Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1934

1934. szeptember

28 7 •i 1 A svéd segély és a dunáninneni 6v. fiuárvaház Oflertóriumok Mit mondanak a statisztikai számok? sabb helyéül az esperes űr előtt én is a püspöki évi jelentésemet jelöl­tem meg. A helyett, hogy valami dogmatikai fejtegetésekbe mélyednék el, egyszerűen kijelentem, hogy evangélikus lelkész tudatosan más val­lásuaknak nem szolgáltathatja ki az Úr szentvacsoráját. A más vallású meghallgathatja a mi igehirdetésünket üdvös eredménnyel, részesülhet a mi keresztségünkben anélkül, hogy csak valamit is veszítene Isten ke­gyelméből, de az űrvacsoránkhoz nem járulhat. Az úrvacsora a kegyelmi eszközök között a legegyénibb, vagy jobban mondva a legfelekezetibb. Az úrvacsoráról való felfogás különíti el egymástól legjobban a keresz­tyéneket. A mi úrvacsoránk üdvösséges élvezetéhez olyan élő hit kell, amellyel egy pillanatig sem maradhat meg valaki pl. katholikusnak, ha pedig megmarad annak s az űrvacsoránkhoz járul, akkor csak kár­hozatot eszik és iszik magának. Ezt pedig az evang. lelkész nem akar­hatja. De nem szabad akarnia azt sem, hogy az úrvacsora fenségét, mélységét, üdvszerző erejét méltatlanokra pazarolja. Aki pedig azt mondja, hogy ez nem világos beszéd, annak én azt felelem, aki száz­százalékos világosságot akar, az menjen az egyik vagy másik, világos­sággal kérkedő tudomány csarnokába. Én alázatos szívvel bevallom, hogy a templomban, a vallásban és a hitben s így különösen a ke­gyelmi eszközökben van valami misztikum, titokzatosság, amit nem le­het kézzel megfogni, szóval kifejezni, legfeljebb szívvel érezni. S éppen ez a vallás, a hit legértékesebb s legvonzóbb eleme. E miatt nem fog a vallás és a hit teljesen kiveszni sohasem az emberi szivekből. Jelentem továbbá a mélyen tisztelt kerületi közgyűlésnek, hogy az egyetemes felügyelő úr Önagyméltósága a Svédországi Lutheránus Vi­lággyülés adományából 80 pengőt juttatott egyházkerületünk jétékony intézményeinek támogatására. Minthogy sajnos, egyházkerületünknek jó­tékony intézményei nincsenek, a közgyűlés utólagos jóváhagyása remé­nyében a 80 pengőt az egyházkerületi pénztárba utaltam be a Dunán­inneni egyházkerület fiú árvaháza javára. S egyben tisztelettel bejelen­tem, hogy az egyházkerületi fiú árvaház létesítése céljából a legköze­lebbi időben megindítom a gyűjtést. Kérem a nagyméltóságú kerületi Közgyűlést, hogy a 80 pengős adományra vonatkozó intézkedésemet, valamint az egyházkerületi fiú árvaház létesítésére vonatkozó szándéko­mat méltóztassék szives tudomásul venni s megértő szeretettel támogatni. Van szerencsém jelenteni továbbá a mélyen tisztelt kerületi gyű­lésnek, hogy a kerületi pénztárba az 1933 év folyamán a következő offertóriumok folytak be: Reformációi emlékalapra: 20 P 07 f., sajtóra 66 P 61 f., bibliai vasárnapi offertóriumra: 58 P 47 f., fogházmissióra: 40 P 53 f., Luther alapra: 122 P 08 f., Külmissiói tagdijak, adományok, offertóriumok és perselygyüjtések cimén Broschkó Adolf pénztárnok úrhoz: 271 P 81 f. Összesen 580 P 57 fillér. A mai nehéz viszonyok között legalább valamennyire megnyugtató, hogy a statisztikai adatok szerint a kerület lélekszáma mégis legalább

Next

/
Oldalképek
Tartalom