Új Dunántúl, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)
1945-06-26 / 142. szám
Ä magyar munkásság minden fontos kérdésére adott választ pécsi beszédében Kossá István, az Országos Szak- szervezeti Tanács főtitkára Lelkes hangulatban zajlott le a pécsi szakszervezetek összvezetőségi ülése indítási kölcsön alapelveit ismertette, kifejtve, hogy ez helyes cselekvés, mert a jóakarata tőkéseket is bele kell kapcsolni az újjáépítésbe. Egyes munkásoknak az az aggodalma, hogy a töke ezt az összeget esetleg kizsákmányolásra használja fel, nem indokolt, hiszen az üzemi bizottságoknak ma már módjukban van a kalkulációt és a termelést ellenőrizni és így nem kerülhet sor kizsákmányolásra, Szólt arról, hogy egyes körökből panasz hag- zik, hogy ugyanakkor, amikor a tőkések részére jut két milliárd pengő kölcsön, a a közalkalmazottak, rendőrök fizetését még mindig nem rendezték, úgyhogy nyomorogniok kell. Ezt a halogatást tudatosnak mondja, mert egyes reakciós körök a köztisztveselőket, közalkalmazottakat szembe szeretnék állítani a demokratikus tömegekkel. Ha a pénzügyminiszternek jut pénze a csendőmyugdíjakra, az elmenekültek ittmaíadottjainak segélyezésére, akkor a közalkalmazottak, rendőrök fizetésének tisztességes rendezésére is kell pénznek jutnia. Elsősorban Szombaton és vasárnap nagy napja volt a pécsi és baranyai szakszervezeti életnek; szombaton délután Pécsre érkeztek az Országos Szakszervezeti Tanács küldöttei, hogy az itteni szakszervezeti életied beható kapcsolatot találjanak s egyben Kossá István főtitkár előadást tartson az összvezetőségi ülésen, Vértes György, a Szakszervezeti Közlöny szerkesztője pedig az értelmiségi csoportok részére. Kossá István főtitkár vasárnap délelőtt fél tíz órai kezdettel, zsúfolt teremben, tartotta meg nagyszabású előadását az összvezetőségi ülésen, amelyet a farkmoziban rendeztek meg. Beszédét sokszor szakította meg a helyeslő tetszésnyilvánítás. Az összvezetőségi ülést pontosan fél 10 órai kezdettel nyitotta meg Krancz Pál, meleg szavakkal üvdözölve a budapesti kiküldötteket s hangsúlyozva, milyen nagy fontossága van annak, hogy a pesti központ kiküldöttei az újjáépítésről és a legfontosabb szakszervezeti kérdésekről ez alkalommal először, közvetlenül tájékoztathatják a pécsi szak- szervezetek vezetőit Egységes szakszervezeti mozgalomra vau szükség Kossá István bevezető szavaiban a Szakszervezeti Tanács országos központja és egyúttal több mint félmillió szervezett magyar dolgozó nevében üdvözölte a megjelenteket. Mostani országos kőrútjának az a célja, hogy egységessé, egyirányúvá váljék a magyar szakszervezeti mozgalom, és ki lehessen küszöbölni a szétesettséget. Ez azért állott elő, mert a részletekben végbement felszabadulás során az egyes helyek szakszervezetei öntevékenyen nyomban megindították a munkát. Legtöbb helyen még arról is beszélni kell, mi is az a szakszervezet; erre itt Pécsett, amelynek nagy és hozzá dicső szakszervezeti múltja van, nincs szükség. Itt elsősorban is arról beszél, hogy mi a mostani szabad szakszervezeti mozgalom és a múlt szakszervezeti mozgalma között a lényeges különbség. Horthyék idejében is volt szakszervezeti mozgalom, de ezt csak azért tűrték, hogy a külföld felé valódi szándékaikat elködösítsék és a demokratikus törekvések látszatát keltsék, mindig megtalálták azonban az eszközöket