Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941
1941. október
18 és egyúttal a feleség és családanya hivatásának ékesszóló- hirdetői voltak. Fájdalom, a nagy, idegemésztő munkában, mint annyi elődje, ő is elégett; az akadályok összetörésére központosította erejét, közben ő maga tört össze. Halottaink emlékezetének áldozzunk kegyeletes néma felállással. Eltávozott a munkamezőről Tolnai Károly csabdii állami igazgatótanító, négy évtizedre szóló lankadatlan szolgálat után. Előbb evangélikus tanító volt Csabdin, de állami tanító korában is megmaradt istentiszteleteink kántorának, a gyülekezeti élet élesztőjének a mindenkori lelkésszel együtt, sőt a lelkészek betegsége idején e feladatot egyedül végezte íonnyadhatatlan buzgósággal. Hűséges munkájáért rászolgált elismerésünkre. Róla szólva, az elismerés babérágát tulajdonképpen az egész tanítói karnak nyújtom. Kebeléből örömmel adományoztam elemi iskolai igazgatói címet Loósz János rajkai, Endrődi Alfréd pusztavámi, vitéz Pataky Sándor bokodi, Mihalovics Pál szécsényi, vitéz Tanády András béri, Szügyi Géza egyházasdengelegi, Kaján József legéndi, Klobusiczky Aladár vanyarci, Papp János nógrádi tanítóknak. Legyen áldás továbbra is munkájukon! Egyházi életünk eseményeképen közlöm, hogy az igazolás ügye teljesen befejeződött. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az összes igazolásokat tudomásul vette és ezzel minden igazolás jogerőssé vált. Az érdekelteket erről hivatalosan értesítettem. A presbitérium üléseiről külön jelentés szól a tárgysorozat folyamán. Végül hálát adok Istennek, hogy mindezideig megtartott és erőt adott nehéz tisztem végzésére. Köszönetet mondok lelkésztestvéreimnek, oktató pályatársaimnak megértő támogatásukért. Köszönetemmel, meleg, szívbéli érzéssel fordulok a felügyelő úr őnagyméltósága felé, az ügyek intézésében tanúsított fáradhatatlanságáért, jószívvel hozott áldozataiért. Tisztét ő nem az élet henye díszének tekinti, hanem a szolgálatra való elkötelezésnek. Áldás életére, áldás munkájára! A történelem az élet tanítómestére. Tanít egyetlen év története is.Az évek sorozata még jobban. A legnagyobb tanulságot az idei beszámoló új, időálló betűkkel vési emlékünkbe. Minden közösség, nemzet és egyház addig él, amíg Istentől kijelölt hivatásának él és azt sem félelemből, sem semmi csábításért meg nem tagadja. Halál fiai, az elhullás gyermekei, szenvedők és ostorozottak lehetünk, de árulók és közömbösek, tétovázók soha. A lelkiismeretnek kell őrködnie hűségünk felett. Krisztus egyházának jut a dicső feladat, hogy élő és el nem némítható lelkiismeret legyen nemzetünk életében. Ha e lelkiismeret elnémult és sem elítélni, sem felemelni nem tud többé, beköszönt az éjszaka. Válasszunk! Az éjszakát válasszuk-e vagy a napvilágot?
