Új Dunántúl, 1945. március (2. évfolyam, 49-73. szám)

1945-03-08 / 55. szám

Ul DU8AÜTUL CrfrtttUk, IMS márdwi K es mges ümmgii Man® mii szskbbe er. Boras isiiről B:raoiia «.raioio Oj isgäniäi Lelkes hangulatban megalakult a vármegye ideiglenes törvényhatósági bizottsága Kedden délelőtt kettős ' fontos esemény iái lőtt le Baranya vármegye ősi székhá­zban a megyeházán. Ezen a napon tar­totta meg alakuló közgyűlését az ideigle- (itői venyhatósági bizottság és ennek a közgyűlésnek a keretében ünnepélyesen beik).i'lak a megye új főispánját, dr Bo­ros Istvánt A kápráztató külsőségek he­lvet l bensőséges és komoly volt ez a fő­ispánt installáció; az egyetlen külső díszt az ősi viseletben megjelent hajdúk és régi zászlók nyújtották a jelenlévők egyszerű ünnepi feketéje vagy sötét utcai ruhája azonban még így is emelt» az ünnepség komolyságát s különösen értékessé tette tu aí egység és összhang, amely az ünnepi beszédekből kicsendült Valóban érezni lenetett, hogy a múlt bűnéből tragédiába süllyedt nemzet demokratikus pártjai igyekeznek vállvetve hozzálátni az ország megmentéséhez s ez a hangulat reményt adott arra, hogy az elhangzott komoly és megszívlelésre méltó szavakat hamaro­san tett is követi A megjelentek sorában ott láttuk a város és vármegye polgári, egyházi és katonai életének vezető fér­fiast g az ideiglenes törvényhatósági bizott­ság tagjai teljes számban megjelentek. A karzat zsúfolásig megtelt közönséggel, amely sokszor lelkes tapssal húzta alá az egyes szónokok komoly mondanivalóit. Valamivel 11 óra után nyitotta meg a Közgyűlést dr Horvát István alispán. Be­széde bevezetőjében rámutatott, bogy a háborúnak, amelybe Németország nyomá­sára akarva, nemakarva belesodródtunk, két tragikus fordulópontja volt; 1944 március 19 és október 15 Március 19-én •zuverénitásunk fiagráns megsértésével és • terror minden eszközének felhasználásá­val megszállták a németek országunkat, de sem erőszakkal sem propagandával nem tudták a Don-menti harcokban sú­lyos veszteséget szenvedett és ezzel a há­borúval soha nem azonosult óemzetet ma­guk mellé állítani Ezután következett ok­tóber 15-e, amikor a kormányzói beszéd elhangzása után az esküszegők, lázadók és hazaárulók országlása kezdődött meg ami a Vörös Hadsereg győzelmes előnyo­mulása folytán csak a teljes erkölcsi, po­litikai és katonai összeomlással végződ­hetett. Az alispán megrázó szavakban ecsetelte azt a pusztulást, amely a nyilas árulás folytán bekövetkezett; elpusztult mező­gazdaságunk. iparunk, székesfővárosunk, de nem pusztulhatott el a magyar föld amely jövőnk minden reménységét magá­ban hordozza. — Hol vannak most azok — emelte fel hangját az alispán — akik bűnös felelőt­lenségükben az országot végzetébe haj­szolták hol vannak azok, akik ural­muk utolsó napjaiban is ártatlan emberek ezreinek vérével szennyezték be kezüket és rabolták ki honfitársaikat? ,,Megsemmi­sítünk vagy megsemmisülünk“ hirdették űton-útfélen de csak megsemmisítettek, aztán eltűntek, mint süllyedő hajóról a patkányok. — Végzetünk azonban sokkal korábban kezdődött Egy nagyhatalom szomszédsá­gában éltünk amely megalkotta magáról a Hirtenvolk fogalmát és amelynek úgy politikai mint gazdasági elnyomása ellen évszázadok óla ösztönszerüen védekez­tünk Ennek az országnak megfizetett Ügynökei a „Drang nach Osten" burkol­tan vagv nyíltan vallott jelszavának je­gyében a magyarországi németség terv­szerű bnmlasz*ására megalakították a Volksbundof amely legveszedelmesebb fegyvere lett a nagvnémet propagandának- amely e velünk mindenkor békés sors- k zösségben élő nép lelki hasadását csak­.. van elő is idézte Ez a propaganda 1933 óta a féktelenségig fokozódott és 19'1 március 19 után csúcspontját érte el Csak aki ennek légkörében élt. tud arról kepei adni hogy ez müven lelki szenvedést jelenlett Mennvi keserűséget es negaléztatást kellett elviselni hánv- szór kellett