Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952
1952. június
- 3.7. Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! A mai közgyűlésünk munkaközgyűlés lévén s az elmúlt esztendő munkásságáról kivánva számot adni, nékem e helyen nincs mondani valóm. Az előterjesztendő püspöki jelentés számol be mindenről, ami a közgyűlés elé tartozik. Ha elöljáróban nekem mégis van valami hozzátennivalóm, ugy az csak annyi, hogy valóban nem gondolta közülünk senki még az elmúlt év folyamán sem, hogy ez az esztendő annak a bibliabeli esztendőnek a testvére lett, amelyről a mi Urunk Lukács evangéliuma 13:8-ban szól a gyümölcstelen fügefával kapcsolatban elmondott példázatában: Es szólt v^la az Ur dunaninnenei vincellérje, amikor erre a kerületre már oly rég leselkedett a gyökerére vettetett fejsze:> Hagyj békét néki még ez esztendőben, mig köröskörül megkapálom és. Es az esztendő elmúlt... Es nem találtatott az Ur előtt« ele**gendő mértekben gyümölcstermőnek... peuig nem állt benne meg az élet. Szorgos tevékenység hullámai mozgatták az életkeringést. Virágok is, lombok is, gyümölcsök is fakadtak rajta... A Lélok tüze lobogott... Uj ágak, hajtások, oltárok is sarjadtak rajta... A lélekmezőkon is szorgos munka folyt, hogy hivatását teljesitse... Az Ur gnndolatai azonban nem a mi gondolataink, az 0 utjai nem a mieink... Az Ô mértéke más, mint amivel mi dolgozunk, és igy lőn, hogy mégis könnyűnek találtattunk megmérettetésünkkor, és elkövetkezett az, amiről majd a legközelebbi közgyűlésünkben számolhatunk be. A mi Urunk megadta az elmúlt évben is mindazt, amire az 0 fáinak szüksége volt. Nem maradt el a harmat, az eső, a napfény, a jó talaj sem romlott meg. Megadta a minden életlehetőség éltetp elemét, a mindnyájunkra olyan fontos és nélkülözhetetlen békességet országunkban, és megtarthatók vált az a nagy erőfeszítések eredményekép az egész világ szamára is. Ebben bizonyara latba esett az o sok imáasag is, ami oltáraink mellől szállt fel a békés« ség Istenéhez.Megadta az ország vezetősége szivébe az irántunk való jóindulatot, és ennek révén a sok-sok rendbeli szükségletünk nem egy vonatkozásban várakozáson felüli mértékben vá^.t kielégíthetővé, amiről nem szabad megfeledkeznünk s amiért hálankat illendőképen kifejezésre is kell juttatnánk. Megadta e nép nekilendülésében a tov bbi sikereket és eredményeket is, amik elh-rithatatlanul háranlottak át a mi itteni egyházi életünkre is. Es minden lehetőség adva volt, hogy egyházkerületünk fája ehyiafenak bizonyuljon, amitől távolnaradhat a kiv^gattatás. / Nem verhetjük mellünket farizeusmódra, hogy ime miket cselekedhettünk, hányszor böjtöltünk, dézsriáinkat hogy adtuk meq. Istennek, embereknek, s nem voltunk olyanok, mint egyebek. IX annál alázatosabban ha i le .a* a z Ur erett e rum k a kritikus esztendőnek elmúlt*— 1* eS az 0 irgalmahoz folyamodva, megtanuljuk mes-lá*-* azt, hogy nem is a gyümölcstelen fugeg a sorsa ^ pionk, hanem aze a Római levél titkai közt emlitett vadolajfáe -11:olajfaágé, amely a természet szerint való vadolajfából vágattatott ki és oltódik bele egy újonnan felsarjasztott szelid olajfába, hogy ennek a gyökere és zsirjai részesévé válhasson. ľernész^t szerint való ola^fabol régen kivágattatott a ni egyházkerületünk, amely az egész Felvidéket árnyékolta be annak idején. Maradék rész gyanánt élte életét eddig is, sok nehézség közt. Sokak spenébon szálka gyanánt még a mi egyházunk köreiben
