Új Dunántúl, 1945. március (2. évfolyam, 49-73. szám)

1945-03-20 / 64. szám

i * '«HB Kedd, IMS március 20, Az űri Magyarország ellen kell újjáteremteni a nemzetet. Ebben az országépítésben és nemzeti meg­újhodásban végre a parasztság is a maga képében és a maga embereivel akar résztvenni. Az úri Magyarország elleni har­cunkban ma már nem vagyunk egye­dül, mint voltunk 1514-ben. Ezt tud­juk. Tudjuk, hogy velünk küzdenek az ipari munkásság pártjai: a Kom­munista Párt és a Szociáldemokrata Ül DPINflNTÜL — a dolgozók Magyarországáért. Ez a magyar szegény parasztság harcos pártjának: a Nemzeti Parasztpártnak •egyik jelmondata. A parasztság és munkásság harcos összefogása építi fel a dolgozók Magyarországát — hirdeti a másik. A pécsi közönség előtt talán új, szokatlan ez a radikális hang. Az úri Magyarország ellen, ... a parasztok lázadása az urak ellen?! Igen, a Nemzeti Parasztpárt zászlai alatt a három millió magyar agrárproletár gyülekezik zárt sorokban. És igenis: lázad. A magyarság legjobban elnyo­mott és kihasznált alsó rétegei: a napszámosok, béresek, cselédek, kis- ,bérlök, törpebirtokosok akarják most elfoglalni helyüket a magyar»nép de­mokratikus felsorakozásában. És igenis harcolnak! Harcolónk a földért! A földért, me­lyen ezer év óta végzi munkáját a magyar paraszt. A földért, amitől el­ütötték 1514-ben, elütötték 1848-ban, 1920-ban. A Nemzeti Parasztpárt azonnali földreformot követel. Köve­teli a száz holdon felüli úri- és a 200 holdon felüli parasztbirtokok fel­osztását a dolgozó parasztság közt október 15-ig. „Akármilyen rettenetes történelmi teher nyomja is a parasztságot és akármennyi feudális akadályt kell is eltakarítani a parasztság felszabadu­lásának útjából, mégsem akar pa­rasztforradalmat a Nemzeti Paraszt­párt. Egyszerűen: földet akarunk!" •— mondotta Erdei Ferenc belügy­miniszter, a párt főtitkára, Szegeden. Az ember akaratlanul Petőfi Sándor híres versére gondol: „Még kér a nép, most adjatok neki! ... Vagy nem hal­lottátok Dózsa György hírét?!“ Nagyon ellangyosodott az utóbbi időben a magyar demokrácia. Őszin­te leszek: én most Budapestről jöt­tem. Ott valahogy máskép értelme­zik a demokráciát, mint itt Pécsett. Ott sokkal nagyobb a gyűlölet azok ellen, akik úri politikájukkal végve­szélybe döntötték az országot. És a Tiszántúl, Debrecenben is! Az ottani demokrácia véres kardot hordoz fel­emelt jobbjában. Harcot hirdet! Harcot azok ellen, akik lehetővé tették, hogy Magyar- ország egy részén még mindig a vi­lágtörténelem leggyalázatosabh söp­redéke. a fasiszta magyar bábkor­mány uralkodik. Harcot hirdet a nagybirtokra és az államszervezetre támaszkodó történelmi osztályok el­len. Harcot a fasizmusba menekült népellenes és parasztnyomorító feu­dal is uralom ellen. Ezek az urak: ,,mi nem voltunk Fasiszták“ és „kérem, mi mindig de­mokratikus gondolkozásúak voltunk" -vagy „mi csak a hivatali kötelessé­günket teljesítettük" és hasonló jel­szavak hangoztatásával próbálják j-visszalopni magukat a magyar köz­életbe Mit várhatunk az ilyen •álde­mokratáktól? • Az a benyomásom, hogy itt Pécs városában sokan vannak ilyenek. Talán azért, mert ide olyan gyorsan és