Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1939. augusztus

60 Esztergom. Az elmúlt évről csak az Isten iránti hálával lehet szólnunk. Sok boldog eseménynek voltunk tanúi. 20 esztendei várakozás után megadta az Isten azt a napot, amikor városunk megszűnt határvárosnak lenni. Sok nehéz napot kellett átszenvednünk előzőleg, ágyúcsövek meredtek ránk. de azután annál nagyobb volt az öröm és a boldogság, amikor 1938 november 6-án hálaadó Istenliszteletünk után ráléphettünk a párkányi hídra és köszönthettük és üdvözölhetiik az újból magyar Párkányt és magyarságáról mindig bátran bizonyságot tevő népét. Hálával és örömmel áldoztunk a Felvidék, majd a Kárpátalja minden talpalatnyi földjének visszatéréséért is és mint örök emléket hordozzuk szívünkben azokat a boldog napokat, amikor Trianon után végre kisütött felettünk az Isten kegyelmének napja, diadalra hozva igazságát. Örömet és boldogságot jelentett számunkra, amikor meghallottuk, hogy egyetemes egyházunk megindította a gyűjtést a Luther-szoborra. Egy szívvel és egy lélekkel gyüjtöttünk mindnyájan és az eredmény nem is maradt el. Kicsiny gyülekezetünk 87 P-t küldött a szoborra és köszönetét a nagy reformátornak munkájáért. A^ elmúlt évben indítottuk meg egyelőre csak körünkben a gyűjtést, isteni hajlék emelésére. Ha valami — úgy ez — hatalmas bizonyságát adta annak, hogy Krisztus által mindenre van erő. Maroknyi gyülekezetünk buzgó hívei napok alatt 2.470 P-t ajánlottak meg és fizettek is meg már jórészt. Támogatásban részesültünk egyetemes egyházunk, kerületünk, gyámintézeteink, a Kultuszminisztérium részéről is. Bizalommal nézünk a jövőbe, mert hiszünk Isten további megsegítő kegyelmében és bízunk abban, hogy hittestvéreink meghallják segélykérő szavunkat, amellyel a közeljövőben megkeressük őket és támogatnak bennünket, hogy a magyar Rómában felépíthessük isteni hajlékunkat az Isten dicsőségére. A hitélet az elmúlt évben a megszokott mederben emelkedő irányt mutatva folyt. Hetenként bibliaóra, havonként kétszer-háromszor Istentisztelet volt. Havonta tartottunk kultúrdélutánt, amelyen Luther Márton életét és munkáját tanulmányoztuk. A reformáció napján a ref. gyülekezettel együtt emlékünnepet rendeztünk. Teadélutánt tartottunk karácsony előtt és február havában, amikor az ifjúság a lelkész egy-egy színdarabját adta elő. Böjtben vallásos estünk volt. Vendégelőadóink voltak: Ruzicska László budapesti vallástanár. Mátis István lelkész és Ferdinánd István dorogi tanító. Nőegvletiink az elmúlt évhez hasonlóan folytatta buzgó munkáját. Nemcsak ünnepélyekről gondoskodtak a gyülekezet számára, de támogatta a lelkészt lelkipásztori munkájában is. Gondozta a szegényeket, a betegeket, támogatta az átutazó hittestvéreket, karácsonykor pedig két családot, egy férfit és két gyermeket örvendeztetett meg. Az elmúlt évben megkezdődött a rendszeres középiskolai ifjúsági munka. Megalakult az esztergomi ev. Diákszövetség, hogy pótolja mindazt amire a heti 1 hittanóra mellett szükség van és amire a diákoknak az iskolájukban nincs alkalmuk. Összejöveteleinken először Isten igéjével foglalkozunk, majd ki-ki előadással, felolvasással, szavalattal zeneszámmal stb. szerepel. Az összejövetelt mindig más vezeti és mindig más készít róla jegyzőkönyvet, hogy mindenkinek mindent alkalma legyen megtanulni. Tartottunk szavalóversenyt, évvégi pályázatot, mindegyik kiváló eredménnyel végződött. A szórványok közül Tokodon, ahol mintegy 80 evangélikus van, havonta, Dömösön és Lábatlanon, ahol a környező községekkel együtt 10—10 a létszám, négyszer volt Istentisztelet.