Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1941

1941. október

15 egyházi szolgálat számára. Volt idő, hogy a leányok előtt is kívánatosnak látszott a teológiai pálva, ma az ifjak is idegenkednek tőle. E jelenségek gyógyításának második eszköze a pálya elvégzésének megkönnyítése, ami a közegyház feladata. Egyházkerületünk hajdanán 6 (hat) ingyenes helyet tartott fenn a pozsonyi Theologusok Otthonában; a bányakerület 5-öt; az egyházmegyék közül Nógrád, Nagyhont, Nyitra, Pozsony város, Pozsony megye, Fejér-Komárom, Moson, Zóyom 1—1-et. A Csemez-al apítvánv 4-et, a Kvacsala-alapítvány 4-et, az egyetemes egyház 1-et, a Theol. akad. Önsegélyző Kör 2-őt, tehát összesen 31 ingyenes hely volt; — a háború utolsó évében (1917—18) már senki sem fizetett lakásért az Otthonban, sőt jövedelméből még kinnlakókat is segélyezett. Ilyenformán minden tehetségesebb ifjú föl volt mentve a lakás gondja alól és szabadon, minden gondtól menten szentelhette idejét hivatásának, a lelkipásztori pályára való készülésnek. Vissza kell térnünk a régi nyomra; a történelmi hagyomány fölélesztésével áldozatra hívhatjuk híveinket és gyülekezeteinket. Bizonyára meghallják a serkentő szót. A régibb évtizedekben azon lelkészek voltak a teológus-segélyezés főapostolai, akik jótéteményekből végezték pályájukat. Az otthonban töltött évek emléke hálára ösztönözte azokat, akik az otthonban igazán otthont találtak, akiket e szeretet-intézmény és benne közegyházunk jótékonysága indított el életük útjára. Ha a közgyűlés hozzájárul és helyesnek találja, adakozásra szólítom híveinket és gyülekezeteinket, hogy legalább egy ingyenes hely fedezését tudjuk biztosítani. Az adományozás módjára nézve újabb szabályzat alkotásáig a régi, az egyetemes gyűlés által is megerősített szabályzat maradna érvényben. A segédlelkészek anyagi helyzete összefügg a teológusok segélyezésével. Mivel a háborús idők miatt a lelkészek nyugdíjazása szünetel s a vallástanító lelkészek száma kerületünkben csekély, mindössze 2, önálló munkakör megszervezése nehézségekbe ütközik. A minisztérium jóindulatából a folyó év kezdete óta anyagi helyzetük javult, viszont azonban a segédlelkésztartó gyülekezetek és egyházmegyék áldozatkészsége gyakran nincsen arányban az állam és közegyház áldozatkészségével. Ezenkívül rendezésre vár betegség esetén orvosi kezelésük ügye. Javasolom, hogy a közgyűlés e kérdés megoldását tűzze napirendre és javaslat készítésével bízza meg az egyházkerületi presbitériumot. E kérdés mellett nem szabad megfeledkeznünk a segédlelkészek továbbképzéséről és szellemi irányításáról. Anyagi fedezet híján egyéb eszköz nem áll rendelkezésemre, mint a segédlelkészi konferenciák tartása, amit évről-évre megtartok, mivel hasznáról meggyőződtem. Az evangélikus közszellem ápolására, népünk műveltségének emelésére fontos eszköz a gyülekezeti könyvtárak alapítása. Amint joggal ellenőrizzük azt, mit tanulnak gyermekeink az iskolában, ellenőriznünk kell azt, mit olvasnak a felnőtt egyháztagok. Ez sokkal nehezebb feladat, mivel a felnőttek önállósága gyakran gátolja az egyház irányító munkáját, legfőkép kívülről eredő kinyomozhatatlan módon működő erők hatására. Nem pusztán egyházi és vallási tartalmú könyvekre gondolok, hanem egyszersmind a nemesebb szépirodalomra, egyéb közhasznú művekre, hogy ne csak a hitmélyítést szolgálja, hanem a közműveltséget is. Minden parányi ismeret, amivel lelkünket gazdagítottuk, minden perc, amivel műveltebbek és nemesebbek lettünk, egy-egy hódító hadjáratot jelent a jövendővel szemben nemzetünk és egyházunk számára. Még az ősz folyamán szétküldöm a könyvtárra vonatkozó tervezetet gyülekezz-