arra, hogy a szak- szervezeti mozgalmat visszaszorítsák azokba a keretekbe, amelyekben sohasem lehetet^ valódi eredményt elérni. Ez a kétszínű magatartás eredményezte, hogy a szakszervezeti munka azelőtt csak Budapestre és a nagyobb vidéki városokra korlátozódott. Ma ezzel szemben a legkisebb helyen is vannak szakszervezetek s a szervezett munkásság száma meghaladja a félmilliót (sőt a kózponiban nem nyilvántartottakkal együtt még ennél is jóval többet) a régebbi 70—80 000 szervezett munkással szemben. A második nagy különbség, hogy a múltban a szakszervezeti vezetők, sőt a tagok is üldözött vadak voltak, míg ma benn vannak a törvényhozásban, képviselőtestületekben és részt vehetnek az ország irányításában. Ha eredményeket akarnak elérni, nincs szükség sztrájkok lefolytatására, mert akaratukat érvényesíthetik, persze ez nem azt jelenti hogy a dolgozók a sztrájkjogról adó t esetben lemondanának. Igen fontos körülmény az is. hogy a szakszervezetek a múltban csak a szociáldemokrata párt függvényei voltak, ma pedig a két munkáspárt harci egységének kifejezői s a kommunisták és ^szociáldemokraták a legteljesebb együttműködésben dolgoznak. Ez nem azt jelenti hogy a szakszervezeteket a két párt részére ki akarják sajátítani, szívesen látnak a munkában minden magyar dolgozói., de a.döntő szó a két párthoz tartozóké kell hogy legyen. A múltban a „nemzeti munkaközpont" s hasonló ál- szociáiis szervezetek igyekeztek a munkásságot saját érdekei ellen fordítani s a munkásság két nagy pártja biztosítékot akar arra, hogy annyi becsapás után biztosítékát lássa annak, hogy a szakszervezetek eredeti célkitűzéseiket szolgálják. A munkások a mu tban csak dolgoztak az üzemekben, de szavukat nem hallathatták. Most az üzemi bizottságok létrehozatalával a dolgozóknak döntő szavuk lehet az üzemek életében. Persze ez csak azokra az üzemekre érvényes, ahol ezek a bizottságok helyes munkát végeznek Ma nemcsak ellenőrizhetik, hanem irányíthatják is az üzemeket és ha a bizottságok jó! fognak működni, akkor a jövőben döntő szavuk lesz az ország gazdasági életében Azzal a hata más joggal, mit a szakszervezetek az üzemi bizottságokban kaptak, még meg kell tanulni élni. Kossá látván ezután a szakszervezetek jnunkájának eddigi eredményeit ismertet e A Szójay-fé.e kormányzat a szakszervezeti életet megszüntette, vezetőit börtönbe vetette, úgy hogy a felszabadulás után mindent elülrő! kellett kezdeni. A visszatérő régi vezetők jórésze pártmunkára ment vagy az újjáéledő ország vezetésének más ágazataiban volt rájuk szükség, így egészen új embereket kellett a szakszervezetek részére előteremteni. Ezzel egyidejűleg az ország legtöbb részében — Pécs ebben a tekintetben szerencsés helyzetben volt — az üzemeket kellett romjaikból megújítani. Az ország iparának négyötöd része Budapesten van s ép itt volt legteljesebb a pusztulás. Már pedig amíg az ipari élet meg nem indul, nem lehet szó a gazdasági élet megújulásáról. A szakszervezetek a romok eltakarítása terén is nagy munkát végeztek, számos üzemet megindítottak. a vasutasok fizetésének rendezését kell elintézni, mert az újjáépítés legfontosabb részét ők végzik. Szólt az értelmiségiek és fizikai munkások egymáshoz való viszonyáról, amely a múltban igen rossz volt; a munkásság idegenkedéssel és ellenszenvvel válaszolt a fensőbbségcs és lenéző magatartásra, amit