Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941
1941. október
7 éppen rabolt jószággal gyarapítani a maga nyáját, öregbíteni vélt érdemeit. Nem érdem az, de bűn, ha Krisztus követői egymásban keresik az ellenséget. Az ellenség, mindannyiunk ellensége egyaránt, itt áll lesben hogy összetörje Krisztus keresztjét és hívőinek seregét, ezzel szemben védekezni Krisztus egyházainak és szolgáinak kötelessége, nem egymástól terelni a lopott jószágot. Ma, hála a német hadsereg Istentől segített erejének és honvédeink vitézségének, porbahullni látszik Krisztus ellenségeinek fegyvere, ereje. De vigyázzunk, mert nemcsak a keleti arcvonalon állt ugrásra készen a bolsevizmus ereje, mérgezett nyilai, megmérgezett lelkű tévelygők serege nem tudhatod, falvad, házad melyik zugából les reád. Nincs tehát idő az egvmásközötti gyűlölködésre, csak az egymásiránti megbocsátó szeretet lehet megmentője Európának, de a keresztyénségnek is. Bár belátnák ezt azok, akik szövetségest kerestek az ördögben, bízva abban, hogy amíg azt verik agyon vélt ellenségükben, a maguk irháját védik, ahelyett, hogy együtt védték volna Krisztust és az európai kultúrát. Halával munkásságukért, megbecsüléssel és szeretettel személyük iránt, emlékezem meg főpásztorainkról, Raffay Sándorról és Kapi Béláról. Raffav Sándorról, aki szeptember 24-én töltötte be egyházi és közszolgálatának ötvenedik évét és június 12-én életének 75. évét. Isten óvja és áldja őt, mint magyar evangélikus egyházunk legerősebb, megingathatatlan bástyáját! Hálával száll gondolatunk innen is és azért is hozzá, amiért hazánk és egyházunk hü és nagy fiának, Gömbös Gyulának sírbolttalapzatáról azt megáldva szólt hozzánk, agyhoz és szívhez egyaránt intézett igaz szavakkal. Kapi Béláról, egyetemes egyházunk egyházi vezéréiől, közgyűlésének egyházi elnökéről emlékezem, aki ez év decemberében tölti be főpásztori szolgálatának 25. évét és aki ezalatt a huszonöt év alatt mindenhol és mindenkor a legméltóbb reprezentánsa volt egyházunknak, hűséges és bölcs sáfára a reábízott érdekeknek. Istentől áldást kérünk életére, további munkálkodására. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Itt Tordason másodszor ült össze évi rendes közgyűlésre a dunáninneni egyházkerület. Most is minket, úgy, mint elődeinket, a tisztelet és szeretet érzése hozott ide, az egyházhűségben, összetartásban példát mutató gyülekezethez, amelynek kiváló, gondos, fáradhatatlan munkásságú pásztora iránt érzett megbecsülésünket is kifejezésre akartuk juttatni, elismerésünket aziránt a nagyszerű munka iránt is, amit faluja vezetése, erősítése, megszervezése terén is kifejt és ami a Hangya-szövetkezetek kiváló vezetőit arra indította, hogy itt építsék ki az első szövetkezeti mintafalut. Köszönetet mondunk az egyháznak az áldozatos vendéglátásért, köszönetet a községnek a megbecsülésért, amiben részeltet, köszönetet a Hangya-szövetkezetnek a támogatásért, amiben az egyházat, községet részesíti és köszönetet a hívei élén példásan őrt álló pásztornak a készségért, amivel idejövetelt szándékunkat fogadta.