Új Dunántúl, 1945. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1945-01-18 / 14. szám
2 Csütörtök, 1945 lanndr 15. ÚJ DUNÁNTÚL Francia katonai bizottság ntazík a közeljövőben Belgrádba Londonból jelentik: Jól értesült francia körök szerint a francia kormány el fogja ismerni a Tito-féle nemzeti bizottságból és a londoni jugoszláv emigránsokból alakítandó kormányzótanácsot. Hír szerint Fran- éiáország londoni nagykövete, Mas- sigli látogatást tett Tito marsall londoni megbízottjánál, Velebit tábornoknál és tudomására adta, hogy Franciaország katonai bizottságot szándékozik küldeni Belgrádba. Velebit tábornok válaszában kijelentette, hogy Jugoszláviában nagy örömmel vennék a francia katonai bizottság jelenlétét. Úgy tudják hogy a francia katonai bizottság a közeljövőben már Belgrádba utazik. Merénylet a naiáingi kínai kirnány leje eilen Párlsból jelentik: Csunkingi értesülések szerint a japánbarat nankingi kínai kormány feje, Hupangho ellen, aki Vancsingvej utóda volt, merényletet követtek el. csüiortűkon Pécs és smids kézéit is mugindui a vasún szeméiylorgalom A pécsi üzletvezetőség területén .ényegében teljesen helyreállt a normális forgalom — leszámítva néhány kisebb szakaszt — azzal a ténnyel, hogy a megfeszített munka eredményeként síkerü't Siklóst is riniét bekapcsolni a forgalomba. Értesülésünk szerint ugyanis csütörtökön már megndul az első vonat Siklós felé és ezzel baranyai vonatkozásban az utolsó vonalrész is a régi forVa mi képet mutatja. Megállapították a Pécs—S klós között «özlekedő vonatpár menetrendjét is. E szerint csütö'toktól kezdve Pécsrő 14 óra 30 perckor mdu1 a vonat Siklósra, ahova 16 óra 20 perckor érkezik. Az ellenvonat indulási ideje Siklósról 6 óra 30 perc és a pécsi állomásra 8 óra 30 perckor érkezik. A szünet nélkül folyó javítási és szervezési munka eredménye az is, hogy a szigetvári ideiglenes vonat forgalmát sikerült ismét előbb vinni Darányig, továbbá Ujdotnbóváron befejezés előtt áll a felrobbantott híd építése. A még többé-kevésbbé megron galt seliyei viszonylatban szintén szünet nélkul tolvnak a javítási munkák s annak ellenére, hogy itt is óriási nehézségekkel kell megküzdenie a vasutassá« nak, valószínűleg nem sokáig varainak magukra a jó eredmények. byen körülmények közölt az a be vzet, hogy az üzlelvezetőség baranyai viszonylatában mindössze Okorág—Harkány, illetve Siklós— Kiskószeg között szünetel egyelőre a személyforgalom, inig a somogyi viszonylatot is figyelembevéve a Darány—Barcs, Barcs—Középrigóc —Sellye—Siklós— Beremend közti forgalmat nem sikerült helyreállítani de természetesen ezeken a vonalakon is megfeszített erővel folyik az épitőmunka. A magyar vasutasság kötelesség- teljesítését nem üres dicséretek, hanem azok a beszámolók magasztalják, amelyek az eredményeket tartják ■yfhrá»! Magyar vértanuk is estek el a Franciaországért vívott szabadságharcban Párisból jelentik: A Franciaor- | szádban működő magyar függetlenségi mozgalom főtitkára a párisi rádió hullámhosszán előadást tartott a mozgalom megalakulásáról és célkitűzéseiről* A franciaországi magyar függetlenségi mozgalom megalakulását a sztálingrádi nagy orosz győzelem és a szövetségesek dicsőséges afrikai hadjárata után keletkezett bizakodó hangulat ihlette meg — mondotta többek között a a főtitkár. — „Mi, Franciaországban élő magyarok nemre és rállásra való különbség nélkül tömörülni akartunk, hogy harcolhassunk a magyar nép függet'enségéért és a francia nép felszabadításáért. Prog- rammunkban, amelyet 