarja fektetni a nevelést is, a nép r.yelvét kutatom, — hanglemezre veszem ‘el, amely hanglemezek anyagát az intézet átírva, kiadvány gyanánt akarja . köz- dneevé tenni, hogy azokat középiskolákban, egyetemeken, színíiskoIákban felhasználva — a tanulók ne könyvekből, hanem közvetlen hallás után ismerjék meg és érezzék a magyar nyelv zeneiséget, szinességét és zamatát, S ez az ízes magyar beszéd hallomás útján mély magyarság-élményt adna a tanulóknak, az eddigi elferdített többé-kevésbbé rosszul tanított magyar nyelv helyett. Ennek a munkának alapja máris készen van, egy tízéves mű, amelyik „Népi beszélgetések az Ormánságon“ címmel kerül majd kiadásra. A rendkívül érdekes beszélgetés után dr. Babies András történelem tanár nyújt rövid tájékoztatást munkájáról. — Itt, a Dunántúlon — mondja — még rendkívül nagy feladatok előtt állunk, még alig van mód arra hogy átfogó tudományos képet nyerjünk. Az erre vonatkozó alapvető munkásságot szükebb környezetünkben már megkezdtem. Most dolgozom a „Pécskörnyéki szénbányászok szociális története“ cimü munkán, amely témakört igyekszem dunántúli viszonylatban is kibővíteni. Kutatásom nemcsak a nagyipari munkásság, hanem a mezőgazdasági munkásság gazdasági és társadalomtörténetére is kiterjed. Ez utóbbi vonatkozásban kutatómunka folyik a Dunántúl mezőgazdasági termelésének története címen is. Ebbe a hatalmas tnunkaprogrammba I méltán kapcsolódik bele a külső-munkatársak nemes versenye .amelyiknek egyik képviselője dr, Angyal Endre középiskolai tanár, aki az intézet főleg délszláv irányú kapcsolatait kívánja kézbéníartani. — Két munkakör áll elsősorban ér- deplődésem középpontjában — mondja dr. Angyal Endre. A< első a Dunántúl művelődéstörténete. Sokat beszéltek az elmúlt években a Dunántúl kultúráiis jelentőségéről, sajátos arculatáról, de igen keveset tettek érte, hogy ennek a sajátos arcnak egyes vonásait megvilágítsák. Ezeket a hiányokat szeretném én utazásokkal pótolni. Célom az, hogy a dunántúli művelődés főbb korszakait monografikus formában feldolgozzam. A másik témakör a Dunántúl és általában az egész magyarság kclet-középeurópai kapcsolatainak feltárása. Ma különösen fontos, hogy a magyarság és a szlávsag történelmi és művelődési összefüggéseit átértékeljük és ön- tttdafosítsuk és ezáltal is elősegítsük a helyes, demokratikus történetszemlélet kialakítását. A Dunántúl szerepe ezen a •síkon elsőrendű fontosságú, hiszen a magyarság ezen a területen érintkezett nemcsak a déli, hanem a nyugati szlávokkal is. Ennek az összefüggésnek kultúrába vetületét szeretném néhány munkában feltárni. Meg he'd segíteni a fontos munkát végző intézetet Lázas munka folyik minden téren és számos anyag van már együtt, amit csupán megfelelő anyagiak miatt nem tudnak közkincesé tenni. Sorozatos kiadványokkal és önálló könyvek megjelentetésével szeretné pótolni az intézet azokat a hiányokat, amelyek fennállnak, — ehhez azonban a társadalom támogatására it szükség van. Általános kultúráiis és nemzetgazdasági érdek, hogy azok a magánosok, vállalatok és egyéb intézmények, amelyek ma nagyobb összegek felett rendelkeznek, juttassanak a Dunántúli Tudományos Intézetnek, mert Budapest borzalmas katasztrófája és az ország pusztulása következtében az intézet állami javadalmat nem kapott s eddig is a gyűjtéseikből befolyt összegek segítették fennmaradását. A Dunántúli Tudományos Intézet ma Magyarországon az egyetlen működő területi tudományos intézet s nem lohet közömbös a társadalomra nézve, hogy mikéit folytatja további munkálkodását. Ha helyzete anyagiakban is megszilárdul, működési körét még szélesebb irányokba kívánja kiterjeszteni Hisszük, hogy a társadalom meg fogja érteni ebben a kérdésben is a kor szavát s nemcsak anyagi támogatásával biztosítja majd az intézet fennmaradását, — hanem azok az egyesek, akiknek birtokában felesleges, de a tudományos kutatásoknál felbecsülhetetlen értéket képviselő könyvek, térképek, vagy képek vannak, ezeknek átengedésével fogják segíteni az intézet további eredményes munkáját. Béky Julia dr. Dr. Boros István érdekes előadása vezette be a Magyar-Szovjet Társaság péntek esti díszbemutatóját Felejthetetlen színházi élményt nyújtott a „Viharos alkonyai“ A Magyar-Szovjet Társaság rendezésében és díszelőadás