Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939
1938. szeptember
83 sen és minden aszú barázda, amerre jár, zöldbe boruljon. Lankadatlan hűséggel követjük, mert tudjuk, hogy a mai időkben az építés a szent munka, viszont a rombolás az átok munkája. Építeni akarunk és nem rombolni Nagyméltóságod példájának útmutatása szerint. Isten áldása legyen munkáján és egész életén! A kerületi felügyelő válasza: Hívő lélekkel és az isteni Gondviselés iránt rendíthetetlen bizalommal jöttem ebbe az épületbe is, hogy az Isten által adott képesség mértékével a magyar földnek és a magyar föld munkásainak a sorsát segítsem előbbre vinni s számukra a jövendőt biztosabbá tenni. Kötelesség és felelősség hozott tehát ide, nem az ambíció vágya. Miután pedig teljes lelki egyensúlyban, önmagammal számotvetve, viszont Isten iránt törhetetlen hittel határoztam el magamat e lépésre, azt hiszem, előbbre tudom-vinni az ügyet, amelyet nemzetemért vállaltam. Aki a magyar föld sorsát, jövőjét biztosabbá tudja tenni, az a nemzet egyetemes érdekeinek tette a legnagyobb szolgálatot. Ügy vélem, hogy mostani feladatköröm összefüggésben van a nemzet minden életnyilvánulásával, mert a magyar földre, mint alapra épül fel itt minden, amit nemzeti sorsnak, nemzeti érdeknek, nemzeti jövendőnek nevezhetünk. Ahhoz, hogy itteni munkámat a legjobb tudással végezhessem el, szükségem van eddigi jóakaróim s mindazok támogatására, akik e nemzet sorsának jobbrafordításáért önfeláldozóan dolgozni hajlandók: tehát az egész magyar társadalom összhangzatos együttműködésére. Bízzunk egymás jóhiszeműségében, szeressük és ne bántsuk egymást! A magyar jövő érdekében nemcsak beszélnünk, hanem cselekednünk s egymást megértéssel segítenünk kell. Meghasonlott, egymással gyűlölködő lelkekre ma nincs szükség a magyar közéletben, az ilyenek álljanak félre, csak azokra van szükség, akikben a szeretetnek, az egymás iránti megbecsülésnek és odaadó támogatásnak az átlagosnál sokkal nagyobb értéke él s hat. 5*
