Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

6 ahhoz való megalkuvást nem ismerő hűségben példát mutató vezéregyénisége iránt, hanem mint csonka egyházkerületünk tagja, a sziráki egyház felügyelője iránt is viseltettünk. Evangélikus tanitó fia, régi nemesi család ivadéka. Vérében az életre magával hozta nemzetnevelésre való hivatottságát, nemzete és fajtája minden nemes erényének, minden fogyatékosságának tudatát. A puritán evangélikus tanitó otthonának egyszerűsége, tiszta levegője, családjának ősi, nemesi eredete, onnan öröklött férfias önérzete formálta egyéniségét olyan közvetlenné és mégis öntudatossá, ami számára honfitársai részéről annyi szeretetet, de egyben imponáló tekintélyt is szerzett. A jelen minden körülményeit bölcsen mérlegelni tudó Ítélete és messze a jövőbe is látó éles tekintete volt. Azért vallotta, azért hirdette a nemzet egységének, eggyé forrásának szükségességét, mert érezte, hogy nemzete és fajtája a jelen nehéz erőpróbáját csak akkor birja állani, a jövő minden veszélyével szemben csak akkor képes dacolni, ha nem egymással, hanem egymásért, együtt vivja amúgyis súlyos harcát. Nem diktátor akart lenni, mint amivel még ma is, haló porában sem szűnnek meg vádolni, hanem egy öntudatos, céljaiban és erőkifejtései közben egységes és ezért erőt jelentő nemzetet akart maga mögött tudni, nem azért, hogy parancsoljon annak, hanem azért, hogy eredménnyel tudja szolgálni azt. Ezért áldjuk és őrizzük emlékezetét, melyet ellenfeleinek ma sem szűnő háborgása elhomályosítani nem tud, melyet a történelem igazságos ítélete fog a nemzet számára megőrizni és azoknak az ország határain túl élő barátoknak megbecsülő emlékezése, akiket nem a maga, de nemzete, hazája számára szerzett meg jövőbelátó szemmel, biztos ítélettel. Javaslom, hogy jákfai v. Gömbös Gyula volt miniszterelnök emlékezetét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg és árván maradt családja, nemes özvegye előtt, velük való együttérzésünknek, őszinte, mélységes gyászunknak adjunk kifejezést. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A hazánkat és evangélikus egyházunkat ért sorscsapás nem állt meg az első kidöntött hatalmas tölgynél; tovább hasított a magyar és evangélikus élet viharvert erdejében. Geduly Henrik püspök, egyetemes egyházunk és a tiszai kerület kiváló egyházi elnöke, a magyar evangélikus papi gárda minden időknek egyik legjellegzetesebb alakja. Geduly Henrik püspök bölcs egyházi vezér volt, melegen érző szívvel. Ott, ahol és amikor kellett, egyháza és igaza védelmében acélos keménységgel állt helyt, amikor nem az erejére, hanem az ellentéteket kiegyenlíteni tudó művészetére volt szükség, ritka tapintattal, lebilincselő kedvességgel töltötte be főpásztori szerepét. Ősi evangélikus papi, ároni család életerős hajtása volt, Istentől ajándékozott rendkívüli tulajdonokkal, melyeket a szorgalom, komoly, alapos tudás, a parókia falai közül örökség gyanánt magával hozott hivatástudat egészítették ki egyensúlyban lévő olyan lelkületté, szellemmé,