Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1938. szeptember

25 akiket nem a világi érvényesülés vágya, hanem a szolgálat nemes ösztöne hozott dolgozó soraink közé. Üdvözöljük a nógrádi egyházmegye újra választott elnökségét, Laszkáry Gyulát és Mihalovics Samut, Kardos Gyulát és Horváth Sándort, akiket általánosan elismert érdemeikért, áldásos munkásságukért szinte egyértelműleg emelt újra a közbizalom régi székükbe. Üdvözöljük Salgótarján új felügyelőit, ifj. dr. Heinrieh Antalt és Gólián Rezsőt, Esztergom felügyelőit, vitéz Pongrácz-Barta Edét és vitéz Molnár Gyulát; dr. Förster Kálmánt, Lucfalva felügyelőjét; Ziermann Lajost, a Gyámintézet egyházi elnökét a felső soproni esperesi székben. Üdvözöljük Torkos László költőnket, aki október 2-án lép a századik esztendőbe. Az ő tiszta költészetére tökéletesen illenek azok a szép sorok, amelyekkel Petőfi Arany Jánost jellemezte: Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja. Üdvözöljük báró Prónay Dezsői, egyetemes egyházunk örökös tiszteletbeli felügyelőjét, aki október hó folyamán tölti be 90-ik életévét. Egyházunk agg patriarcháját, akit két egyetem avatott tiszteletbeli doktorává, aki soha nem térdelt bálványok előtt és meggyőződését sem félelemből, sem csábításokra meg nem tagadta, osztatlan köztisztelet környezi egyházunkban és hazánkban. A költő és a nemzeti közélet vezérférfiai egy letűnt szép kor utolsó két tiszteletreméltó emlékjele; oly korszaké, mely nemzeti reményeinknek jórészét megvalósította s új szép jövendővel kecsegtetett bennünket. Ifjúkoruk és aggkoruk egyaránt a megpróbáltatások kora volt, de e megpróbáltatásokat mind a ketten Istenbe vetett hittel s a keresztyén lélek alázatosságával viselték. Amint ifjúkoruk aggodalmait verőfényes nap váltotta fel és dédelgetett hazafi álmaik valóra váltak, Isten kegyelméből érjék meg újra a nagy boldogító virradást! Őszinte meleg testvéri üdvözletünk száll az ősi debreceni kollégium felé, mely október elején ünnepli fennállásának négyszázados örömünnepét. A kollégium, mely annyi evangélikus ifjút felnevelt saját gyermekei közt, mint igazi tápláló anya (alma mater), mely a tanulóifjúságot a legridegebb önkényuralom idején is szabadságra, önkormányzatra nevelte, mely minden ízében élő és vívhatatlan bástyája volt a magyarságnak, a protestantizmusnak, a legszigorúbb erkölcsnek, mely a földi szegényekből bölcsességével lelki gazdagokat tudott nevelni, amelynek Csokonai, Arany János, a két Tisza, Kálmán és István, végül hazánk kormányzója, Horthy Miklós is növendéke volt s amely e nemzeti büszkeségünknek egy irkáját máig kegyelettel őrzi, sokszorosan rászolgált arra, hogy nemzetünknek minden rétege kitüntesse figyelmével és az egész protestáns világ körülölelje szeretetével. Indítványozom, hogy az egyházkerület az ünnep alkalmán külön üdvözlő iratban köszöntse az ősi kollégiumot s magát az ünnepen képviseltesse.