Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

71 in. FÜGGELÉK. JEGYZŐKÖNYV. Felvétetett a Dunáninneni evangélikus egyházkerületi lelkészértekezlet 1936 szeptember 3-án Salgótarjában megtartott ülésén. Jelen vannak: D. Kovács Sándor püspök elnöklete alatt egy rövidebb időre: Dr. Sztranyavszky Sándor egyházkerületi felügyelő, Mihalovics Samu és Podhradszky János főesperesek, Kardos Gyula, Magyar Géza alesperesek, Kirchner Rezső püspöki titkár, Limbacher Zoltán, Schrödl Mátyás, Szilárd Gyula, Váczi János, Ottmár Béla, Csőváry Dezső, Pohánka Sándor, Matuz Pál, Fábry Mihály, Szűcs Sándor, Szekej András, Irányi Kamill, Németh Géza lelkészek, dr. Zelenka Frigyes, dr. Farkass Sándor, Szelényi Gyula, Hanzély Ferenc, Csatáry Elek, Csőváry Dezsőné vendégek. 1. Közének után D. Kovács Sándor püspök szívből jövő imája és megnyitója vezette be az ülést. Megnyitó beszédében egyházunk szórványjellegéből származó nehéz helyzetére mutatott rá, megállapítván, hogy egyházunk más egyházak számára valóságos szabad vadászterületet jelent s nincs szükségesebb teendő, mint menteni, ami még menthető. A köztudatba ugyan már átment elszórt hiveink megmentésének a szükségessége, azonban nagyon gyengék az alapok, amiken munkánk megindulhat. Szükségesnek látja a lelkészeket és a tanítókat közös konferenciákra gyűjteni össze, ugy a dunáninneni nógrádi részeken, mint a dunántúli megyékben, hogy a közös teendőket megbeszélhessük. Ugyancsak kívánatos egy szórványalap megteremtése, amit offertoriumok és egyéb eszközök segítségével lát megvalósíthatónak. E célra 50 P összeget személye szerint is felajánl. A nagy figyelemmel hallgatott megnyitó beszéd után 2. Szűcs Sándor magyaróvári lelkész tartott mélyszántásu bibliamagyarázatot Máté 6. 16—18. alapján, amelyben a Krisztuskövetésnek az önmegtartóztatás és önmegtagadással kapcsolatos világába vezette hallgatóit, amely e világi dolgokkal való szakítás szükségét is feltételezi és igy illeszkedik be az evangéliumi keresztyénségbe is a böjt, amely nemcsak eledelben, de szenvedélyeink, bűnös hajlamaink megfékezésében stb. jelentkezik. Nem érdemszerző cselekedet, mint azt a római egyház véli, de kiegészítő és nem szabályozható és nem előírható része a keresztyén életnek. Amint a testkultúrának is megvannak a maga módjai a csúcsteljesítmények kierőszakolásában és ezek közt egyik legfontosabb a sportszerű, lemondani tudó életmód, ugy sokkal inkább a keresztyénség örök céljának elérésében jut ennek kiváló szerep.