számunkra olyan váratlanul jött a felszabadító Vörös Hadsereg, hogy ^ezeknek az uraknak nem volt idejük elmenekülni. És most megőrizve po~ izicióikat és betanulva néhány demo- Tcratikus szólamot: igyekeznek el­gáncsolni a fiatal magyar demokrá­ciát. Úgy érzem, itt különösen szükség .van arra, hogy a Nemzeti Parasztpárt szavát hallassa. Természetesen, mint a magyar parasztság pártja, polgári tagozatot mi nem alakítunk. Nekünk ( nincs szükségünk a dicstelen közel­múlt ránkmaradt reakciós uraira. Csak azt szeretnénk, ha Pécs polgár- jsága megértené az idők szavát. Meg­sértené azt, hogy az úri Magyarország ideje elmúlt. Megértené a Tiszántúl é« Duna-Tisza köze parasztságának j*tő szavát: nem engedjük a demok­ráciát ellaposítani. Nem engedjük, .fcogy a reakció demokrata köntösbe tWrkolózva üsse fel fejét. Most a _ kell újjáépíteni az országot » JtiWfrvzó nép politikai ereiéből Demokratikus Ifjúsági Szövetség. Ez a tudat megsokszorozza erőnket, és a dolgozók győzelmébe vetett töret­len hitünket. Darvas József mondotta a párt budapesti naggyűlésén: „Célunk a munkásság és parasztság eddig de­fenzív összefogását offenzív összefo­gássá fejleszteni". Azaz, eddig kö­zösen védekeztünk az úri Magyar- ország kizsákmányoló és népelnyomó politikája ellen. Most támadásba me­gyünk át, együtt parasztok és mun­kások a dolgozók Magyarországáért Párt is. Velünk küzd a magyar ifjú- I — az úri Magyarország ellen, ság harcos egységfrontja: a Magyar Györffy Sándor Szomorú találkozás a hírhedt auschwitzi „haláltábor“ két megmenekült lakójával A. világ nagy része ma már tisztában van a német „módszerekkel''. Napvilágra kerültek a különböző gyűjtő- és haláltá- borok sötét titkai, amelyek talán egyedül­állók az emberiség történelmében és amelyek mellett eltörpül Dzsingiz khán hordáinak barbár kegyetlensége is. “Mert a vad tatár fejedelem katonái ha öltek is, azt bizonyos spontán ázsiai vadságból tet­ték, viszont a náci hóhérok tettei mögött a részletekig kidolgozott megfontoltság és ördögi „tervszerűség" bujkál A hit­leri elgondolás szerint az európai zsidó­ságot és demokratikus felfogású embereket ki kell pusztítani, mielőtt a Harmadik Birodalomra sötét napok virradnának. Hit­ler világosan megmondotta ezt egy 1943 októberében mondott beszédében. A ter­vet német alapossággal csaknem száz százalékig végrehajtották és természete­sen a magyarországi zsidóságot sem hagy­ták ki betöte. Az 1944 március 19-e után; uralomrajutott Sztojay-rendszer a leg­csekélyebb akadályt sem gördítette a né­metek tervei elé, hanem készséggel hurcol- tatta el lepecsételt vagonokban zsidó fér­fiak, nők, aggok és gyermekek ezreit úgy­nevezett „külföldi munkaszolgálatra". Voltak akik túlélték és a Vörös Hadsereg felszabadító háborúja nyomán visszatér­hettek hazájukba. Ezekről akarunk ma szólam és arról, amit a hírhedt auschwitzi baláltáborban láttak A 12 éves Somogyi Tamás cs Somogyi Péter —- ikertestvérek —- számolnak be az Uj Dunántúl munka­társának deportálásuk körülményeiről, auschwitzi életükről és felszabadulásuk­ról A cisztercita gimnázium jelesrendü tanulója volt mindkettő és édesapjuk, valamint nagyapjuk mint katonatiszt har­colt