Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

vagy akár egyénileg is hálával, vagy megrovással illetni? Meg lehet-e állapítani egyházunk helytállásásának kellő mértékét, vagy hiányát? Hirdetlük-e és példaadássai szolgáltuk-e kellő bölcseséggel és helyes előrelátással az evangéliumot? Volt-e minden keresztyénnek és hittestvérünknek, vagy egyházunknak elég lelki ereje egyidejűleg helytállni, de ugyanakkor másokon segíteni is ? Tudtunk-e a sülyedő hajón lékeket berakni, másokon segíteni és kormányozni, evezni egyszerre? Bombák elől menedékhelyre sietni és másokat odavezetni? Égő templomot oltani s öregeket és gyermekeket táplálékkal ellátni? Az üldözötteket védeni és ugyanakkor a támadókat újra és újra a krisztusi tanokra figyelmeztetni vagy pláne nevelni ? Volt-e mód arra, hogy a sajátunkat kellőképpen óvjuk, de ugyanakkor mindenünket másoknak ajánljuk fel? Elképzelhető-e a megfelelő helytállás, amikor tűz, víz, földrengés, orkán, nyomorúság és járvány, személy- és vagyonvédelem, szomszéd, barát egyszerre érik el az egyházat? Nem és egészen biztosan másodszor is nemmel kell ezekre a kérdésekre felelni, ha azokat a földi halandó bíráló elméjével válaszolnánk meg. Mi azonban nem ezeknek válaszára várunk, nekünk Isten döntésére és bírálatára van szükségünk, arra a bírálatra, amely minket felemel, vagy leterít, megsegít, vagy elveszít. Ezért kell könyörögnünk, fohászkodnunk. * * * Lelkünk mélyén még ott szunnyad a közelmúltnak sok borzalma és iszonya, mégis lelkünk, elménk a je'en és a jövő feladataival, problémái6