Új Dunántúl, 1944. december (1. évfolyam, 1-12. szám)
1944-12-30 / 12. szám
Szombat, 1044 docrombor 30. ÚJ DUNÁNTÚL APOLLO : TELEFON 20—46 Z SírmfcBt-mífWf HCfmtWf 38 31 Magywr («Uratokkal «Hátolt áront filit., a parttaáook kM épom TOVARIS P. FttMNpébtn: a legnevMebb «roti Hhémk. Híradó ti háborús «lemínyrkrflf Előadások hátk&map d. a. 2, 4, vasárnap; <L e. ’/«U, d. n. 2, 4 órakor. PARKMOZI == TELEFON 19—81 ZSÜ áiomtirt-vssárnso, december 30-31 Hím a ir.ajgondoletkt' assaonyok is leányok kálváriáiéról Dr. Jörn Ai aatronyok oi ma kóasoraplóki A. SiSsiraad. Vireca Llndfora. HÍRADÓ a háborús eseményekről, tiőadások: hátkő: nap d. u. 2. 4. ómkor vaaárnao d. a. Vall, d. u. 2. 4 órakor. Tokióban elpusztult egy nagy repülőgépgyár Newyorkból jelentik: Azok az an* goi szuperbombázók, amelyek kedden megtámadták Tokió ipari célpontéit, bombáikkal teljesen elpusztítottak egy nagy repülőgépgyárat, amelyben Japán légiflottájának jelentékeny részét készítették. Amerikai tengeralattjárók az elmúlt napokban egy japán repüiögépanya- hajót, hat hadihajót és hüsz kereskedelmi gőzöst süllyesztettek d. Magyar munkássors Németországban A német imperializmus belső arca Hogyan bántak egy szövetséges nemzet fiával a germánok? A német imperializmus, amely egy (él évszázad alatt másodízben is lángbaboritotta a világot, sokszor kérkedett a propagandámban azzal, bogy a német és a külföldi munkásság milyen „lelkesen“ dolgozik a germán célok valóraváltása érdekében. Az igazi helyzetet természetesen pem tudhatta senki, vagy csak nagyon kevesen, mert a német lágerokból nem szivárgott ki hír: erről az őrség gondoskodott. Hogy mégis milyen eszközöket használt a könyörtelen germán akarat céliai érdekében, kitűnik az alábbi beszélgetésből, amelyet az Uj Dunántúl munkatársa folytatott egy pécsi fiatal vasesztergályossal. Ez a fiatalember abba a szerencsétlen helyzetbe került, hogy \«- gigtapasztalta a maga bőrén, milyen helyzete van a valóságban Németországban a munkásnak, hogyan bánik az irgalmat nem ismeró germán akarat a külföldi dolgozóval; s ebből a beszélgetésből az élet olyan infernója tárni az olvasó szeme elé, amely meg kell rendítsen minden jóérzésü embert. — 22 éves pécsi születésű fiatalember vagyok. Beteg. Az egyetlen, amit tapasztalataimon kívül szerez- tem Németországban, a gyomor- füilyedés. De én még jól jártam két barátomhoz képest, akik közül az *íyik megörült és Németországban maradt, a másikat pedig Budapesten az idegszanatóriumban ápolják! Ezzel a crescendoval indul a beszélgetés, amelyről azt hinné az ember, hogy nem is lehet fokozni. Lehet! — Hogyan került ki Németországba? — 1942-ben felmentem Budapestre, ahol a MÁVAG-Csepel gyárban dolgoztam, mint esztergályos. Erős pártélet volt, magam is beléptem az ifjúmunkások közé és egyszer, amint röpcédulákat osztogattunk, elkaptak a németek. Egy ügynök jött el hozzánk, aki megsúgta, hogy vagy „önként" jelentkezünk németországi munkára, vagy itthon súlyos büntetésben lesz részünk. Aláírtuk a nyilatkozatot, hogy bizonytalan időre hajlandók vagyunk Németországban munkát vállalni. Beraktak bennünnel egy TV. osztályú vasúti kocsiba (magyarul marhavagon). Vizet, kis darab kenyeret és konzervet kaptunk, viszont addig nem engedtek ki bennünket a vasúti koc-iból, amig Berlinbe nem érkeztünk. Itt egy napot töltöttünk és egy éjszakát, zárt csoportban és mindössze egy csesze feketekávét kap'unk. Ez is „német késé* veN. Eautan