az első világháborúban. Mindez azon­ban nem volt elégséges ahhoz, hogy az elmúlt rendszer emberséges bánásmódot biztosítson számukra. — Milyen körülmények között deportál­tak benneteket? — tesszük fel a kérdést. — 1944 június 6-án indultunk el teher­vagonban Pécsről és június 9-én érkez­tünk meg Auschwitzbe. Összesen hetvenen voltunk a vagonban és félig állva, félig kuporogva tettük meg a háromnapos utat. — Élelmet, vizet kaptatok-e? — A magunkkal vitt csekély élelmet elvették tőlünk és helyette rossz húskon­zervet kaptunk. Vízhez Budapesten, Hat­vanban és Kassán jutottunk, de az is rossz mozdonyvíz volt. — Mi történt veletek az Auschwitzbe való megérkezés után? — Az auschwitzi pályaudvaron láttuk utoljára édesanyánkat és nővérünket. Még a pályaudvaron különválasztották a fér­fiakat, nőket és a 12 éven aluli gyerme­keket. Bennünket mint ikertestvéreket az úgynevezett „ikertáborba" szállítottak, ahol már 160, Német- és Csehországból származó ikertestvér volt. Német orvosok különböző vizsgálatokat végeztek rajtunk és részben ezért is menekültünk meg. — Milyen volt a táplálkozás az „iker- táborban"? _ Reggel fekete kávét, délben répale­vest és vacsorára 20 dekagramm kenye­ret és margarint, vagy egy kávéskanálnyi gyümölcsíz! kaptunk. Húst vagy tésztát sohasem láttunk. — Hogyan bántak veletek a német őrök? — Bennünket nem bántottak, mert az orvosok kísérleteztek rajtunk. — Más nemzetbeli keresztény foglyok is voltak Auschwitzben? — A különböző nemzetiségű zsidókon kívül keresztény politikai foglyok és kö­zönséges rablógyilkosok is éltek Ausch­witzben A felnőttektől kezdve a gyere­kekig mindenki fegyencruhát és sapkát viselt. A zsidók hátukon sárga foltot, ka­bátjuk kihajtóján pedig sárga háromszö­get viseltek. A keresztény politikai fog­lyok zöld háromszöget, a rablógyilkosok pedig piros háromszöget viseltek kabátiuk kihajtóién. Azonkívül a megérkezés pilla­natában a nők híját lenvírták és minden egy számot tetováltak. 17,455-ös, én pedig a fogoly karjába Testvérem volt 17.454-es. Amikor ezeket mondja, bizonyságul fel­húzza kabátja ujját és lesoványodott kis gyerekkarján feltűnik a megbélyegző szám, ez a memento, amely örök időkre emlékeztetni fogja szörnyű élményeire. Ugyanakkor megállapítjuk magunkban, hogy a németekre jellemző tanáros pedan­téria a náci hóhérokból és SS-legén\ékből sem veszett ki. Ök hívek maradnak ön­magukhoz: osztályozási szenvedélyüket és skatulyarendszerüket gyilkolási mód­szereik előkészítésébe is beleviszik. — Milyen volt a tábor külső képe? —• M^igas drótkerítés vette körül -a tá­bort. A drótkerítésbe magasfeszültségű villanyáramot vezettek és aki hozzáért, vagy közeledett, azt felszívta és odacsap­ta. Én is IáUam olyanokat, akiket halálra- sújtott a villanyáram. — Miért és hogyan büntettek az SS- örök ? — Ha valaki nem dolgozott eleget, azt gumibottal verték vagy harapós vadász­kutyákat uszítottak rá. Ha valakinél sza­charint, vagy pár szem eldugott cukrot találtak, megbotozták. Aki pedig szökni, próbált, azt felakasztották és a többieknek végig kellett nézni az akasztást, még ne­künk gyermekeknek is. De mindenki a „szelektálástól" félt a legjobban. Aki