a hangos ellenségnél szember némán lolvtatott küzdelemben ókóibeszo látott kézzel tűrni: erőt mentve abból s mertgvőződésből hogy egv nemzet becsű le'cSe nem lehet büntetlenül a nyers erő s/rk óköliogán belegázolni és el kell jön me ii felelőaségrevonás ideiének Most elérkeztünk ehhez a pillanat hoz es mintha a sors kárnótolni akarna bennünket valamivé1 mindezen amit ai vesztettünk, egy úi világ ha inai ár ennek m kérdésnek a megoldása is fordulöpont- brwr iwtatt. Ad igMaétfezolgáltatás «vornan járó elégtétel érzésével tolt el bennünket 1 dése során jóindulatú segítőkészségét már as velünk a nemzetnek minden hü fiát a kormánynak az a kilátásba helyezett in­tézkedése, mely a hazaárulókat é* a Volksbundtagokat a számonkérés során meg fogja fosztani vagyonuktól. Bizonyos, bogy ebben a kérdésben a törvényhatóság­ban képviselt pártok között nem lesz né­zeteltérés és a törvényhatósági bizottság magatartása teljesen egyeséges lesz. A né­met birodalom vezére egyszer azt mon­dotta, hogy a magyarországi svábság a né­met birodalom és Magyarország közötti eszmeazonosság kifejlődésének hídja kelt legyen. Reméljük, a budapesti hidak fel- robbantása után ez a híd is felrobbant és az eddig halálosan fenyegetett nemzeti függetlenségünk épsége örökre biztosítva lesz. Nem lesznek többé agitátorok, akik ezt a hidat használták fel arra, hogy rajta keresztül a magyar lélekkel merőben ellentétes idegen eszméket a magyar esz­mevilágba csempésszenek be! Az alispán ezután hangoztatta, hogy e kérdés gyökeres elintézésével ezentúl bán- tatlanul magyarnak vallhatják magukat azok a német származású honfitársaink, akik érzésben és szellemben már rég ősz- szeolvadtak a magyarsággal és mellette mindvégig hűségesen kitartottak. Elismeréssel emlékezett meg az alispán a tisztviselőkről, főleg jegyzőkről és lel­készekről, akik a sokszor tettlegességig menő propaganda ellenére is kitartottak a magyar állameszme szuverénítása mel­lett. Örömmel állapította meg, hogy * vármegye és a községek tisztikara csak­nem százszázalékig a helyén maradt, s ez­által vált a közigazgatás folyamatosságá­nak biztosítás« lehetségessé. Az alispán beszédében ezután dr Boros István személyére tért át, megállapítva, hogy az új főispán a történelemben alig ismert nehézségek között veszi át felelős­ségteljes állását és akinek eddigi mükö­eddig is örömmel tapasztaltuk. Biztosí­totta a főispánt, hogy a vármegye javát célzó minden törekvésében teljes odaadó támogatásra számíthat. Meleg szavakkal emlékezett meg az al­ispán a távozó Nikolits Mihály személyé­ről. aki a legteljesebb mértékben elnyerte a vármegye szeretetét és bizalmát. Beszéde végén hangoztatta az alispán, hogy az or­szág népe reformokat kivan, a főid és vagyon igazságosabb megoszlását. A re­formoknak azonban nem rombolni, hanem építeni kell. Hangoztatta, hogy Baranya vármegye a korszellem sürgetése nélkül is már régebben megtalálta a népi hala­dás útját s reményének adott kifejezést, hogy ez az önkormányzat új feladatainak is meg fog felelni és eredményesen szol­gálhatja a balsorsában elbukott magyar­ság felemelkedésének nagy ügyét, A je­lenlevők üdvözlése után az alispán a közgyűlést megnyitódnak nyílvánította. Barri István vármegyei másodfőjegyző ezután felolvasta a kormánynak az ideig­lenes törvényhatósági bizottság megala­kulásáról szóló rendeletét, ami után a közgyűlés az ideiglenes törvényhatósági bizottságot határuzatilag megaíakultnak nyilvánította. Ezek után Koszér Nándor képviselő vezetésével küldöttség kereste fel dr. Bo­ros István főispánt, hogy a közgyűlési terembe kérje. Midőn dir. Boros István a küldöttség élén a közgyűlési terembe lépett, a jelenlevők hatalmas éljenzéssel fogadták Ezután következett az ünnepé­lyes fogadalomtétel, majd a vármegye új főispánja elfoglalta főispán! székét. Ek­kor a vármegye régi hagyományaihoz hí­ven a főispánt székével együtt