Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941

1941. október

5 A közgyűlés. A közgyűlés színhelyéül a ,,Hangya Szövetkezet" nagyterme szolgált. A közgyűlési tagok mindenekelőtt a püspök által elmondott buzgó imádságban kérték a Mindenhatónak megsegítő és megáldó kegyelmét az Ő szent nevében végzendő, az Ő dicsőségét és a közjót szolgálni igyekvő munkájukra. 1. (Dr. Z.) A közgyűlés megnyitása. Az egyházkerületi felügyelő a közgyűlést a következő elnöki beszéddel nyitja meg: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Űr! Mélyen tisztelt közgyűlés! Két esztendeje múlt már annak, hogy a dunáninneni evangélikus egyházkerület elnöki székéből beletekinthettem munkatársaim szemébe, szólhattam a kerület egyházainak hivatalos képviselői útján a világi vezetésemre bízott h'ittestvéreim összességéhez. A tavalyi közgyűlésre kartörésem miatt, ami egyhónapig a kórházszobában tartott, nem jelenhettem meg és nem róhattam le hálámat azért a nagyon jóleső megtisztelő megemlékezésért, amellyel akkor 10 éves fordulóján egyházkerületi felügyelővé történt megválasztásomnak, felém fordultak. Most teszek eleget ennek szívem szerint és szorítom meg mindazok kezét, # akik akkor őszinte érzésekkel fordultak felém, elsősorban elnök-társamnak, a Püspök Ür őméltóságának fejezem ki hálámat és a tavalyi közgyűlés elnöki székében helyettesemnek, Laszkáry egyházmegyei felügyelő úr őméltóságának. Ha az elmúlt két évre visszatekintek, akkor az öröm és a büszkeség, a bánat és a kétség érzései kergetik egymást emlékezetemben. Két évnek előtte Losoncon örvendeztünk a tőlünk elrabolt Felsőmagyarország egy keskeny sávjának visszatérése felett, boldog örömmel öleltük magunkhoz az ősi kerületbe hazatért tizenegy egyházat és bánatos, kétkedő érzésekkel tekintettünk át az ideiglenes határokon továbbra is túlmaradt 120 egyházunk jövendő sorsa felé. De bízzunk Istenben, mert ezer esztendő sorsközösségét, a Kárpátok medencéjének földrajzi és gazdasági egységét sem a fiatal nemzedékbe mesterségesen belenevelt gyűlölettel, sem egyesek személyi hatalmi vágyaival, sem ámítással öszszetörni nem lehet. Amint hű szövetségesünk első ökölcsapására kártyavárként omlott össze az úgy földrajzi, mint néprajzi szempontból szertefolyó benesi tákolmány, úgy lesz a jövőben is egy, mert emberi erővel szerte nem törhető a Kárpátoknak egy egésszé teremtett medencéje. Erősebb lesz a tótoknak ezeresztendős hűsége, mint a szlovákoknak 25 esztendős gyűlölködése. És hazatért két esztendő alatt a ruténföld is mindig hű népével, mert ezt sem tudta kitépni a Kárpátok medencéjéből a huszonöt évnek hazugsága és ármánykodása. És hazatért Erdélynek egy része is, mert ott is egy a Kárpátok gerince és a sok folyó, csergedező kis patak, nem kifelé, de befelé, a Tiszába folyik. A magyar függetlenség és szabadság végvára volt osztatlanul Erdély.