Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942
1942. október
81 közgyűlése — az egyházközség meghallgatása után — szavazatainak 2 a többségével kimondhatja, hogy a területén lévő valamely anyaegyházközség legyen a mindenkori püspök állandó székhelye. Az egyházkerület ily határozatot csak attól feltételezetten hozhat, hogy a püspöki székhelynek kijelölt egyházközség közgyűlésén elhatározza a kijelöléshez való hozzájárulását. Az egyházkerület ily határozatát ugyancsak az egyházközség meghallgatása után és csak szavazatainak 2/ 3-ad többségével változtathatja meg. Ha az állandó székhelyű püspöki állásra megválasztott püspök ezt a megválasztását elfogadja, úgy kell tekinteni, hogy ezzel arra az időre, míg a püspöki széket betölti, annak az egyházközségnek lelkészi állását is elfogadta, amely a mindenkori püspök részére van fenntartva. Tekintettel arra, hogy egyházkerületünk jelenleg csonka, szükségesnek tartanám érdemi döntés előtt az egyházmegyéket meghallgatni. Ennélfogva a következő határozati javaslatot terjesztem a közgyűlés elé: A közgyűlés — mielőtt a püspöki székhely állandósításának kérdésében érdemben határozna — az egyházkerület egyházmegyéit és a balassagyarmati egyházközséget állásfoglalásra szólítja fel és megbízza az egyházkerület elnökségét, hogy ezt a határozatát az egyházmegyékkel közölje azzal, hogy azok e tárgyban hozandó közgyűlési határozatukat legkésőbb a jövő évi rendes egyházkerületi közgyűlésig az egyházkerület elnökségéhez terjesszék fel. A közgyűlés a határozati javaslatot elfogadja. 44. (Dr. Z.) A közgyűlés tárgyalta az alsószeli-i egyházközség beadványát egyháza tagjainak csere útján felsőszeli-i határban juttatott földek egyházi adója tárgyában, melyet saját maga számára igényel, hogy háztartási egyensúlya ne veszélyeztessék. Lándori Kéler Bertalan dr. egyházkerületi ügyész megállapítja előadói javaslatában, hogy a törvény szerint a birtokok után kivetett egyházi adók azt az egyházközséget illetik, amelynek a területére a birtokok esnek, tehát az alsószeli-i egyház kérelme jogilag helyt nem álló s nem is teljesíthető. Legfeljebb méltányosságból lehetne figyelembe vehető annyiban, hogy a birtokcsere hatósági intézkedés következtében állott elő, vele kapcsolatban az alsószeli-i hívek olyan birtokból részesedtek, amely eddig a felsőszeli-i egyház számára semmiféle adót nem szolgáltatott, csere következtében az alsószeli-i egyház adóalapjának tetemes része tolódott át a felsőszeli-i egyház területére s valószínűnek látszik, hogy a nagyösszegű adókiesés megnehezíti az alsószeli-i egyház megélhetését, sőt tetemes adóemelést is szükségessé tehet. Mindezek a szempontok azonban nem igazolják s nem teszik lehetővé, hogy a felsőszeli-i egyház törvény ellenére az őt megillető adóbevétel bármely hányadától elüttessék. Ily körülmények között nem áll fent a kérdés elintézésének más lehetősége, mint hogy a két egyház egymással testvéri egyetértésben tárgyalja s juttassa döntésre valamilyen önkéntes megegyezésben ezt az ügyet. Hogy pedig megegyezésük a kölcsönös engedékenység és a köz szempontjainak figyelembevétele, valamint az egyházi szolgálat rendjének feltétlen szabályozása mellett jöjjön létre, óhajtandó volna a meg-