keretében, a város és a megszálló hatalom vezető személyiségeinek jelenlétében került bemutatásra Pécsett Leonid Rachmanov, a nagy orosz drámaíró „Viharos alkonyat“ című színmüve. Az előadás fényét fokozta, hogy a darabot a budapesti Nemzeti Színház művészeinek tökéletes előadásában élvezhette végig a pécsi közönség. A díszelőadás a szovjet és magyar Himnusz hangjaival kezdődött, majd dr. Boros István főispán mondott ünnepi beszédet. „A magyar reakció és fasizmus — mondotta többek között. — úgy igyekeztek feltüntetni a Szovjetuniót, mintha az kimondottan a kultúra legelkeseredettebb ellensége volna. Aljas céljaik leplezésére ajjábörúrót úgy beszéltek, mintha azt inkább eszmei alapon, az európai kultúra védelmében indították volna el és nem hódítási szándékból. A .,kultúra megmentéiként" akartak fellépni azokkal szemben, akik a kultúrának őszintébb tisztelői voltak, mint mi akkor is, amikor az 1917-es forradalomban és az azt követő négy esztendős polgárháborúban egy egész világot — a régi cári Orosz- t országot — rombolták le. Sőt az orosz forradalom igazi jelentőségét éppen kulturális (vonatkozásai miatt kell mérlegelnünk es értékelnünk, mert gazdasági tt> olitíkai kihatásai után, ezeknek mintegy övetelményeképpen az orosz nép kultúr- ráját emelte oly mértékben a régt-fölé- hogy aki ismeri a kettő közötti különbséget, hódolattal és tisztelettel beszélhet csak a Szovjetunió lakosságának kulturális felemelkedéséről. Irigykedéssel to- : kínthet. csak erre a kulturális felemelke- j désre, mert éreznie kell, hogy noha az embert nem is sikerült mindenben tökéletesebbé tenni a réginél, de megvalósí- ' tóttá azt, hogy a lét- és fajfenntartás funkciói helyett, amelyet az európai társadalom inagasztosított eszményekké, a társadalmi és emberi igazságot tette esz- j ményévé és a kultúra alapjává." j — Talán felesleges hangsúlyoznom — j mondotta dr, Boroe István —, hogy nekünk, akik az ezeréves magyar maradiság és német fasizmus karmaiban, történelmi és politikai adottságaink következtében a legjobban voltunk elzárva attól, hogy valamit is megismerhessünk idegen kultúrákból, akiknek csak azt volt szabad vallanunk, hogy a sajátos magyar életforma és így a magyar kultúra is az egyedüli, ami nemzeti létünk biztosítéka lehet, — éppen az adott pillanatban a magyar reakció és fasizmus megsemmisítése után gpnek a forrásaiban a régitől tán kevéssé, de tartalmában és szellemiségében új kultúrának megismerése épp oly szükséges és kőtelező, mint amilyen mértékben kötelező és szükséges a kenyér-problémáinkkal való, mondhatnám mindennapos foglalkozás. Amint ez, úgy amaz Is, mint valóban a lét, vagy nemlét kérdése mindannyíuakra, —- Mégha sokan a háborús kultúrát- lanságok eseteitől megrettenve idegenkednek, vagy az! hiszik, hogy a háború okozta pszibozis jelenségei az elvadulás, eldurvulás, a törvények lábbaltiprása — amelyek végeredményben a legkultúráltabb egyéniséget is kiforgathatják eredeti mivoltából — nem teremtettek ehhez kedvező talajt, még akkor is azt mondják, hogy ez a kultúráiis közeledés, a Szovjet- junió és a magyarság közti politikai és gazdasági, de főként kultúrkapcsolalok kiépítése és kimélyitése az az út, amely bennünket elszigeteltségünkből kiemel és mint kisnépet letemethet. Mert az az út, amelyet eddig jártunk ismét csak a szakadékba, ez — ha súlyos megpróbáltatásokon keresztül is — de mégis csak a világ szabad és művelt népeinek közösségébe vezet. — Ezért lépünk Önök elé, mélyeutisz- le.lt hölgyeim és uraim cstéről-estére az- i zal, hogy ime bemutatunk valamit ebből ' a kultúrából felvilágosításukra, okuláson- é» ezért kérjük Önökéi, hogy amit felvonultatott az adott esetben a Nemzeti Színház művészi együttesének előadásában, azt ne propagandának vegyék, hanem az orosz, illetőleg szovjet művészet és tudomány legtgazibb megnyilvánulásának. Nem hazugságokkal, félrereze4 les-e'. ......ni .lisztig aeej&wí akar-*" • juk Önöket meggyőzni, — Az igazságot tart ink ugyanis ez svu béri elet egyetlen realitásénak, amint ma a természettudós is, aki a darabban szerepel és aki nem is költött alak, hanemt a valóságban Timirjazeí világhírű orosz! botanikus alakja. Amint ő, mi is — baloldali magyar értelmiségiek — azért tartunk a munkássággal, azért valljuk az ő eszméiket