Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947–1952

1947. január, püspöki jelentés

- 7 i a lelkiéle

t. Az egyház hivatásának lényege az igehirdetés és a szentsé"gek kiszolgáltatása lévén, kormányzat és közigazgatás egyaránt csak arra való, hogy megteremtse és fenntartsa azokat a koreteket, amelyek alkalmasak arra, hogy az egyháznak ozt a lényegi szolgálatát lehetővé és hatékonnyá tegyék. Ezért a lelkimunkáról szóló beszámoló errnek a beszámolónak is legfontosabb része ás azé a főhely akkor is, ha a jelentés felépítésében nem az első helyre került. Árra a kérdésre, vájjon a háború rajtunk átvonult vihara épitőlcg vagy rombolólag hatott-e a leikiélotre, nehéz volna egyszerű igennel, vagy nőmmel válaszolni. Kétségtelen, hogy a vihar tiszti tja a légkört, do az is bizonyos, hogy sok port és piszkot kavar fol. A lelkiélct mérlegét, amennyire a dolog természete egyáltalán lehetővé teszi, csak később tudjuk megállapítani. Á vihar megérkezte előtti bizonytalanság és félelem közenett mintha megnövekedőit volna a lelkek hitbuzgósága és átforrósodtak volna egymás iránt a szivek. A magam gyülekezetében ezt tapasztaltam es ezzel ellentétes, helytállónak látszó jelentést alig kaptam. A rendes istentiszteletek látogatottsága nagyobb lett és a rendkívüli helyzetben beiktatott, külön háborús könyörgéseknek is népes volt a gyülekezete o A kötött textusrendszer helyett püspöktársaimmal együtt a viszonyokra való tekintettel az 1944/45«egyházi évben a szabad textusrendszerre tértünk át. Szcmju lélekkel lesték a hivek az igehirdető ajkáról az igét és hálásnak mutatkoztak azért a biztatásért és erőért, amely Isten igéjéből a nagy veszedelmek előestéjén a lelkekbe áradt* ügy látszott, hogy az igének nemcsak hallgatói, de megtartói is voltai. Áz Ur asztalának sok volt a vendége- Lelkileg felkészülten igyekeztek fogadni hiveink a felvonulóban volt nagy veszedelmet, amint annak dübörgése elhatott hozzájuk és bekövetkezése elkerülhetetlennek látszott. 8 hogy népünk ugy állt meg a viharban, ahogy megállt, bátran, az anyagi veszteségnek nem tulajdonítván nagyobb jelentőséget, mint amekkora az

J megilleti, és bizodalmát a legnagyobb válságban sem veszitvéi el, azt annak a lelki felkészültségnek tulajdonítom, amellyel magát az elkövetkezendőkre felvértezte. A vihar átvonulta után az első jelentések legtöbbje ebben a vonatkozásban megnyugtató adatokat tartalmazott. Sajnos azonban, minél inkább enyhült a külső helyzet, annál +öbb lelki baj mutatkozott. Elharapódzott az anyagiasság és a világi