meglepően barátságosak voltak irántunk és megkérdezték; kinek ki a barátja? Hamar kiderült, mi rejlett emögött. Azonnal elválasztották egymástól a barátokat és külön-külőn osztották be ókét és vitték el különböző munkahelyekre. — Maga bovs került? — Engem a sors Lipcsébe egy hatalmas repülőgépgyárba sodort két magyar társammal együtt. Nem lehet szavakkal visszaadni azt a fárasztó, lelket ölő, a mechanikus munka végzéséből ránk nehezedő érzést, amely napról-napra felfakadt bennünk, amikor álltunk a futószalag mellett és gépiesen, azonos mozdulatokkal végeztük egyhangú munkánkat: lyukat fúrtunk, szegecseltünk stb. Külföldi ember összeállító, vagy hasonló feladatot nem kapott. A német alaposság rájött arra, hogy 11 óra körül &z emberi agy a legfrissebb, azért ezidőtájt meggyorsították a futószalagot, hogy növeljék a munkateljesítményt, Ez azonban más célt is szolgált. A nagyobb figyelemkoncentráció hamarabb fásulttá „elégedettebbé“ tette a munkásokat, kevesebb ideje volt az embernek sorsára gondolni mert minden erejét munkája elvégzésére kellett fordítania, ha csak nem akarta magát kitenni a büntetésnek. — S mindezért milyen ellátásban részesültek? — Pénzt egy hétre 5 márkát kaptunk. Egyébként a németek gondoskodtak ellátásunkról, mindössze gyomor kellett hozzá. Reggelire lötty kávét kaptunk és annyi kenyeret, amennyit az egy hétre kiadott, szójababos, emészthetetlen két kiló mennyiségből napi háromszori étkezést számítva el lehetett osztani 21 részre. Ebédre mindeD délben vegyes levest kaptunk, amelyben csak úgy sejtés szerint marharépatói mindenféle „takarmány“ volt. A vacsora volt a legváltozatosabb : főtt krumpli, vörös vagy fehér káposzta, Bort nem is láttunk, nemhogy ihattunk volna. — Hol laktak? — Laktunk? Elfelejtettem mondani, hogy 1943 januárjában tél- idöben kerültem ki Németországba. A láger, ahol elhelyeztek bennünket 10—12 embert egy szobába, tüzelőanyagról persze nem gondoskodott. Elégettük az ágydeszkákat, léceket tördeltünk le, hogy meg ne fagyjunk és átdidergett éjszakák után nnnden nap reggel 6 órától este negyed 7-ig dolgoztunk. Eleinte niegkii.érehék, hogy meggyurjanak bennünket, kifaggattak elveinkről 1 és tapasztalatlannak gondolna nünket, arra szerettek volna megnyerni, hogy kémkedjünk' a velünk dolgozó külföldiek között, Ezért elengedtek moziba, a havi egy vasárnap kimenő helyett kétszer mehettünk ki a városba addig, amíg be nem látták, hogy mint spionokra nem számíthatnak ránk és ekkor visszakerültünk a korábbi helyzetbe: rettegni a géppisztolyos Werkpoli- cáj szemét, nem kap-e a suttogáson . lazsáláson, A büntetés, amelyet hamar kiszabtak, mindig a teljesítmény fokozására szolgált és a bűnösöknek többet kellett dolgoznia. — Hiába illeszkedtünk bele a munkarendbe, hiába dolgoztunk teljes erővel, hiába voltunk papiron szövetséges nemzet fiai, a bánásmód velünk szemben mindig íealá- zó maradi. Kezdve azon, hogy nem ülhettünk egy asztalhoz némettel, mert annak a szemében as/úlánde- rek voltunk, egész addig, bogy a rengeteg légitámadás alatt mi, külföldiek nem mehettünk be a gyár kiépített óvóhelyeire, hanem csak óvóárokban húzhattuk meg magunkat, ahogy tudtuk. Az a rendszer, amely minden gyár négy sarkára egy-egy gépfegyvertornyot épitett, minden munkaterembe geppiszto- lyos őröket állított, még a sóhajtást sem tűrte, mert mint német munkástársam később figyelmeztetett, egy szó elég volt ahhoz, hogy az elégedetlen „ismeretlen