Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1936–1939

1936. szeptember

15 iaj hullámainak ostromától. Szinte azt kellene mondanunk, hogy a jó Isten emberi és lelkipásztori közvetítés nélkül viselt róluk gondot és csodák csodája, hogy megmaradtak, és buzgóságuk, mint a Hóreb csipkebokrának tüze világit ma anélkül, hogy emésztene. Julius 8-án Salgótarjánban felavattam az evangélikus gyülekezet kulturházát, amely szintén közadakozásból létesült. E pillanatban is fel kell újítanom annak a korán elhalt kis leánynak emlékét, akinek szülei első adományukkal a háznak alapját megvetették. Mindenki odaadta itt is adományát, nincs egy lélek, mely ne áldozott volna szeretettel. A bibliai özvegyasszony odaadta fillérét; akik pénzt adni nem tudtak, munkával és imádsággal segítettek, és ime áll a hajlék, s midőn első egyházkerületi gyűlésünket tartjuk födele alatt, gondoljunk áldó kegyelettel minden kézre, mely csak egy porszemet, vagy egy tégladarabot elhelyezett falába, imádsággal, könnyel és reménykedéssel nézte a falak emelkedését. Örömmel jelenthetem, hogy a multévi közgyűlési határozatnak megfelelően megalakult az Esztergom-Dorog-Tokodi missziói központ, melynek kétönálló, de egymással szövetségben álló része Esztergom és Dorog külön-külön szervezettel is szerepel az egységes központi szervezet mellett. Felügyelőjévé Esztergom Csanády Lászlót, Dorog pedig Rogrühn Jenőt választotta. Dorognak a reformátusokkal közös templomát alkalmasint még e hónapban felavatjuk. E templom nem csupán Istenhez vezető út lesz és a mennyország pitvara, hanem egyúttal élő és folytonosan megujuló, a múltra és jövőre egyaránt emlékeztető pecsétje a protestáns testvéregyházak szövetségének. Felavatásáról a jövő esztendőben számolunk be. Ugyancsak a közel jövőben avatjuk fel a bicskei fiókegyház templomát és harangját, a vérteskethelyi egyház újonnan átalakított templomát új tornyával együtt. Végül pedig meg kell említenem szülőfalum, Nagyveleg gyülekezetének örömünnepét is, mely templomát toronnyal ellátva, átépítette. Mindezen gyülekezetek érdemesek az elismerésre és tiszteletre, hogy e nehéz időkben ily áldozatokat tudnak hozni anyagilag nem jövedelmező, de a lelkeket magasba emelő célokért. Egyházi életünk keretéből kivált munkásokról kell még emlékeznem. Isten kifürkészhetetlen akarata elszólította fáradt munkását Huszágh Gyulát, ker. törvényszéki birót a szécsényi lelkészi szolgálatból. Odaadó buzgósággal és folytonosan égre néző szemmel járta az élet útját, miközben földi göröngyök vérezték lábát és sokszor rosszakarat tövise szivét. Most már megtért atyáihoz és bár a lélek akaratának szárnyait gyakran megszegte a földi gond és a test erőtlensége, hálás kegyelettel gondolunk elmúlására. Őrizzük meg szivünkben és jegyzőkönyvünkben is emlékét. Ugyancsak elköltözött sorainkból Gáncs Aladár volt székesfehérvári lelkész, aki már hosszabb ideje nem volt kerületünk tagja, de munkásságával egyetemes jelentőségre emelkedett. A lélek hajtotta őt folyton előre, egyre tágasabb munkamező felé, s bár mindig szélesebb és szélesebb szemhatár nyilt meg tekintete előtt, buzgalma nem csökkent. Salgótarjáni kulturhizavatás Missziói központ megalakulása Halottaink emléke