Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1942

1942. október

41 Ennek az új, ébredő lelki életnek kifejlesztésére nem kell nekünk idegenből átültetett módszerekhez folyamodnunk, idegen népeknek ott talán bevált systhémáit átvenni, hanem a magyar léleknek megfelelő, az egyetemes belmissiói kalauz által megjelölt úton kell mennél többet, mennél jobban megtennünk. — Feltétlenül áldottak és hasznosak az „evangelisátiók", amelyeknek szaporítását érj kiépítését szükségesnek tartom, gazdag gyümölcsöző kertek „a biblia órák", amelyeken felvértezzük híveinket a velünk szemben álló táborok csábító és kísértő fegyvereivel szemben. A harc, amelyet meg kell vívnunk, kemény, a fegyverek a kezünkben vannak, forgassuk azokat úgy, hogy diadalt nyerhessünk. Minden igehirdetés egy-egy diadal, de lehet leverettetés is! — Ilyen is volt elég! — Kornkrét adatokkal lehet ezekre rámutatni, ha bepillantunk egyházkerületünk múlt évi statisztikai adataiba: a reverzális harc keménységére és áldatlan voltára, a vadházasságban élők számára, az egyházunkból kitértek magas számára, a viszályban élő házastársakra stb., híveink számbeli csökkenésére stb. Azért kell nekünk a ketté tört" oszlop építésénél minden kis törmelékért lehajolnunk, minden kis por" szemet bele építeni a Krisztus testébe, az anyaszentegyház kebelébe. S itt térek rá a szorványok gondozásának nagyfontosságú kérdésére. Boldog emlékű elődöm éppen ma egy éve a tordasi kerületi közgyűlés elé vitte aggodolmait, panaszát, s egyúttal kifejtette gondolatait a szórványok gondozásának mikéntjére nézve. — Nem akarok most elméleti elmefuttatást a szórványokról itt végezni, nem akarom ennek a munkának a problémáját a „lét és nem lét" síkjába állítani, a szórványkérdés annyira ismert, hogy itt nem ismertetni, hanem „cselekedni" kell, azért csak arra szorítkozom, hogy érezze minden lelkipásztor és minden egyházi munkás a felelősséget a szórványhívek megmentéséért, mert itt a legnagyobbak a veszteségeink. Foglalkoznunk kell egy szórványalap létesítésével, amelyből fedezetet nyernek a szórványgondozás költségei, de az E. T. kifejezett rendelkezése folytán az illetékes anyaszentegyházaknak kell elsősorban gondoskodniok hittestvéreik lelki ellátásának biztosításáról. Egyházkerületünk szórvány-referense e tárgyban a tárgysorozat fonalán konkrét javaslatot fog tenni, az egész szórványkérdésnek ismertetésével. Ugyanilyen döntő fontosságú kérdés a „missiók gondozása". — Minden esztendőben külön tárgysorozati pontban foglalkozunk e kérdéssel is. A missiói pontok megszervezése és — ahol lehet önálló missiói körré való átalakítása egyházi életünk fejlődésének és megerősödésének biztos fokmérője. — Minden egyházmegyének van egy-egy ilyen missiói pontja, mely a missiói terület elszórtan elő híveit tömörítve, őket intensiv lelki ellátásban részesíti.. A missiókban és szórványokban végzett munkáról egyébként a tárgysorozat illető pontjánál teszünk részletes jelentést. Itt csak annyit, hogy az aratásra való gabona sok és az arató kevés. A szépen megindult érdi missiói munka Balikó Zoltán miss. s. lelkész tábori lelkészi szolgálatra való bevonulása miatt csak ideiglenesen s nehezen van ellátva, a szügyi filiák és szórványok ellátása a segédlelkész-hiány miatt nasy nehézségekkel jár. A tatai missió. megszervezése is új munkaerőt kívánna. De Isten iránti hálával kell megemlékeznem arról, hogy az esztergom—dorogi missió megszervezése befejezést nyert, első lelkésze Molnár Gyula dec. 7-én állásába beiktattatott, temploma, lelkészlaka áll, Isten dicsőségére s a hívek lelkiüdvére a missiói munka serényen folyik. Lelkésze ideiglenesen évi 1200 p. kongrua-segélyt kap .addig, mig a