helyre" távozzon. Persze a világesemények azért hozzánk is eljutottak, itt-ott az elégedetlenség fel is ütötte a tejét, de a kulturlerror még „idejében“ elfojtotta Nekem fiatal embernek, felháborodott ép erkölcsi érzékem azon a kultúrán, amely megengedte fiatal fiuknak és lányoknak a közős fürdőzést, • közös hálótermet és a pajiáai viszonyt úgy kifejlesztette, Hogy részletezni inkább ne részletezzük. Elmondja még a fiatal ifjúmunkás, hogyan sikerült néni megszöknie Németországból, hogyan vesztegette meg cigarettával a kalauzt és az őröket, hogyan csapott fel a Berlin—Budapest vonat étkezőkocsi pincérének jóvoltábólkrumphpucoló- nak, és jutott át fillér nélkül, betegen 8 magyar ha áron — Ne higvje, hogy a német munkás helyzete lényegesen jobb volt mint a miénk, aus/.landereké. Igaz, hogy 80—100 márkát kerestek hetente, de éppen annyit kellett dolgozatok, mint nekünk, éppen úgy csak egy szabad kimenő vasárnapjuk volt havonta, mint nekünk, egyszóval osztoztak rab sorsunkban. — Zúgolódtak? Jfi tndp *MSM&g meglátni nákor sír a lélek, mikor szorul ökölbe a kéz? A puskagolyó gyorsabb a panasznál és a zúgolódásnál. Nagyon fel kell korbácsolja a tengert a szél, míg habokba tarajlik. Megközelítőleg is szürke ez. a gvbrsténykép azokról a szenvedésekről, amelyek egyformán kijutottak Németországban minden munkásnak, Millió és millió ember szívében gyűlt tel a tehetetlen keserűség és ba szerencséje volt, jött haza azza\ a megrendítő kérdéssel; miért kellett ennek így történnie ? Ha vannak, akik esetleg még eltűnődnek azoh» miért fogott össze az egész világ Németország ellen, ime a felelet; \ Ezért is! Tisiiissr Misiben ntegMSK az iStOHHl OMlßrtf Belgrádbó! jelentik: A némát megszállás alatt volt és azóta felszabadított boszniai kerületekben haladéktalanul hozzáláttak az el pusztított iskolaépületek helyreállításához. A német megszállás idején ezen a terű- létén 515 iskola közül T75 teljesén elpusztult. Ezek közül 132 iskolaépületet már teljesen rendbehoztak és ezekben az iskolákban a tanító“1 is megkezdték. filter« nagifbriíinnia vísutanw tökÉieiees.ÉSÉre Londonból jelentik; A légitam dások polgári vesztesége Nagyb tanmában 1944. november hón* ban 8098 halottat és 20137 sei sültet tett ki, A megfigyelők szer Londonban színházi fellendülés vi A legnagyobb négy brit vasutt&r ság egy ötéves tervet jelentett 1 amely Nagybritanniát a világ legjobb vasutaival fogja ellátni. 120 kilóméter sebességű hosszutávu vonatokat, állomások százainak újjáépítését és-az Angliát a kontinenssel és Írországgal összekötő gőzösök újjászervezését irányozták elő. Egy cég, amely eddig hadseregszállító siklórepülőgépeket gyártott, tervbevette, hogy háborús termelés helyett polgári repülőgépeket fog gyártani, amelyek 40 személyt ia elbírnak. Pécsett atőksdö pártok helyiségei: Magyar Kommuiiiata Part péca- baranyai szervezet* t Pécs, Rákóczi éi 68. szám. Telefon: 14—70, 28—71, sx. (Volt Vitézi Székház.) Szociáldemokrata Párt: Zrínyi-». 1J. Telefon: 23—76. sz. Független Kisgazda Munkás ét Poí gárí Párt: Deák-u. 1. Tel.s 19-75. A Polgári Demokrata t árt helyiség* Pécs, Bercsényi-utca 3. Hivatalos órák d. «. 9—2-ig. Telefon. 26-66. MRgánalkalnuzetlak szabad szakszervezete (tisztviselők es kereskedelmi alkalmazottak) intéző bizottsága működésé*« Ferenciek-u. 11. szám alatti ideiglenes, helyiségében megkezdte. Tagfelvétel «•' felvilágosítás nnnden d, n. 3—4 őréig, 1 HIRDESSE Ni .úooúniu
