Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1937. szeptember

76 Hl. FÜGGELÉK, Sógyzöl^önvü a Duncminneni Svangélikus Sgyházlterükí £elkészértekezletének 1937szeptember l-<ht Taíaíóvároson megíaríott üléséről. Jelen vannak: Mihalovics Samu elnöklete mellett Podhradszky János, Zimmermann János, Magyar Géza, Kardos Gyula és mint vendég Kemény Lajos esperesek, dr. Wiczián Dezsző és dr. Jánossy Lajos egyetemi teol. tanárok, Szűcs Sándor, Pohánka Sándor, Fadgyas Aladár, Görög Ernő, Horváth Sándor, Matúz Pál, Irányi Kamill, Matis István, Szende Miklós, Kiss Kálmán, Molnár Gyula, Fábri Mihály, Piri Károly, Kalavszky Kálmán, Limbacher Zoltán lelkészek, Balogh István ny. esperes, dr. Zelenka Frigyes egyházfelügyelő. 1. Mihalovics Samu esperes elfoglalván az elnöki széket, jelenti, hogy a lelkészértekezlet elnöke, D. Kovács Sándor, püspök másirányu elfoglaltsága miatt nem vehetvén részt a tanácskozásokon, őt kérte fel ezek vezetésére s üdvözölve a megjelenteket, az ülést megnyitja és felkéri Szűcs Sándor lelkészt írásmagyarázata megtartására. 2. Szűcs Sándor magyaróvári lelkész I. Kor. 2, 1—4. alapján vezeti a hallgatóságot Isten szine elé, Pál apostollal kapcsolatban az igehirdetés örök problémájáról tartván mélyenszántó fejtegetést. Az apostol idején magas fokon állott az ékesszólás művészete, még fejlettebb volt a rabinisztikus Írásmagyarázat. Pál mindazonáltál egyiket sem vette igénybe Igehirdetésénél, mert ezek a közhelyei helyett a Krisztust prédikálta és az ő erejével volt telítve igehirdetése. Az evangélikus egyház az Ige egyháza, amely minden vonatkozásban Istennek Krisztusban megjelent kegyeimét hirdeti. Akkor gyengült meg az egyház, amikor erről az alapról letért. Annyira, hogy megtörténhetett, hogy egy szószéki szolgálat keretében az Ige helyett Ibsen idézet volt a beszéd alaptémája. Nagyban elősegítette ezt a helytelenséget az is, hogy az egyházak a lelkészválasztásoknál nem annyira a pásztort keresték, hanem a kitűnő szónokot. Mindazonáltal ma már megváltozottnak mondható a helyzet, és érvényesül a tudat, hogy többet ér egy igaz és őszinte bizonyságtevés, mint a legszebb frázishalmaz. A liturgiái mozgalom erősödése, az igeszerűség kibontakozása, mind ennek az egyedül igaz útra térésnek a jelei. Minékünk nem szabad másról tudnunk, mint csak Krisztusról. A mi szolgálatunk aranyvalutája nem a személyes tekintély súlya, hanem egyedül az Isten Igéjének tekintélye és súlya. Még akkor is ha ez manapság is botrány és bolondságként csendül az elveszendők fülében, Pál apostol munkája egy tisztára pogány korban folyt le. A mi korunk