a tisztviselők részéről tapasztalt. Az értelmiségiek legnagyobbrésze az elnyomók szerve volt s nem érzett közösséget a testi munással. Ennek a viszonynak ma már meg keli változnia, a munkásságnak szeretettel kell fogadnia az értelmiséget, amelynek munkája az országépítés fontot része. Ezzel kapcsolatban felveti a magasabb minőségű munka jobb megfizetésének kérdését. Sok munkás félreérti a helyzetet és ma egyenlőségesdit akar játszani fizetések terén, ami helytelen. A magasabb minőségű munka, amely sokkal több előtanulmányt követel, igenis megérdemli, hogy jobban megfizessék. Egy konstruáló mérnököt jobban kell megfizetni, mint egy szakmunkást, viszont egy szakmunkást. jobban, mint egy segédmunkást. Itt minőségi munkáról is van szó, amely többet jelent az ország életében, mint a nem minőségi munka. Viszont hiába értelmiségi valaki, ha csak gépies, kevesebb minőségű munkát végez, például csak gépiesen rajzol, ennek a minőségi munkaértéke kisebb, Vannak emellett munkák, amelyek nemcsak előképzettséget, hanem inkább rátermettséget kívánnak s ezt sem szabad szem elöl téveszteni, Fontos elv viszont, hogy egyenlő munkáért egyenlő legyen a bér; a női munkás ne kapjon kevesebbet csak azért, mert nő, holott munkaértéke egyenlő a férfiéval, sőt esetleg meghaladja. Po Itizáijon-e a szakszervezet ? Az árak és bérek viszonyító ónak súlyos problémája Igen nagy feladat volt s az még ma is az árak és a bérek viszonyítása A múltban ez egyszerű volt, a piaci árak nagyjában rögzítettek voltak, ehhez kellett szabni a munkás kereseti lehetőségét, ma azonban az ehhez való igazodás olyan pénzhigítást idézhetne fel, aminek következményét elsősorban megint a dolgozó erezné, őszintén ki kell mondanunk, a háború következtében ma nincs annyi áru az országban, amennyi a szükségleteket fedezné. Hogy Budapesten a kirakatok tömve vannak, minden van, ami csak szem-száj ingere, azért van, mert a dolgozóknak nincs elég pénzük rá, hogy megvegyék. Komoly probléma állott tehát elő, miként kell a kérdést ma elintézni. A bérrendezésnél elsőrendű elv volt, hogy magasabb bért az a dolgozó kapjon, akinek munkáját az ország újjáépítésében többre lehet értékelni. Tehát a bérkérdést nem lehet egyszerűen százalékszerűen elintézni. Kimondották, hogy a kollektív szerződéseket szakmák szerint kötelezően kell megkötni. A béreket ilymódon arányba lehet hozni az újjáépítéshez szükséges módon, de a megélhetés szempontjából még nem lehetett elrendezni a kérdést. Segíteni kell tehát, hogy a bérek közelebb kerüljenek az árakhoz. Ezen úgy lehet segíteni, hogy minden iparvállalaí köteles termékeinek egy részét akciós célokra leadni és ezek az áruk normális áron elsősorban az azokra rászoruló dolgozókhoz jutnak. Ez azonban csak iparcikkeket jelent s ezért kellett úgy dőnfal ÚJ DUNÁNTÚL teni, hogy á gazdák is vetésterületük arányában bizonyos mennyiségű terményt kötelesek ugyancsak normális áron a fogyasztás céljaira juttatni. Gondosan vigyáztak azonban arra, hogy ez a beszolgáltatás ne a szerencsétlen Jurcsek- féle terv másolata legyen. A minimális beszolgáltatással Budapest és a nagy ipari városok dolgozóinak szükségletét kívánjuk normális áron fedezni. Ilyenmódon rekompenzációs árucsere áll tehát elő és így az ipari és mezőgazdasági dolgozók is megtalálják számításukat. Ilyenmódon nem kell a munkabéreknek és