a sajátunknak is. mert gyűlöljük a hazugságot, a hazug és képmutató kultúrát. Amint neki, úgy nekünk sem gyomorkérdés csak a szocializmus a demokrácia. Ennél sokkal főbb. Igazság, ideál, amelyekért értelmes és tanult ember csak lelkesedhetik, amelyekért dolgozni, amelyekért áldozatot hozni, részére életcél egyedül lehet. Mielőtt a színészeknek adnám át a szót, ezeket a gondolatokat kívántam előrebocsátani abban a reményben, hogy akik' I tán egymástól még távol állunk végüt mégis csak egymásra találunk." Dr, Boros István nagyhatású beszéd»’ níán következett Leonid Rachmanov szín- 1 művének bemutatása. A darab érdekességéhez tartozik, hogy főhőse az életből vett alak. 1917-ben .amikor a cselekmény lejátszódik, élt Leningrádban agy bet- j venőtesztendós világhírű tudós: Tinsír ja- zev professzor, botanikus és élettani kutató, aki az akkori események világtörténelmi jelentőségét. Az ő története ihlette meg a leningrádfi származású szerzőt, aki színmüvében be-? mutatja, hogyan ragad ki egy hetvenöt- j esztendős tudóst a közösség és társadalmi- igazság eszméjének szolgálata a tudó- , mány clefántcsonttornyából. A szerző szí- ! lárdan hiszi, hogy az, aki tudományos j gyakorlatában megszokta már a lényeg j felismerését, a régi társadalomszemlílet : csődjének és . az új társadalomszemlélet j vajúdásának pillanatában felismeri, hogy; hol kell keresnie az igazságot és az igazán lényegeset. Az ilyen ember nem vesztheti el kapcsolatát a néppel és visszatér, hozzá, mint az élet és erő forrásához. Rachmanov egy konszolidáló forradalom művésze és mint ilyen optimista az elmélet és valóság viszonyának a megítélésében. A haladó értelmiség mindenesetre azt a tanulságot vonhatja le a darab tendenciájából, hogy a tudományok messzi szféráiban élő szellemi vezetők! nem vonhatják ki magukat a közösség j szolgálatából. A közösség azzal jutái-\ mázzá őket, hogy a régi rendszernél ; őszintébb és mélyebb hálával adózik sx' igaz tudomány képviselőinek. Mint színpadi szerző, Rachmanov nem a feszültség és drámaiság eszközeivel köti le a nézőközönség figyelmét, A „Viharos alkonyaiban“ hiába keresnénk robbanásig feszült helyzeteket és összeül-' közést, mint általában a nyugati szerzők darabjaiban. Az öreg professzor és hü*, séges élettársa minden megrázkódtatás és belső vívódás nélkül lép a közösség szolgálóinak táborába, ahogy az idillikus én pasztellszínekkel megrajzolt életmódjukhoz illik. Külön megemlékezést érdemel az egyes szereplők lélekrajza. Számunkra annál is inkább érdekesek, mert elmúlt politikai rendszerünk kulturális „kínai fal" politikája miatt nem volt módunkban megismerni az új Oroszország típusait és azok életmódját. A szereplő művészektől csak a legteljesebb dicséret és hála hangján emlékezhetünk meg, hogy elhozták közénk a színpadi’ művészei oly régen nélkülözött tökéletes megnyilatkozását. Major Tamás egészen olyan, mint ahogy as új eszmékéit lelkesedő leningrádi tudóst elkép- • zeltük. Apró, finom mozdulatok, alig észrevehető szemrebbenések, árnyalatokig kidolgozott hangsúly teszi felejthetetlenné alakítását. Ezt a szerepet csakis ő játszhatta el, akinek szivében nem színpadi, hanem valóságos élménnyé lett a szocialista tan. Laaamerszky Margit rendkívül intelligens, egyszerű játéka tökéletes kíséret volt partnere alakításához. Megka- póan érdekes volt mind játékánál, mind megjelenésénél iogva a forradalmár-tudós szerepében Rajczy Lajos. Egész lényéből forradalmi dinamizmus áradt, amely magával ragad mindenkit és amelynek hatása alól nem vonhatja ki magát sem * kritikát gyakorló tudóé, sem a szive parancsát követő egyszerű matróz. Érdekes alakítást nyújtott a zendülö matróz szerepében Peti Sándor. Fogékony, friss gondolatvilága mindig a helyes utat diktálja neki. Peti Sándor kiválóan oldotta meg feladatát. Jó volt a kicsinyes nyárspolgár asszisztens szerepében Ungvári. Szomorú torzkepét adta annak a rétegnek, amely részint önző okokból, részint korlátoltsága miatt a múltban azembeheiyezkodett az új idők parancsával és ezzel saját maga felett mondott ítéletet. Az együttes többi tagjáról is csak a legjobbakat mondhatjuk. A mély problémákat felvető diarab után a pécsi kommunista párt jelenlévő tagjai spontán válaszképpen elénekelték •z Inéemeciomlet. Dr, 1). S. ) 1