nem tudott többé dolgozni és akit már semmire sem használhattak azt gázkamrákba vitték és onnan senkisem került többé elő. Testvéremet és engem is egy Tilo nevií SS orvos-hadnagy „szelek­tálásra" ítélt és már úgy volt, hogy estére a gázkamrába visznek bennünket) mert ezt meg is mondták nekünk, amikor egy Cerf nevű francia zsidódoktor megmentet­te életünket Megkérte az egyik orvos­századost, hogy hagyjon meg bennünket és ö meg is tette — Hogyan szabadultatok ki végleg? — Január.27-én foglalták el az orosz csapatok Auschwitzet. A németek előzőleg a deportáltak egy részét az ország belsejé­be szállították, de többezret legéppuskáz- tak Mi is azt hittük, hogy géppuskával fognak bennünket kivégezni, de mire a géppuskákhoz értünk, a kivégző SS-ek el­menekültek és akkor a többi SS is elfutott és bennünket otthagytak. Január 27-én reggel még németek voltak Auschwitzben, de délre már felszabadítottak bennünket az oroszok Ök nagyon jók voltak hoz­zánk és élelmet is kaptunk tőlük. Az egyik orosz tiszt ölébe vett. egy 3 ®ves gyereket és sírva mondotta: „Vajion mi volt a németek szándéka ezekkel Az oroszok segítettek bennünket ahhoz, hogy Krakkón és Homonnán át teherautóval hazajöhessünk. , , Afkis Somogyi testvérek lezárjak a be­számolót. Igen, a diadalmas Vörös Had­sereg előnyomulása pontot tett az o tra­gikus auschwitzi élményeikre és ok most örömmel készülnek a jövő^ hetre, amikor újból járhatnak a cisztercita gimnázium­ba és résztvehetnek a gyermekközösség életében. A gyermekietek veleszületett ruganyossága egyelőre hozzásegíti őket a „törés" áthidalásához. Úgy erezzük azon­ban tioíív ez a törés az evek szamával és a tudat tisztulásával mélyülni fog. Meg nem történtté többé nem tehetjük a dol­gokat és az auschwitzi gázkamrák áldo­zatait nem támaszthatjuk fel, de az élet- benmaradt deportáltakkal szemben lerótt erkölcsi jóvátétellel es a bunps németbé­rencek felelősségrevonásával enyhítenünk kell a múlt bűneit! “Skai légierő támogatja A 7 INDOKtNAI FRANCIA CSAPATOK ELLENÁLLÁSÁT Csunkingből jelentik: A Kínában állomásozó 14. amerikai légiflotta pa­rancsnoka kijelentette, hoqy ar ameri­kai légierők messzemenő támogatást fognak nyújtani az Indokínában ellen­állást kifejtő franöa csapatok számára. Lídia Szejfftlina : LENIN Lenin neve úgy lépett be életembe, mint a fény az éjszakába, mint a friss levegő a fojtó homályba. E mondás őszinte igaz­ságát csak az. érti meg aki tudja, hogyan éltünk mi, falusi néptanítók a cári Orosz­országban. Könyvtárovsnö voltam egy faluban a Volga mentén. Kétszáz versztnyire volt innen a legközelebbi vasútállomás, száz­ötven verszt a járási székhelyig. A kora tavaszi hóviharok és a tavaszi olvadás járatlanná tették az utat. Ma ezen a kör­nyéken feltárták a föld gazdag méhét, ha­talmas gyárak emelkedtek, amelyeket vas­utak kötnek össze a szibériai fő-vonallal- De akkor még más volt az élet: csak messze a fővárosban és a nagy városokban éltek müveit emberek, írók, köttök, gon­dolkodók, tudósok. Mi nagyon messze es­tünk tőlük és munkánkban úgy éreztük, hogy egyedül vagyunk Lenin volt az aki munkára lelkesúett bennünket és megtanított arra, hogy higy- jünk