Új Dunántúl, 1945. július (2. évfolyam, 146-169. szám)

1945-07-11 / 154. szám

Kereskecíé pemasiofe, Icoreskocfá sérelmek Méitönyosabb sljápásf a heaenkuia megéüöpi'tésQ korul! — He vegyék egy kelep aló a tlssfeségss kereskedelme* e feketeüi'eíesel'kel A roham lépésben emelkedő általános drágulás, amellyel vasárnapi számunkban veretőhelyen foglalkoztunk, nemcsak az egész gazdasági életre, nemcsak a fogyasz­tókra, hanem a kereskedőkre is súlyos gondként nehezedik. Ha a lépten-nyomcm jelentkező méltánytalan hatósági beavat­kozás nem is súlyosbítaná a kereskedelem helyzetét, akkor is elég gondot okozna annak az ugrásszerűen, szinte naponta jelentkező drágulás. Elég rámutatnunk ' arra, hogy a kereskedő a ma eladott áru alíe-nértékén már holnap nem képes ugyanannyi mennyiségű és értékű árut beszerezni. Ennek következménye, hogy forgótőkéjének vásárló-értéke egyre ki- sehbadik, kisebbedík ezzel arányban áru­nk ára is, még ha az általánosan jelent- kozó áruhiány nem is gátolni abban, hogy raktárát a szükséghez képest esetről- esetre felfrissíthesse. Ha végignézzük a kereskedéseket, az rétre vonalon, minden szakmában üres polcok ásítanak felénk, A kereskedőnek így nincs meg a lehetősége — nemcsak ■ rra, hogy vevőit ellássa — hanem arra se, hogy olyan forgalmat érjen el, amely­ok hozadékival szerény mértékben is . íétáms-ssza egzisztenciáját, annál ke- ósbé pedig arra, hogy ebből a hozad'ék- ' ól a drágulás-okozta beszerzési ár több­let fedezni tudja. A legtragikusabb •zonban az egészben az, Hogy ezek a jo- jcs és el nem tagadható panaszok mind a közönségnél, mind az illetékes hatósá­goknál süket fülekre találnák. Pedig a legális kereeskedelem lassú, de biztos el- vérzéséhez vezet ez a folyamat, ha ide­iében nem változik meg, különösen a hó­dságok részéről a kereskedelemmel szemben ez a hamis vágányokra tévedt nentalitás. A baj az áruhiányon kívül legfőképpen az, hogy közönség és ható­ság egyaránt a tisztességes, legális keres­kedelmet egy kalap alá vonja a feketé­zők illegális rétegével. Innen ered azután a hatósági intézkedéseknek legnagyobb részben az a hibás beállítottsága, hogy a kereskedői haszonkulcsot olyan mél- iánytalanul állapítják meg, minek folytán a kereskedő nemcsak a drágulás-okozta beszerzési többletkiadás követelményé­vel, hanem a saját megélhetési gondfai- nák napról-napra súlyosbodó mértékével sem képes megbirkózni. Pedig a folyton dráguló megélhetési viszonyok a kereske­dőre éppen olyan súlyosan nehezednek, mint akárki másra, (elvégre a saját üz" létéből egyik kereskedő sem „önellát- hatja" magát.) Sót súlyosabban, mint azokra a rétegekre, amelyeket szak­májuk, foglalkozásuknál fogva, sem üz­letbér, sem különböző adóterhek és egyéb rezsiköltségek nem terhelnek. Rá kell itt mutatnunk egy-kót kirí­vóbb példára, amelyek adatszerűén is alátámasztják a kereskedelem jogos fel­szólalását. Tudvalevő, hogy normális vi­szonyok között a kereskedelmi haszon- kulcs 20% körül szokott mozogni. Ekkora hasznot a hatóságok is méltánylás dónak találtak, hogy a kereskedő megtalálja a maga számítását. Ez a haszonkulcs tehát indokolt volt akkor is, amikor a keres­kedő tömött raktárban fogadhatta vevő­jét. Ma azonban egy-két cikkből áll az egész áru-,,raktár", különösen pedig a lőszer-élelmiszer