Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1940

1940. október

15 nem apadt még el; csak érinteni kell a sziklát a mózesi hit vesszejével és nyomban megnyílik, megered az üdítő buzogás. Minden nagy cél tudott áldozókat gyűjteni oltára köré. A Luther-szobor, felvidéki véreink segélyezése, a finn testvérek hősies küzdelme, az árvízkárosultak megsegítése, az erdélyi kifosztott s agyonsanyargatott magyarság gyámolítása híveinket sorjában rendkívüli áldozatokra lelkesítette. Ami kevés a földiekből osztályrészül jutott nékik, megosztották azokkal, akik ínséget láttak. Egyházkerületünk is 1000 pengőnyi adományban részesült 1939. év folyamán. Az adakozók közt első helyen áll az Első Magy. Ált. Biztosító Társaság, mely megszokott évi adományát nemcsak megújította a félszázadosnál régibb frigy pecsétjéül, hanem föl is emelte 350 pengőre. Az alapítvány ezzel oly összegre emelkedett, hogy 1941ben megkezdheti áldásos működését. Az alapító levél szövegének megállapítása a tárgysorozat fonalán napirendre kerül. Isten áldása legyen a nemeslelkű adakozón és kegyes adományán! Egyházkerületünk életének egyik örömnapja volt a tordasi mintafalu felavatás.a. A Hangya Szövetkezet néhai elnöke, Almási Balogh Elemér emlékének megörökítésére a legcélszerűbb módot választotta: egyes falvakban, amelyeknek vezetői és lakosai a szövetkezeti mozgalom iránt kiváló érdeklődést tanúsítottak s annak rendkívüli népmentő hivatását fölismerték, a szövetkezeti cél szolgálatára alkalmas, minta intézményeket létesít: hitelszövetkezeti és fogyasztási, értékesítő szövetkezeti házakat, kultúrtermet, olvasó- és társalgótermet, könyvtári helyiséget, szolid s ellenőrzés alatt álló vendéglővel kapcsolatos vendégszállót, szövetkezeti gabona- és egyéb árúgyűjtő tárházat, sertéshizlalót, mintabaromfitelepet, orvosi rendelőt, napközi gyermekotthont, körzetfelügyelőséget. A Hangya igazgatósága az első mintafalunak egy evang. községet, a fejérmegyei Tordast szemelte ki erre a célra s a tervezett épületeket majdnem teljesen fölépítette már s díszére válnak a községnek. A központi épület utcai kertes előterében ott áll Balogh Elemér szobra. A felavató ünnepség 1939. november hó 5-én folyt le, — a Hangya és a szövetkezeti élet egész vezérkarának, a vármegye, az egyházak képviseletének, környékbeli községek népének részvételével. Egyházkerületünk képviseletében az elnökség jelent meg, mert oly fontosnak tartotta az eseményt, hogy érezte, ez ünnepen jelen kell lennie. A szoborra a kerület püspöke koszorút helyezett. Ez eseményt meg kellett említenem, mert a kitüntetés nemcsak evangélikus népünket érte, hanem annak érdemes lelkészét, Podhradszky Jánost is, aki évtizedek óta dolgozik szerényen, de példás eredménnyel népe gazdasági erősítésén s a szövetkezeti mozgalom terjesztésén. A lelki szolgálatot össze tudja egyeztetni a hívek anyagi támogatásával anélkül, hogy az elsőt a legcsekélyebb csorba érhetné. Amidőn néki itt a kerület színe előtt köszönetet mondok azért, hogy szorgalmas, értelmes népünknek és lelkészi karunknak fáradhatatlan munkásságával oly megbecsülést szerzett, tisztelettel hajolok meg a Hangya igazgatósága, Bernát István elnök, dr. Wünscher Frigyes vezérigazgató, Posch Dezső vezérigazgató, Dömötör László és Wettstein András igazgatók előtt emelkedett gondolkodásukért, mely a falu népének gondozását oly eszményi magasságra emelte s az első mintafalu megteremtéséül éppen Tordast választotta. Jellemző a Hangya egészséges közszellemére, hogy az evangélikus falu elsősége ellen az .alapító közgyűlésen jelenlevő előkelő katolikus egyházférfiak közül senkisem szólalt fel s a választás egyhangúlag történt. Az ünnepség óta is jártam Tordason és meggyőződ-