Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939
1938. szeptember
9 denben méltóan irányított egyházvezéri tisztét. Őfeléje, mint az ünnepi, történelmi magyar országgyűlés egyik elnöke felé is köszönetünk és elismerésünk száll. A portán belül ott látjuk a magyar főpapnak Istentől mintaként faragott alakját: Raffay Sándor püspököt, akinek húszéves püspöki és harmincéves pesti magyar lelkipásztorkodási évfordulójának esztendejében nyújtotta át országunk kormányzója a magyar evangélikusság örömétől és hálájától kísért megkülönböztető elismerését. Ez az elismerés kijárt az Istentől kiváló képességekkel megáldott püspöknek, a hajlíthatatlan, keménykötésű magyarnak, a nemzete és a maga igazát kint és bent mindenkor töretlenül és megalkuvást nem ismerő módon gondozó egyháznagynak, a nemzete és a maga számára külföldön is tekintélyt biztosító, gyakran küldetésben járó egyházi követnek. A dunáninneni egyházkerület közgyűlését vendégül látó hegyeshalmi egyház fogadja e helyről is őszinte köszönetünket. Közgyűléseinket az egyházkerület szűkreszabott határai között azért tartjuk mondhatni minden évben más-más helyen, vándorgyűlések módjára hol az egyik, másik, vagy harmadik egyházmegyében, hogy ezzel is növeljük a testvéri összetartozandóság érzetét és még erősebbre kovácsoljuk azokat a kapcsolatokat, amelyek az egyházkerület megtépett, megcsonkult tagozatait összetartják. Legyen szilárd ez a kapocs és acélozza most is erősebbre a hegyeshalmi németajkú, de magyarlelkű hittestvérek érzése. Legyen az ő messzi múltba visszanyúló hűségük és ragaszkodásuk a magyar államisághoz, a történelmi magyar múlthoz — újabb bizonyságtétel a magyar faj és nemzet türelmessége, más-anyanyelvű polgárai iránt tanúsított testvéri vonzalma, megértése és az ezt hasonló érzésekkel viszonzó honfitársaink rendületlen odaadása mellett. Legyen Isten áldása azon a munkán, amelyet itt, az egyháznak, Krisztus testének továbbépítésén a Mindenható dicsőségére, nemzetünk jövendőjét szolgálva, törhetetlen akarattal és bízó reménységgel végzünk. Az egybegyűlteket hittestvéri szeretettel üdvözlöm, megjelenésükkel minket megtisztelő vendégeink együttérzésének oly jóleső kifejezését hálásan köszönöm és a közgyűlést megnyitom. *