szakmában, ahol az ú. n. közellátási cikkekkel ki is merül az egész raktár. Ezeknél a cikekknél a ható­ság, hogy a fogyasztói árakat minél ala­csonyabb szinten tarthassa, ezt legtöbb esetben a kereskedői haszonkulcs minimá­lis alacsonyra szabásával is fokozni 1 igyekszik. Ezeknél a cikkeknél igen gyak­rantalálkozunk 5—6%-os haszonkulccsal is, ami annál méltánytalanabb, mivel tu­dott dolog, hogy a kereskedő ezekből a cikkekből se csinálhat ma korlátlan for­galmat. hanem csak akkorát, amekkorát a szűkreszaboft jegyrendszer lehetővé tesz. Nem kisebb sérelmet jelent a kereske­dőre, hogy hatóság és közönség egyaránt szinte elvárják tőle, hogy az osetröl- esetre történő áremelkedésekkor a koráb­bak, tehát olcsóbban beszerzett árut a korábbi beszerzési árnak megfelelő fo­gyasztói áron hozza forgalomba. Ez a felfogás merőben ellenkezik minden logi­kával es teljességgel méltánytalan, és­pedig kétféle okból, Először, mert — amint fentebb már szó volt róla — az lgy alacsonyabb áron eladott áru ellen­értékéért nem képes a holnap magasabb áron beszerezhető áruból az előbbi meny- nyiséget beszerezni. Másodszor azért mél­tánytalan az a kívánság, mert pl, áresés­kor mfnden külső kényszer nélkül kénv­m ÜJ DUNÁNTÚL télén a kereskedő a korábban beszerzett árut a beszerzési árnál alacsonyabban is forgalomba hozni, mert a konkurrencia erre rákényszeríti, A íenlebb érintett két­féle adottság egymást így tehát mintegy kiegyenlíti, más külső beavatkozás tehát jag »<££, Jogosait, s&m sem ézztszurű. Kiragadtuk íme. dióhéjba síóritva, a kereskedelem legelsősorban maghalfga- tásra igényi tartó panaszait. A kölcsönös méltányosság elvénél lógva remélhető, hogy a panaszok mind a hatóság, mind a közönség részéről megértéssel lógnak találkozni, mintahogy a kereskedők in megértik a fogyasztó közönségnek a minnyájunira nehezedő súlyos gazdasági helyzetből eredő megélhetési gondjait. (m.j.) A legközelebbi minisztertanács elé kerül drávanienti községek felépítési költségeinek ugye Az újjáépítési mia tsz tér megbízottja már tanulmányozza a falvak helyzetét Baranyai vonatkozásban az újjáépítés keretében a legnagyobb problémák Közé számít a dávamemti községek helyreállí­tásának ügye, mert amíg ezt me£ nem oldották, addig több ezer ember esik ki a termelésből, bizonytalan lévén helyze­tük az ősz és a tél szempontjából. A tár­sadalmi gyűjtés, akármilyen szép ered­ményeket hozott is éppen w munkásság áldozatkészsége folytán, egyedül nem al­kalmas a probléma megoldására, mert a pénzt nem tudja biztosítani, ami pedig elengedhetetlen az építés megindításá­hoz. Nem vitás, hogy az újjáépítési mi­niszternek ezerésegy hasonló probléma megoldása érdekében kell intézkednie, pénzt rendelkezésre bocsátani, viszont tény az is, hogy államsegély nélkül a baranyai községek ügyét megoldani nem lehet. Ilyen körülmények között utazott fel dir. Keserű János, Baranyavármegye al­ispánja Budapestre és — többek között — megbeszélést folytatott az újjáépítési miniszterrel is, a drávamenti falvak ügyében. A megbeszélések eredménye­ként az újjáépítési miniszter azonnal ki­küldötte Tóth Kálmán főmérnököt, aki már lent is van a falvakban, s mint a községépifések szakembere tanulmányoz­za a helyzetet. Az a feladata, hogy meg­vizsgálja a pusztulás