áraknak csillagászati összegekre feltomászniok magukat. Azt tapasztaltuk, hogy a munkásság sok helyen 'túlzó bérkövetelésekkel állt elő, ami az ország érdekeit veszélyezteti. Ha azonban megvizsgáljuk, kik ezek a túlzón követelők, azt látjuk, hogy rendszerint azok, akik máról holnapra jutottak a szakszervezeti mozgalomba, ha pedig azt néztük, kik állnak mögöttük, kitűnt, hogy a raakciós törekvések hordozói. Igen erős reakciós törekvés van abban az irányban, hogy túlzott követelések teljesítésével gazdasági pusztulásba döntsék az országot. Mi 1919-ben megtanultuk, hogy meg lehet nyerni egy politikai csatát, ugyanakkor azonban gazdasági téren el is lehet azt veszíteici! Mi ezt nem vagyunk hajlandók mé,egyszer megcselekedni. Sokszor azt tapasztaltuk, hogy a munkaadók sokkal többet akarnak fizetni, mint amennyit a munkások követelnek s jól tudjuk ennek rejtett céljait. Kossá István ezután a demokratikus tőkéseknek adandó két milliáncios munkaAzt a kérdést vizsgálva, hogy po’itizál- janak-e a szakszervezetek, a határozat igennel válaszol, mert a gazdasági és politikai kérdéseket nem lehet egymástól elválasztani. A politizálás nem veszélyezteti a szakszervezetek egységét, sőt minél inkább politizálnak, annál egységesebekké válnak. Példa rá a földreform Részletesen szólt ezután az üzemi bizottságok feladatairól s kifejtette, hogy a bizottságoknak helyes munkát kell végezniük s nem kis részletkérdésekben basás- kodniok, hanem az üzem egész könyvelését, kalkulációját ellenőrizniük. Sok helyen megtörtént, hogy az üzemi bizottságok vezetői megbízatásukat a maguk piszkos egyéni önző céljaikra akarták felhasználni, karakteristák voltak, s mikor ők kerültek a tőkés helyére, tőkésebbek lettek a tőkésnél is. Az effajta szerencsevadászok veszélyeztetik a tisztességes ügyet és sürgősen el kell távolítani őket helyükről. Az üzemi bizottság jó intézmény, csak helyesen kell élni vele. Szólt ezután Kossá a reálpolitikáról, amelyet ma a szakszervezetek végeznek, így például megvilágította, miért nem kívánják ma a szocializálást, amit a munkásság egy része megvalósíthatónak tartott. Ez is a reálpolitikához tartozik, ami összefügg a szövetségesek külpolitikai konstellációjával. Szólt azokról, akik minden második mondatukban földig hajolnak a Szovjetunió előtt s bizantiniku» módon hízelegnek, ugyanakkor azonban másfelé kacsintanak, 0 beszéde egész során egyetlen effajta kijelentést nem tett, de őszintén megmondja, hogy nekünk a Szovjetunióval való jóviszony ápolása eminens életérdekünk, mert ez legfontosabb reálpolitikánk, ezt kívánja szívünk és értelmünk, de ezt őszintén^ hízelgés nélkül kell cselekednünk, nem pedig ketlakl játékkal. Az újjjáépítéssel kapcsolatban felhívta a szakszervezeteket, hogy intenzivebben bele kell kapcsolódni az újjáépítés nagy munkájába, konkrét terveket, programokat kell kidolgozni, hogy az egyes szak- szervezetek mivel tudnak bekapcsolódni ebbe az elsőrendű fontosságú, országos ügybe. Minél rövidebb az újjáépítés időszaka, annál rövidebb nyomorúságunk időszaka is. Vasfegyeimet a munkában! A munkafegyelemről szólva hangoztatta, hogy a munkában egyész vonalon vasfegyelmet kell biztosítani. Be akarják vezetni a kötelező munkakényszert, mert lehetetlenség, hogy szakmunkások otthagyják munkahelyüket, rendetlenül végezzék kötelességüket. A meglazult munkafegyelmet