1943 júniusában titkos sajtószervünkben, a párisi „Magyar Szemlében“ tettünk közzé, követeltük a szövetségesek elleni háború azonnali befejezését, a szakítást Hitlerrel, honvédeink visszarendelését a keleti hadszíntérről, a háborús bűnösök felelősségre- vonását, az általános titkos választójogot, a szégyenletes zsidótörvények eltörlését, az összes fasiszta : pártok betiltását, demokratikus intézmények megteremtését, független nemzett kormány megalakítását, nme v összehívja az alkotmányozó i pm gyűlést. Programmunk szerint az ország jövőbeni államformáját az alkotmányozó nemzetgyűlés van hivatva eldönteni. A megalakult magyar függetlenségi mozgalom rövid idő alatt igen nagy eredményeket ért el Lelkes csoportok alakultak Franciaország nagy bányatelepein, ahol nagyobb számban dolgoztak magyar munkások. Toborzóink dacolva a Gestapo kiépített hálózatával és életűk kockáztatásával folytatták a lelkes munkát. 1844 márciusában a Párisban élő magyar írók és művészek is csatlakoztak a magyar függetlenségi mozgalomhoz. Az ő céltudatos munkájuk teremtette meg a francia- magyar közeledés előfeltételeit. A francia fővárosért vívott áldozatos csatában a „Petőfi“ nevű magyar harci egység is részt vett. Közülük harmincán estek el és haláluk pillanatáig hirdették, hogy az európai népek szabadságának legnagyobb ellensége, a hitleri rendszer ellen az utolsó csepp vérig kell harcolni. A jelen pillánál ban — fejezte bé előadását a Franciaországban működő magvar függetlenségi mozgalom főtitkáré — örömmel tekintünk hazánk felé, amely nagy szenvedések árán ugyan, de kivtvfa függetlenségét és a demokratikus fejlődé* útjára lépett. 112 »mitt SO MMlNTt UszMüli i trasziieli Mil A britek Mandalay közelében jelentés jelentéktelen japán ellenállásról számol be. Amerikai szuper erődök eredményesen támadták Honkong, Svrato és Amoy kikötőjét a kínai partok mentén. Nimitz tengernagy jelentése szerint a japán flotta a legutóbbi amerikai légitámadások következtében 143 ezer tonna hajóteret veszített. Londonból jelentik: Mac Arthur tábornok főhadiszállásának jelentése szerint az amerikai erők érintkezésben állnak a japán védőkkel és súlyos harcok folynak Luzon sziget keleti részén. Az amerikai csapatok légi fölénye következtében sikerült a Luzon szigeti hídfőt 50 kilométerre kiszélesíteni. Burmában a 14 brit hadsereg 35 kilométerre van Mandalaytől. A brit Egy Budavestről kiszabadult szemtanú megrázó vallomása a főváros lakosságának borzalmas szenvedéseiről A háború legnagyobb csatájának mondják a hírforrások azt az ütközetet, amely Budapest körül dúl. A főváros szinte légmentesen el van zárva és azokról a borzalmakról alig szivárog ki valami, amelyeket a szegény szenvedő lakosság él át. míg kalapálja a háború vasökle. Weis István kaposvári munka- szolgálatos január 11-én szökött ál a fronton és megrendítő élményeit elmondva megközelítően hű képét lest a szenvedésekről, amelyek nem csak öt, de Pest minden lakóját napról-napra meglátogatták. Most Weis István itt ül a csendes, meleg szerkesztőségben s ezeket mondja pesti élményeiről: — Október 25-tői, amikor megszöktem a Kőbányai Serfőző gyárból, ahova munkaszolgálatosként vezényeltek, egészen január 11-ig bujkáltam Budapesten. Küiö féle zso dkönyveket, menleveleket, sza- badságos bizonyítványokat vásároltam és egyik városrészből a másikba bujdokoltain, amíg lehetőség nem nyílt a menekülésre. — Hogy élelmezte magát? — A Rákosrendező egyik pincéjében huztuk meg