mértékét, az anyag- szükségletek nagyságát és azonnal kidol­gozzon egy tervezetet, mekkora az az összeg, amelyet az újjáépítés igénybe vesz. Ezt a feladatot a miniszter meg­bízása folytán három nap alatt kell a fő­mérnöknek elvégeznie, hogy Nagy Ferenc újjáépítési miniszter a legközelebbi mi­nisztertanács elé ülhesse az ügyet, s amennyire lékeli »égés az ország általános helyzetéé fittyeizrabo véve, miniszterta­nácsi jóváhagyással mdelkezésre álljon a szükséges összeg. Úgy tudjuk, hogy a döntés már a napokban várható és a pénzügyi megalapozás után azonnali ha­tállyal egy teljeshatalommal rendelkező kormánybiztos kezébe kerül az újjáépítés ügye ,aki haladéktalanul lesutazik Dél- baranyába és irányítása mellett már leg­közelebb megkezdődik az újjáépítés. Az újjáépítési miniszternek ugyanis eltökélt szándéka, hogy legkésőbb szeptemberben a falvak újjáépítése megtörténjék s a legszükségesebb hajlék rendelkezésre áll­jon a népeknek! NYARALJUNK DRAVASZABOLCSON! A drávamenü falvaik újjáépítésével kapcsolatban igen érdekes ötletet vetett fel valaki. Ugyanis, ha a szükséges pénz rendelkezésre áll is, a gyors munkához még akkor is szükség lesz szak- és nem szakember munkásokra. A jelentkezé­sek agyán megnyugtatók abból a szem­pontból, hogy megfelelő szakemberekben nem lesz hiány, azonban az úgynevezett segédmunkák elvégzéséhez még mindig sok kézre volna szükség, már most i az kellene, hogy a közönség körében minél többen akadjanak, akik nyaralni lemen­nek a árává mellé és a kellemest a hasz­nossal összekapcsolva, napi néhány óra munkát felajánlva, segítsék az újjáépítést közelebb vinni a megvalósuláshoz. A kör­nyékbeli községekben .amelyek kevéssé pusztultak el, lehet annyi helyet biztosí­tani, amennyi éppen kell, az élelmezés kérdését is meg lehet oldani és akár a bontásba, akár a felépítésbe, ha az Így megszervezett nyaralók csak két három óra könnyű munkával hozzájárulnának, nemcsak nagy pénzeket, időt lehetne megtakarítani, de siettetni lehetne az épí­tést is. A pécsi üzletvezetöség is hozzá­járulhatna az ötlet sikeréhez azzal, hogy a drávamentén nyaralóknak valamilyen kedvezményt adna! Az ötletet a közönség figyelmébe ajánljuk. Az összes bevételi források jövedelmének emelésével akarják szanálni a városi háztartást A városi pofádét 50-ről 100 %-ra, az általános keresetiadót 5-ről 10 %-ra emelik fel Pécs város törvényhatósági kiagyülésc hétfőn délelőtt 11 órákor ülést tartóit Tolnai József heh. polgármester elmöklé- sével. A kísgyülés a várnai háztartás pénzügyi rendezésének kérdésével foglal­kozott elsősorban. Az errevonatkozó ja­vaslatot dr, Sebestyén Lajos tanácsnok ismertette. Ebből megtudhatjuk, hogy a városi háztartás a mostani rendkívüli viszonyok folytön igen nehéz helyzetbe jutott. Az adóbevételekből május hóban mindössze félmillió pengő, az első félév­ben mindössze kétmillió pengő az ered­mény, holott ennek legalábbis meg kel­lett volna duplázódni. A jövedelem azon­ban még akkor is messze mögötte marad­na a szükségleteknek, mert a több' forrá­sok jövedelme együttvéve sem fedzi a kiadásokat. A városnak most a korábban felvett két és félmillió búzakőlcsönt is duplán vissza kell fizetői, mert ha ezzel tovább késlekedik, a visszafizetési köte­lezettség, a - búzaárak nagymérvű emel­kedése