helyre kell állítani, munkára kell kényszeríteni a professzionális feketézőket is. A nemzetiségi kérdésről szólva kijelentette, hogy egyesek félreértik ennek az alapelveit és ma például a svábságot kollektive akarják felelősségre vonni a germán fasizmus bűneiért, holott ez helytelen és ellenkezik a demokratikus életelvekkel. Egyéni felelősség van, kollektív felelősség pedig a demokratikus életelvek szerint nem lehet, mert ilyen elvek szerint a kollektív magyar nemzetet is felelősségre lehetne vonni azért, mert részt vett a fasizmus háborújában. Ne legyünk tehát a svábokkal szemben pápábbak a pápánál. Beszédét azzal fejezte be, hogy mindezeket a gondolatokat alaposan átszűrték, átgondolták és arra kéri a hallgatóságot, hogy ne csak meghallgassák a most kifejtett gondolatokat, hanem azokat künn az életben cselekedetekbe vigyék át. Csodákat ne várjanak, mi a saját erőnkre vagyunk utalva és elsősorban ezekből kell felépítenünk rombadöntött hazánkat. A magyar dolgozók ereje ma is lankadatlan és erre az erőre építve elérhetjük mindannyiunk közös célját, I a szabad, demokratikus, független Magyarországot, a boldog Magyarországot. Dr. Ormos György szakszervezeti titkár ezután helyi viszonylatban foglalta össze a szakszervezet elvégzett munkáját, összehasonlítva azokkal az alapelvekkel, amelyeket Kossá István kifejtett. Az ösz- szehasonlításból kitűnik, hogy a pécsi szakszervezetek helyes úton jártak és munkájuk minden tekintetben megegyezik azokkal az alapelvekkel, amelyek az előbb elhangzottak. Hangoztatta annak szükségességét, hogy a pécsi szakszervezetek hangját a központban fokozottabban érvényesíteni kell. A legközelebbi feladatokról szólva megemlítette, hogy az eddigi széttagoltság helyett általánosabb szakmai alapon kell a tervezeteket felállítani, szólt a tagsági díjak realizálásáról, végül a paritásos munkabér- rendező rendelettel kapcsolatban kifejtette, hogy a mostani előkészítő munkálatok biztosítják, hogy Déldunántúlon hamarosan egyforma munkabérek fognak kialakulni. Az elnöklő Krancz l’ál zárószavaiban köszönetét mondott az előadónak, ismét rámutatott az újjáépítés fontosságára, felhívta a szakszervezeteket a konkrét tervek kidolgozására, majd berekesztette az ülést. Mintegy 200 mázsa hús romlott meg a múlt héten a pécsi vágóhidon Az amúgy is siralmas húsellátásban érzékeny kiesést jelent az a veszteség, amit az alábbiakban akarunk a nyilvánosság elé vinni, mert úgy gondoljuk, hogy mindenképpen oda tartozik. Amint értesülünk, e hó 14—15-ikén 40 darab szarvasmarhát vágtak le a polgári fogyasztás részére. Amikor szombaton ezt a húst ki akarták adni a húsiparosoknak kimérésre, észrevették, hogy a készlet egy része ronflbtt, büdös, élvezhetetlen. Az állatorvos megvizsgálta a húst és úgy találta, hogy annak kb. 10%-a, mintegy 200 mázsa Tomlott, ha azonban a romlott részt lefaragják a többiről, 32 még használható. Mivel pedig ebből a húsból már pénteken este is adtak ki egyes húsiparosoknak, intézkedtek, hogy ezt a kiadott részt az illető iparosok sürgősen adják vissza. Ügy értesültünk, hogy a rendőrség erélyes nyomozást indított annak kiderítésére, hogy a húsromlásért kiket terhel a felelősség. Reméljük, hogy a hatóság a legszigorúbban el fog járni azokkal szemben, akik ekkora értékű közvagyon s még hozzá közellátási cikk megroml sáért vétkesnek bizonyulnak.
