Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943
1943. augusztus
17 szempontból biztosítva volna a megélhetése. Mivel a füleki fiókegyház ebbeli állásfoglalása még egyházi közgyűlésen nem történt meg, helyénvalónak tartom, hogy oktJJ. után amennyiben nem volnának megelégedve a dunáninneni egyházkerülethez való csatolásukkal, kérhessék annak megváltoztatását s a fikóegyház akaratát az egyházkerület is megértéssel fogja tárgyalni. A füleki fiókegyház gondozására, cda egy külön segédlelkész kiküldésére nézve most keresem a módozatokat, s remény van arra, hogy okt. l-re ez a segédlelkész ott is lesz. Fülek fejlődő gyár-város. A felszabadulás óta is megszaporodott a gyári munkások száma, akik között vannak evangélikusok is s így arra is remény van, hogy — évek multán — önálló missiói gyülekezetté fejlődik. Éppen ezért nem szabad lemondanunk arról, hogy a dunáninneni egyházkerület testében tartsuk meg — még áldozatok árán is. — Lelki ellátása tekintetében egyébként több megoldás is kínálkozik. Legrosszabb esetben — átmenetileg — Losoncz és Salgótarján közösen látnák el, míg a segédlelkészek száma nem szaporodik. A meleg kegyelet érzésével emlékezem meg arról a szomorú tényről, hogy egyházkerületünkben két fáradt lelkésztestvérünk hagyta el őrhelyét: meghalt Mihalovics Samu, béri lelkész, tb esperes, 46 esztendő fárasztó munkája után, mely evang. egyházi életünk minden területére kiterjedt s nemcsak az Egyházmegye esperesi székében, hanem az egyházkerület és egyházegyetem több bizottságában áldott és értékes munkálkodásban nyilvánult meg. F. évi május hó 1-én ment nyugdíjba, de nyugdíját nem sokáig élvezhette, mert ez év augusztus hó 1-én meghalt. Temetése nagy részvéttel ment végbe, gyülekezetének, az egyházmegye papságának és sok barátjának impozáns részvételével. Ez év januárjában elhúnyt Százdon Rozsnyai János lelkésztestvérünk. Hosszabb idő óta betegeskedett, míg fáradtan és betegségtől elgyötörten letette a vándorbotot. Szelídlelkű, hű pásztor volt. Igaz szível megsiratta nemcsak elárvult családja, hanem pásztor nélkül maradt gyülekezete is. Legyen a százdi temetőben nyugalma —- az élet kiállott harcai és küzdelmei után csendes — álma zavartalan. Nyugalomba vonult f. évi július hó 1-ével négy évtizedre terjedő buzgó és áldásos szolgálata után Podhradszky János tordasi lelkész, kiérdemült fehérkomáromi esperes. Hosszú, buzgó szolgálata, mellyel gyülekezetét és faluját a Hangya hathatós támogatásával minta-faluvá fejlesztette s azt lelki tekintetben is felvirágoztatta s míg Egyházmegyéjét vezette — mint esperes ott mutatta meg hűségét és buzgóságát—«- most betegségtől elgyengülve tölti a