munkánk termékenységében. A Szov­jet Köztársaság még szegény volt. bizal­matlansággal körülvéve, sok fronton har­colt ellenségei ellen s a Szovjet államnak e nehéz helyzetében mégis összehívták íz össz-orosz Kongresszust az iskolánkívüli népmüvelödés tárgyában. Az istenháta- mögötti kis falukból Moszkvába hívtak . bennünket és a Szovjet-Kormány leje ■ személyesen beszélt nekünk arról, hogy milyen fontos a mi munkánk a Szovjet állam számára. Azóta már több mint húsz év telt el, de még ma is hálásan emlékszem Lenin egy­szerűségében is fenkölt alakjára s azokra a szavakra, melyedet akkor nekünk mon­Javában folyt a Kongresszus, éppeh Kolontáj Alexandra beszélt. Kiváló szónok s a Kongresszus résztvevői nagy figye- lemmel hallgatták. Még mielőtt befejezte volna beszédét, elterjedt a hír, hogy Lenin megérkezett. Izgatott suttogás kezdődött a teremben, halk moraj hangzott a pad­sorokból, mely folytonos egyhangú zajá­val olyanná vált mintái tenger mormolása. Kolontáj sietett befejezni a beszédet és lement a tribünről. Az ajtóban megjelent Lenin alacsony, zömök, erőteljes alakja. Gyors, könnyű léptekkel meqj föl a tribünre. A hallgató­ság izgatottsága mennydörgő tapsviharrá vált. Lenin egy gyors pillantást vetett a teremre, kissé fölemelte balkezét, jelentő­ségteljesen órájára pillantott és ismét ko­molyan, szinte szigorúan nézett, a Kong­resszus tapsoló résztvevőire S a tapsolás azonnal megszűnt Lenin pillantása, arc­kifejezése szigorú parancsot adott; ne pazaroljátok a drága időt erre áz üdvözlő — tapsolásra. Nekem úgv tetszett, hogy Leninnek átható, éles csillogó — fekete szeme van. Lenin a szokásos bevezető frázisok nél­kül azonnal rátért beszéde lényegére Egv- szerü keresetlen szavakkal vázolta hatal­mas népnevelő feladatunkat olv élénken ecsetelte annak alkotó szükségét ami sok­milliós, de műveltségben elmaradott né­pünk számára, hogy ezt hallva, valóban lelkes izgalom töltötte be valamennyiünk szívét. Mar nem rémített többé bennönket a tá­voli kis falu, az úttalan utak —» s az hogy a kultúrától oly messze kell élnünk, Amikor visszatértünk távoli falvaínkba, más szemmel néztük azt a népet, melyet szolgáltunk. Ekkor már a legtávolabbi kis községekben is jól ismerték Lenin ne­vét. Gyönyörű népmeséket, regéket, le- gendákat meséltek róla. Aliikor másodszor láttam Lenint, an­nak is több mint húsz éve Nem láthattam meg újból kedves, jóságos, emberi szeméL mert ezen a napon zárta le örökre. Kegyetlen fagyos hideg volt akkor. Moszkva utcáin hatalmas máglyákat rak­tak, hogy az elhunyt Lenintől búcsúzó em­berek hosszú-hosszú sora megmelegedhes­sek a várakozás közben. E máglyák fénye és tüze jelképezi mindazt, amit Lenin adott az én nagy szovjet hazámnak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HAJÓ­FELESLEGÉT A FELSZABADÍTOTT ORSZÁGOK RENDELKEZÉSÉRE BOCSÁTJÁK . New-Yorkból jelentik: Clayton, az amerikai tengerészetügyi minisztérium főtitkára kiejelentette, hogy a háború után az amerikai kereskedelmi tengeré" szetnek sok fölösleges hajója lesz. Eze' két valószínűleg a felszabadított euró- pai országok rendelkezésére boc majd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom