Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

100 IV. FÜGGELÉK. JEGYZŐKÖNYV. Készült a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület Lelkészegyesületének 1942. szeptember 30-án Balassagyarmaton megtartott évi rendes közgyűlésén. Jelen vannak: Kardos Gyula püspök elnöklete mellett a lelkészi kar tagjai, vendégek és előadók és alulírt jegyző. 1. Kardos Gyula elnöklő püspök kegyeletes szavakkal emlékezik meg Istenben boldogult D. Kovács Sándor püspök elhúnytáról és emlékezetét idézve közli, hogy utódjaként a ker. lelkészegyesület elnöki tisztét is kész ellátni, s ebbeli munkásságában is oda kíván hatni, hogy az egyesület tagjai kiérezzék, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni akar a lelkészi közösségnek is. A közgyűlés kimondja, hogy fenntartja továbbra is az eddigi t helyzetet, mely szerint a lelkészegyesület elnöki tisztét továbbra is a püspök tölti be. 2. Szűcs Sándor magyaróvári lelkész Máté 20:25—26. alapigéi alapján tartja meg írásmagyarázatát. Rámutat arra, hogy a bennünket körülvevő állami és társadalmi átalakulások legfőbb kérdése az egyház szempontjából az, hogy ezek közelebb viszik-e az embert az Istenhez? Az államvezetést, a közösségek vezetése örök törvényét Krisztus adta meg s ezt kell mindenben érvényesíteni: aki uralkodni kíván, mindenek közt az első akar lenni, legyen mindeneknek szolgája. A közgyűlés a mélyenszántó írásmagyarázatért köszönetet mond. 3. Dr. Csengődy Lajos tart előadást „Az egyház ellenségei" címmel. Az Űr már az egyház alapításakor rámutatott arra, hogy az egyházat a poklok kapui veszik körül s ezek végig is kísérték sorsát egész történelme folyamán. A legutóbbi időkben ezek a kommunizmusban törnek rá a legerőteljesebben. A kommunizmus metafizikája az atheizmus. Nemcsak elméletileg foglal állást az Isten-Tény ellen, hanem kiváltképen a gyakorlati erkölcsiség következtében. Mert ha kiküszöbölheti az Istent az ember világából, úgy ennek mai törvényei is hatálytalanokká válnak. Az evangélium Szeretettörvénye éppen úgy, mint a X. parancsolat is. Ha pedig ezek érvénytelenek, úgy helyökbe csak olyan törvények kerülhetnek, ha nem éppen ellentéteik, amelyek következménye csak a csordaélet színvonalára való visszasüllyedés lehet. Was vom Gott los wird verfällt dem Chaos. — Ugyancsak az egyház ellenségei sorában lehet számon tartani az úgynevezett mithoszelméleteket is. Ezek során a legerőteljesebben a germán mithoszelmélet bontakozik ki. Alapgondolata az, hogy Isten nem transzcendens, hanem immanens. Nem a világ felett álló, hanem a világban bennrejlő. Az emberben objektiválódik. S így az ember lesz Istenné. Ez az objektiválódás a faji lélek keretében megy végbe. A német ideálizmus eme gyakorlati hajtásága a keresztyén morál szempontjából sok sarokkérdést forgat fel. így a személyes fele-