Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

65 II. FÜGGELÉK JEGYZŐKÖNYV felvétetett a Dunáninneni Egyházkerület G. A. Gyámintézete 1936 szept. 2-án Salgótarjánban megtartott közgyűlésében. Jelen vannak: Laszkáry Gyula világi elnök, Podhradszky János egyházi elnök, D. Kovács Sándor püspök, Mihalovics Samu főesperes, Kardos Gyula, Magyar Géza alesperesek, Csatáry Elek, dr. Zelenka Frigyes, Irányi Kamill és mások s alulirt jegyző. 1. Podhradszky János egyházi elnök bensőséges imája után Laszkáry Gyula világi elnök melegen üdvözölve a megjelenteket és ezek sorában D, Kovács Sándor püspök urat, a közgyűlést megnyitja. 2. Podhradszky János egyházi elnök előterjeszti a következő jelentését : A „Magyarhoni G. A. Gyámintézet" 75 éves múltjának hálára kötelező s a magasztos cél szolgálatában további munkára serkentő ragyogó fényében tartotta a mult év november 14-én jubiláris közgyűlését. Nem szándékozom az ünnepélyes közgyűlés mélyre ható jelentőségét ecsetelni, hisz az az „Emlékfüzet," mely a „Magyarhoni G. A. Gyámintézet" 75 éves jubileumáról beszél, egy oly fenséges, lélekemelő képet állit lelki szemeink elé, melynek minden vonásából a Krisztus evangéliumából táplálkozó irgalmas szeretet lelkeket mentő, evang. hitet erősítő, a legnagyobb akadályokon magát áttörő, diadalmaskodó ereje bontakozik ki és besugározza a sziveket. Nem találok szavakat annak a benső meghatódottságnak kifejezésére, mely a jubiláris közgyűlésen jelenlevők arcára kiült, annak a lelki örömnek méltatására, mely a szemekből kisugárzott, mindazt szavakba foglalni gyarló ember képtelen, azt csak átérezni, átélni lehet. Ennek a képnek hatása alatt állok, amikor évi jelentésemet bátorkodom a méltóságos és nagytiszteletű közgyűlés elé terjeszteni, — ennek a képnek hatása alatt, mig egyrészt lelki gyönyörrel mélyedek bele a Gyámintézet r/5 éves múltjának szemléletébe, addig másrészt átérzem e képről felém sugárzó kötelességnek súlyát, melynek önzetlen teljesítését Gyámintézetünk nemcsak tőlem, de minden evang. keresztyéntől várja, sőt megköveteli. És méltán. Nekünk szól az apostol: „Nem tudjátok, hogy ti az Isten temploma vagytok és az Isten lelke lakozik bennetek?" Mi az evang. népe vagyunk, megáldva a legdrágább javakkal, hogy azokkal sáfárkodjunk Isten dicsőségére, a magunk és embertársaink üdvére. Mi az evang. népe vagyunk, bizonyságtevői a bennünk élő evang. hitnek, e hitben és hit által munkálkodó szeretetnek, tudván, hogy „a hit cselekedetek nélkül megholt önmagában!" És hol nyilik kinálkozóbb alkalom ezen bizonyságtevésre? Ott, 5*