Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935. Rendkívüli közgyűlés

1935. szeptember

26 rejutást éreznek. Hiszen ezzeí a választással a protestáns múltnak szak­avatottja lett püspök s meleg szívű és misszionárius lelkű egyházi vezér ad példát. Mint tudós a múltnak, mint énekmondó a jelennek, mint misszionárius a jövőnek dolgozik, hogy minden munkájával protestáns értékeket termeljen. Ezekre az értékekre s a protestantizmusra általában nemcsak az egyháznak, hanem a nemzetnek is szüksége van s a nem­zeti szellem integritásának legszörnyűbb csorbítása volna a protestan­tizmusnak gyengítése, mert a magyar nemzet csak velünk és általunk lehet egész, lehet egységes és lehet boldog. Az uj püspökre s minden munkájára Istennek áldását kéri. D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök hármas minőségben szól. Mint a legnagyobb egyházkerület képviselője szól a csonka kerület püspökéhez, akinek egyházkerülete csonkasága felett érett sajgó fájdal­mát annál is inkább együttérzi, mert saját kerületét is kegyetlen meg­csonkítás sújtotta. De benne is, új püspöktársában is él s csüggedetle­nül éljen is a remény, az élniakarás s a megcsonkított egyházkerületek integritásának rendületlen hite. Kívánja, hogy püspöktársa érje meg egyház­kerülete régi határainak visszaállítását! Mint a Magyarországi Evangélikus Lelkészek Egyesületének elnöke nemcsak saját, hanem valamennyi lelkész­testvér nevében is köszöni azt a pazar bőkezűséget, amellyel a lelki javakat sokoldalú tevékenykedésének minden mezején a közjavára szerte­szórta s ezzel ís betöltötte az Úr parancsát: „Ingyen vettétek, ingyen adjátok!" Ezért a pazarlásért övé lelkésztestvéreinek szeretete és hálája. Ezért is tekintenek reá nemes büszkeséggel. Mint barát szeretettel tekint vissza a negyven esztendős múltra, amikor együtt indultak el a lelkészképzés magasztos hivatásának útján. Tudja, milyen s mennyi kiváló értéket halmozott fel s hoz magával. Kívánja, hogy püspöki tevékenysége ezeknek az értékeknek érvényesíté­sével legyen áldása egyházkerületének és egyetemes egyházunknak. D. Kapi Béla püspök a Dunántúli egyházkerületnek, az egész Du­nántúlnak, mint szülőföldnek, a soproni evang, líceumnak, a gyüleke­zeteknek, a Luther Társaságnak s a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság­nak, amelyek valamennyien büszkeséggel magukénak vallják Kovács Sándort, imádkozó lelkét hozza az új püspöknek, hogy úgy érezze, m ntha édesanyja helyezné fejére áldó kezét. Sajátságosaknak látszanak a körülmények, amelyek között püspök lett, mert egyedülálló eset, hogy lelkészi szolgálat nélkül kerüljön valaki püspöki székbe. De csak látsza­nak, mert valójában alig fejtett ki valaki nagyobb lelkészi tevékenységet Kovács Sándornál, mert néki gyülekezete az egész ország és méltán em­lékeztet Bornemisza Péter szuperitendesre, aki igehirdető, misszionárius, tollforgató és vallástevő volt egy személyben. Mindez Kovács Sándor is. Maradjon ugyanaz mindegyik a püspöki székben is s akkor élete és munkája ezentúl is mindig áldást jelent egyházunkra és hazánkra. Józan Miklós püspöki vikárius az unitárius egyház üdvözletét tol­mácsolja. Jól esik — úgymond — itt lennie az atyai házban s hozni a

Next

/
Oldalképek
Tartalom