háromszor a magasba emelték. A közönség a hagyo­mányos jelenetet nagy tapssal és éljen­zéssel fogadta. A szimbolikus beiktatás után Barri Ist­ván vra másodfőjegyző a vármegye ha­gyományos szokásaihoz híven a törvény­hatósági bizottság és a tisztikar nevében lelkes beszéddel köszöntötte a főispánt Hangoztatta azt a hatalmas feladatot, ami az új törvényhatósági bizottságra és a főispánra vár: egy háborútól elszegé­nyedett, romokkal teli országot kell új iá építem. — Főispán úr — mondotta Barri Ist­ván, hosszú éveken át itt élt közöt­tünk, pécsi diák volt., majd itt nevelté az ifjúságot, Ismeri a Pécsei övező vár­megye viszonyait, mindnyájunk gondjait, bajait, közülünk való dolgozó ember, aki­nek segitcniakarálát, jó szívét, munka­bírását alkalmunk volt azelőtt és eddigi főispánt működése alatt is megiwneroi Tudjuk, hogy nem kereste a főispán' méltóságot, hanem elfogadta azt, mert kö­telességének érezte, hogy képességeit * mai súlyos időközben a köz szolgálatába állítsa. Ügy érezzük, hogy az ideiglenes n«*- zeti kormány bölcsen választott, araikor Baranya vármegye kormányzását főispán úrra hízta. Az út, amely a boldogabb, békés, 4i magyar jövendő felé vezet, hosszú és gö­röngyös. És a legnehezebb az elindulás, a helyes út megválasztása, mert ettől függ hova jutunk. Az útnak ezen a legnehezebb, legfel«* lősségteljesebb részén az ideiglenes nem­zeti kormány bizalmából főispán úr ve­zetésével indulunk el. Mí hisszük, hogy a legjobb, * legjár­hatóbb úton fog bennünket vezetni, mind­nyájunk közős célja: a boldogabb Ma­gyarország, a békés biztonság és általá­nos jólét felé. Rokontalan nép vagyunk itt Európa közepén és kevesen vagyunk. Hogy a kft* zöe célt elérhessük, testvérként éaszW kell fognunk, eggyé kell lennünk magyar érzésben, becsületes szándékban, szór* galiuas munkában, mert csak így érhetünk el eredményt. A szónok hangoztatta, hogy a törvén?' hatósági bizottság és a vármegye tiszti­kara minden tekintetben támogatni fogj? a főispánt nagy és nehéz munkájában. A régi szokásokhoz megfelelően kinyilat­koztatta a ragaszkodást a vármegye btr kormányzatához és önkormányzati jogai­hoz, majd a Mindenható áldását kérte * főispán nehéz munkájára. A vármegye új főispánjának székfoglaló beszéde A főispán ünnepi beszédében hangoz­tatta hogy most egy új világrend kiala­kulásának kezdetén nem holmi személy- cserével, hanem a szellemiség átalakítá­sával kívánnak a demokratikus fejlődés útjára lépni és az új törvényhatósági bi­zottság azzal a szellemmel tölti meg az ősi vármegyét, mely elengedhetetlen fel­tétele nemcsak gazdasági, kulturális és társadalmi életünk újjászületésének, ha­nem egy új nemzetközi politika követel­ményeihez való sima alkalmazkodásának is. Üdvözölte az új törvényhatósági bi­zottság tagjainak megjelenését ebben az ősi székházban és e jelenségben a magyar tavasznak — bármennyire érzik is rajta a vére« háborúnak zivatara, — nagy és reményekre jogosító ígéretét látja.- Önök — fordult az új törvényható­sági bizottság tagjaihoz a főispán, — a vármegye ezidőszerinti törvényhatósága — akik személyemben egy eddig kímé­letlenül üldözött politikai párt képviselő­jét installálják, — nem kiváltságok jogán ülnek itt A „demosz". a nép, a dolgo­zók óriási többségének képviselőiként kerültek ide, akiknek létfontosságú ér­deke, hogy a bajokat necsak megállapít­sák hanem mindenáron orvosolják is, akik mint a vármegye verejtékező pa­rasztjainak, munkásainak, dolgozó értel­miségének, általában kisembereknek vé­réből való vér húsából való hús. velük egy akarattal nem osztály hanem álta­lánosabb és egyetemlegesebb népi érde­kek megvalósításának szószólói és bizto­sítékai is egyben Akik a feudális szel­lemiséggel ellentétben attól vannak át­hatva hotfv félre a maradisággal, félre mindenfajta reakcióval és fasizmussal, félre azzal a fellog"ssal. hogy ebben az országban valamelves átalakulás