magunkat nyolc társammal együtt és a Vácról még beszivárgó munkásság látott el bennünket hallatlan árakon némi élelmiszerre . A lakosság természetesen nem volt ilyen „jó“ helyzetben, meri Budapest készletei már teljesen kilogytak és a katonaság élelmiszerellátását úgy-ahogv rekvirá lasokkal póló ták. Az emberi kép zeletet fe ülmúló nyilas terror ekkor kezdődött. Szemtanúja voltam, amikor a harcok során lelőtt lovakra rárohant a pincékből kióvatoskodó lakosság és percek alatt véres cafatokra szedték szAt a terteeaet. — Rendes forgalomban nem lehetett vásárolni ? — Itt-ott akadt üzlet, amelyben kenyér és főze'ékfé^e még kapható volt és az ilyenekre vadásztak is az emberek, de aki nem tudott valamilyen uton-módon kész eteket tartalékolni, az a fantasztikus árak miatt volt kénytelen éhezni, Egyszer magam is 50 pengőt fizettem egy félkiló kenyérért. — Igaz az, hogy ivóvíz már egyáltalán nem volt? — Hogyne volna igaz. A megyeri vízmüvek már december óta nem működtek és azóta az emberek egyrésze pénzért vásárolta az ivóvizet, más része esőből és hóléből olvasztott ki annyit, ameny- nyivel a szóraját olthatta. Természetesen mosakodásról, fürdésről szó sem lehetett. Valószínű, hogy akadtak olyan házak, ahol sikerült a lakosságnak ebből is valamit tartalékolni, de láttam magam is viszont embereket, akik a havat markolták fel és azzal oltottak szom jukat. ’ Nem volt jobb helyzete a katonaságnak sem, amely már ia- nuár 5-én kenyér nélkül maradt — Az újságok inég megjelentek? — Amikor ki-kimerészkedtünk a pincéből, próbáltunk hozzájutni egy-egy példányhoz. Az összevont Függetlenség—Esti Újság, az Összetartás és a Nemzetőr lapokról tudok, ezek már két oldalon ie entek meg és 75 százalékban nyilas rendelkezéseket tartalmaztak. — Az emberek hogy bírták a háborút? — Délelőtt néhány órára merészkedett ki egvreszük az utcákra, a többség — mi magunk is — pin cékben, omiadékokban rejtőzködött. Különösebb megfigyelésekre volt alkalmam, hisz megtörtént, hogy napokra szorultunk be német es orosz csapatok közé, úgyhogy az egyik bunkerben oros* tüzfészek volt, a kővetkezőben la' pultunk mi, míg a harm dik bum kerből németek ontották fejünk fe' lelt a tüzet. Azt ellenben tapasztalnunk kellett már újév előtt, hogy rengeteg áldozata van a háborúnak es ha a takaritatlan utcákon iái" tunk, a hó alatt minduntalan ho't' testekre léptünk A váios vezetősége mar nem volt ura a helyzetnek, abból is megtetszik, hogy karácsony napján adták ki az utasítást: a halottakat olt kell eltemetni ahol lehet, tereken, ulcákon és udvarokon. Ez a parancs is (rótt ma- laszt volt, hiába hajtották ki a nyilasok a féifiakat harcra, a nőket é< gyerekeket munkára, alig volt ember, aki a holttestek clföldelésér* vállalkozhatott. — Mi» tud még valami jellemzői ^ — Megrenditö volt ama tapasztalatom, houy az oroszok este ö óráig támadtak, akkor abbahagytak es körös-körül á körülkerített várt* acélgi ürűjeből megszólaltak az oro»* megafonok és felhívásokat intéztek a lakossághoz. Kimondta még. miiven viszontagságok között jutott el Monorig gyalog, ahol az oroszok kezébe kerfh* és mivel igazolni tudta magat, Cet' lédig sebesültvonalon utazott, oroszok ellátták élelemmel és kisebl’ viszontagságok után megérkezt* Péc re. Fi'mkockák ezek abból a borzalmas tragédiából, ame yet a ném«1 fasizmus idézett Budapestre, de sok mindent megsejttetnek a valóságbök amelyhez mérhető szenvedések talá* egy nemzetet sem sújtottak asM annyira, mint a uádk ét »iIWM* jóvoltából a