folytán, megsokszorozódott volna. A havi kiadások összege, személyi és dologiakat összevéve, mintegy hárommil­lió pengőt tesznek ki, amivel szemben a fedezet csupán egymillió körül van. A kormány egy legújabb rendelettel meg­szüntette az eddigi városi és községi köz­munkaválságot, ami által a város mint­egy 170 ezer pengő havi bevételtől esett el. A javaslat szerint a város a kormány­tól a rendkívüli kiadások fedezésére öt­millió pengő állami segélyt fog kérni, jú­lius elsejei hatállyal pedig külön másfél- milliós állami hozzájárulást, így lesz csak képes átmenetileg megnövekedett kötelezettségeinek eleget tenni. Kém) fogja ezenkívül, hogy a fényűzés) adóból is kaphasson a város 10%-ns részesedést és hogy a kormány novemberig visszamenő­1 log utalja ki az azóta visszatartott vám- kártalanítást. A javaslat az évek óta 50 %-on tartott pótadót 100%-ra kívánja felemelni, a házadó kivételével. Az álta­lános kereseti adókulcsot ötről tíz száza­lékra fogják emeint. Vigalmiadó címén az eddigi helyett 15-5C%-ig fogják a mu­latságok belépőjegyeit megadóztatni, a kávéházak cs vendéglők vigalmiadóját pedig 1-14 P-ig fogják megállapítani. A város bevezeti a letelepedést díjat, amely­nek skáláját 200—-20.000 P-ig állapítják meg. Az illetőségi dijat az eddigi 20 P-ről 200—20.000 P-ig menő skála szerint állapítják meg. Illetéket vetnek ki a la­kásigénylésekre is, aminek legalacso­nyabb tétele 50 P-nél kezdődik. Egy há­romszobás lakás igénylésénél az illeték már 300 P. Ez alól azonban kivételek, lesznek a visszatérő elhurcoltak és az áthelyezett közalkalmazottak. Az eddigi­nek tízszeresére emelik fel az ebadót, to­vábbá az itaimérési illetékeket és a mező­rendőri illetéket. Tervbe vették ezenkí­vül az ipari pótdij szedését, aminek 50 P lenne a legkisebb tétele, felemelik az építési, legeltetési és fedeztetés! dijakat is lényegesen. A közüzemi bevételeket már eddig is többször emelték. A tanács ennél felhatalmazást fog kérni, hogy a még szükségessé váló emeléseket a saját hatáskörében is végrehajthassa, tekintet­tel az árak rohamos emelkedésére. Mindezeket összvéve, a várható bevéte­lek még mindig nem fogják fedezni a ki­adásokat, még mindig szükség lesz az ál­lam hathatós segítségére, amit azonban a városoknak majd országos viszonylatban kel! ké-nlök. Dr. Balassa Miklós bizottsági tag elle­nezte a kereseti adókulcs felemelését, a letelepedési illeték felső határát azonban legalább 50.000 P-ben kívánná megálla­pítani Eiiaazí i tanácsi faHmialmacis megadását is a közüzemi díjak emelését illetőleg, Kloiz Alajos általában nem helyesli az «gyes bevételi tételek emelését, m©rt az ismét újabb drágulást von maga után, Javasolja ellenben, írjon fel a város a kormányhoz az árak rögzi téee érdekében, Dr. Ormos György szin­tén ellenzi a kereseti adókulcs felemelé­sét, ehelyett mindenkit rá kell kénvszeri- teni, hogy adót fizessen, tehát a feketé­zőket is. Meg kell változtatni emellett as alkalmazotti kereseti adókulcs tételeit, mert az eddigi skála'változatlanul hagyá­sa mellett egyes kategóriák aránytalanul magas adóval lennének sújtva. Az árrög­zítést ő is fontosnak tartaná, de itt bizo­nyos revíziót is keresztül kell vinni, meri megállapítható, hogy amíg az ipar! ára* átlag 70-80-szorosra, addig a mezőgazda­sági