is az ország végveszedelrtiéi jelentené Szembetűnő különbség tehát nemcsak szemelvekben 'hanem — és ez a fonto­sabb — a szegemben is1 Nem » reá- feudalizmus, hanem a mo­dem. — .f;í«zi OsZs-r kifejezését hasz­nálva — nroieudalizmus szellemével szemb-n a demokrácia sze1 lerne, a régi. csak kiváltságos körökben népszerű és lezárl eszmevilággal ellentétben az a szellem mely a világot a legszélesebb társadalmi iüetve népi elemek közremű­ködésének bevonásával, az egyéni sza­badság és érvényesülés lehetőségeit min­den arravaló ember réecére biztosit««, a további fejlődésnek is szabad útat hagy­va, akarja átalakítani. A feudalizmus maradi szellemiségével önök a haladó emberiség szellemiségét állítják szembe! A főispán ezután mélyreható törté­nelmi fejtegetésben mutatta ki, hogy ha 1848-ban a polgári demokrácia gondo­lata keresett utat magának, 1919-ben a szociális demokrácia igyekezett érvény­re jutni a reakcióval szemben, akkor a történelem menetének spirálisan emel­kedő vonala szerint, visszatértünk mintegy a régi útvonalra, azonban ban már magasabban fekvő spirálison, a polgári és szociális demokrácia szin­tézisének, illetve egybefoglalásának ta­laján zajlanak körülöttünk az esemé­nyek s mozognak távolabbi célok felé olyan dinamikus erővel, hogy — semmi kétség — ezúttal nem rövidéletü kísér­letről, hanem egyre jobban erösbödó és állandósuló változásról van szó. — Akik azt hiszik emelte fel sza­vát ismét a főispán, — hogy politikai kalandorok vagyunk, akiket az esemé­nyek pillanatnyilag dobtak felszínre mint a nyilas szemetet a fasizmus ára­data azok nemcsak politikai szlovákok és analfabéták, hanem spjnálatramélto eltévelyedések áldozatai is és a történe­lem értelmével egyáltalában nincsenek tisztában. Be fogjuk igazolni, be kell igazolnunk, hogy megjelenésünk nem mint korábban- jósolgatták, a nemzet halálát, a magyar­ság pusztulását, hanem ellenkezőlég s neofeudális és fasiszta szellemiség meg­semmisítésével ennek az országnak fej. emelkedését, a magyarság megerősödé­sét és olyan erők mozgósítását fogja jelenteni, melyek a szakadékból egy va lóban szebb és boldogabb emberibb és magyarabb lövő útjára segítenek. Ezért beszélek gyümölcsérésröl és ezért hí szem. hogy a szellem, melyet velem együtt képviselnek ennek a megye házának hosszú időkre szoló szeli me marad. A főispán ezután röviden összefog lalta <1 kormányzat, programjának széllé mében kifejtendő munkatervet, majd an­nak hangoztatásával, hogy ha koruwhv és nemzet, törvényhatóság és vármegye egymásra találnak, az elgondolásból Va­lóság s a régi reakciós vármegyéből a demokrácia mtftm bástyája lesz A főispán szavait nagy éljenrésart fogadták a jelenlévők, majd ar. egye* pártok szónokai következtek. A ki*' gazdapárt nevében Koszér Nándor, * magyar kommunista párt nevében T•' más György, « szociáldemokrata párt nevében Páll Leó, a polgári deroá krata párt nevében pedig dr. B a 1 a s S * Miklós törvényhatósági bizottsági tagók szólaltak fel, A közgyűlés ezután • vá­lasztásokra tért át és megválasztotta * különböző bizottságok, a kisgyűlée. •* igazoló választmány, stb. tagját Zendülés a Norvégiából visszarendeli német katonák között Londonból jelentik: A svéd rádió közil, hogy Koppenhágában másodizbcn tört ki zendülés a Norvégiából vissz*' rendeli német katonák között. Vasárnap éjszaka heves géppuskaharc folyt * varosban és hétfőn mintegy 150 lefegf' vérzett német katonát kísértek be & ismeretlen helyre vitték őket. Az előbbi zendülés február 20-án volt, ugyancsak a Norvégiából visszarendelt német **' tonák között. Ezek a katonák nem alt*1' tak a keleti hadszíntérre menni és b>®9" tagadták feletteseiknek az engedel®1*' séget. MEGJELENT 87 ii7Pmi liTfiittánolf míiifiiiiBsi S73há*v7aia 1*— pengőért a z Füzeíenkint kapható Új Dunántúl kiadóiiivatiiátai­P * c s* Perczel-utc* 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom