Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1951. augusztus

- 3 - eddig végzett munkákat ki is fizethettük. Közben azonban sok mindenen mentünk át, amelyek során megindító módon éreztük a felettünk levő Isten kezének irányítását és valóságos beavatkozásait, sőt közvetlen segítségét is. Az első nehézség ott támadt, hogy meszet nem lehetett kapni csak kiutalásra, ami nehezen ment volná. Kiderült, hogy a somosiak agyagból készült sérrel szoktak építkezni

f amibe beágyazzák a köveket s aztán vastag drótkötéllel adnak biztosítékot az épületnek. Agyag azonban a telken nem volt található. Mégis nekiláttak keresni" és ime alig néhány ásónyom után a legkitűnőbb minőségre akadtak, ami igen nagv fuvarköltségtől mentette meg az egyházat, ami elkerülhetetlen lett volna, ha ezt is messziről kellett volna szállitani. Szorgalmas mestereink munkájának eredményekén már álltak a falak. Már a tető is fennt volt és a tűzfalra került a sor már. 1500 tégla kellett volna hozzá. Hosszas utánjárás után a Somostól 15 km-re lévő zagyvajálfalvai téglagyár egészen kivételes módon mégis megígért 15Ö0 darabot. Fuvar után kellett nézni. Vagy 6 helyen tauogatództam. A legolcsóbb 400 Ft-ért vállalkozott. De volt olyan is, aki 600 Ft-ot kért-. Mi g a téglaár alig 300 Ft. lett volna. A hagy gonddal, kimentem az építéshez. A somosi fuvar se lett volna olcsobb". De nem ért rá senki. Nincs más hátra, mint vállalni ezt a váratlan nagy költséget. - Erről beszélgetve szólal meg Czifeula mester: Aszomszédban az ÁV6.építkezésnél bontás*is van. nátha ott lehetne téglát kapni? - Szöget ütött a fejembe. Ugyan próbáljuk meg, bői ion vélem Elemér és nézzük meg! - Oda ugyan ni áb a mennek - szolalt meg valaki,- ott nincs tégla s aztán a" bakter se enged senkit se ez építkezés területére! - mgem csak nem*fog elzavarni - mondók. CsakJőjiön, Elemér! - Mentünk is. Nemcsak hogv beengedtek, de bár már fél 8 felé járt az idő, -még az építésvezetőt is ott találtuk még, aki értesülve utunk céljáról, készséggel állt rendelkezésünkre és megnéztük a téglarakást. Van itt 5000 darab is! - állapítottuk meg. Hét aztán k apunke belőle? - Mi nem adhatunk, mert a'"helvi tanács disponél vele.

t Ha azonban onnan irást hozunk, készséggel kiadják. Sőt mielőbb vigyük el, mert utjukban van a rakás s arról a tanácsot is értesitik.' - No Elemér - szóltam - bár késő van, de próbáljuk meg azt- a tanácsot, hátha találunk még valakit bent! El is mentünk. Molnár Sándor titkér bizony még minőig munkája mellett volt. Előadtuk jövetelünk célját.< Teljes megértés sei foga'dia és a vonatkozó irási a tanácselnök aláírására azonnal ki is adta. Még* az irodakisasszonyt is megkértük az értünk való drukkolásra, ami''eredményes is lett! Igv meglett a tégla is. A Zagyvaoálfaivátói számi

tot

ť fuvarköltség ^megtakarítva, mért ezt alig 100 méterről lehetett szállítani. Uzibula Elemér azonnal sietett Kovács István hívünkhöz, hogy másnap a kőmivesek kézhez kapják a téglát. Mošt a baj! Kovács Istvänék másnapra az egész családdal aratásba készültek és>ég csak kívánni sem lehetett, hogy minden előkészüietökét félretéve, segítségünkre jöjjenek. Más fuvart azonban a faluban nem lehetett talalni. Mi lesz mostí- Ozibule barátunk egész éjjel nem aludt. Ha nem lesz-kéznel holnap a kő, a kőművesek abbahagyják a munkát, elkezdvén másik vállalatukat s csak hetek múlva térhetnek vissza, de közben a tégla is bizonytalanná válhat s akkor...? , Mire azonban reggel lett, ismét közbelépett a jó Isten. Olyan Kiadós esőt küldött, hogy az aratásba nem lehetett menni s az időt kényelmesen fel lehetett használni'a téglaszállitásra és minden rendbe jöhetett volna, ha..-. A, téglát a padlásra kellett feldobálni. Ehhez legalább 3 munkaerő volt szükséges^ De csak egyet sem lehetett kapni a faluban.