árak 300-szorosra is felszöktek. Dr. Tamás Gyöngy h. polgármestert szükségesnek látja, hogy a város egyes» esetekben felirattal forduljon a kormány­hoz, egyes intézkedések megváltoztatásáft kérve, ha azt látja, hogy azok vidéki vi­szonylatban nem állják meg a helyüket. Példaképen felemlíti a legutóbbi felter­jesztést az élelmiszerbatyuzás ügyében, aminek meg is lett az eredménye. Dr. Sebestyén Lajos tanácsnok válaszolt az egyes felszólalásokra, azután a kis- gyülés a javaslatot, egy-két módosítássá!,, elfogadta, Dr. Babocsay József II, osztálya ok* jegyző visszavétele ügyében, a kiagyüf«» úgy határozott, hogy esetleg megüresedő valamely állásra módjában áll nevezett­nek pályázni, alkalmazása azonban a» közgyűlés határozatától függ. Az ifié# ezzel véget ért. A szója nagyarányú és szervezett feldolgozása lényegesen javíthat az ország hözellátásán Kaposvárott székelő Alsódunántúil Mezőgazdasági Kamara a földművelés­ügyi miniszterhez részletes előterjesztést tett a szója-termelésre és annak étkezési célokra való felhasználására. Előterjesztésében hivatkozott a kamara a szójavetőmag ojtásával kapcsolatos termelési eredményekre, amelyek során a kamarai kerületben a szójatermelésre megfelelő talajokon jó termést érnek ni 1 a gazdák. A szójatermelésnek fokozása, annak szervezett megindítása, az előrehaladott tudományos vizsgálatok alapján történő feltárása, ma közélelmezés szempontjá­ból határtalan jelentőségű. A szója az a gazdasági kultúrnövé­nyünk, amely a húshiány pótlására első­sorban jöhet figyelembe magas fehérje és magas olajtartalmánál fogva. Gyakor­lati alapon megvilágítva a szójának em­beri táplálkozásra való jelentőségét, azt az ismertetést adja a kamara erről az értékes és sokféle módon felhasználható gazdasági kultúrnövényről, hogry 1 kg. szójabab tápanyag tartalom szempontjából megfelel 2.25 kgr. sertéshús, vagy 45—50 drb. tojás, vagy 7% liter teljes tej tápanyagá­nak. A szója azonban emberi táplálkozásra csak megfelelő előkészítés, feltárás út­ján használható. A Berceller, vagy a Kovács Lajos-féle szabadalmazott feltárási eljárások már a gyakorlati életben kipróbált módszerek a szójababnak emberi táplálkozásra való kikészítésénél. A kamara a szójatennelés és feldoi- gazas érdekében kérte a földművelés­ügyi minisztertől a jelenleg meglévő szójabab készletekből, valamint az ez évben termelt szójabab termésből a jövő év tavaszan szükséges vetómagmeoayi- ségek biztosítását Kérte az egyéb Ipari növények ke­retében a szója kötelező termelésé­nek elrendelését azokra a vidékekre szólóan, amelyeken a termelés siker­rel valósítható meg. Rámutatott a kamara előterjesztésében a szójavetőmagojtás szükségességére is. Kérte a kamara a földművelésügyi mi­nisztert, hogy a szója feltárás gyáripari megvalósítása érdekében a decentrali­zálás elve jusson érvényre és ez a gyár­ipari decentralizáció főképpen olyan vi­dékekre vonatkozzék, ahol a szójaterme- lés sikerrel űzhető. Kérte a kamara a földművelésügyi minisztert arra is, hogy a szója gyár­ipari feldolgozása során előállítandó szója-dara, szója-liszt, szója-tej gyártá­sát és szétosztását a földművelésügyi, az iparügyi és a közlekedésügyi miniszter urakkal egyetértsen valósítsa meg. V 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom