Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1934. Rendkívüli közgyűlés

1934. június

7 A hithüséget családomtól úgy örököltem, hogy ez a hűség a jövőre nézve is fenntartandó, s mert ezt az álláspontot nem tudtam érvényesíteni, úgy láttam, le kell mondanom. Nem tartozik a nyilvánosság elé érzéseink folyamata, sok esetben vihara. A közgyűlés elé csak az tartozik, hogy bizalmát magamra nézve kötelezőnek elismerem. Amilyen mértékben tartottam kötelességemnek, hogy a konzekvenciákat magamra és családomra nézve is érvényesítsem százszázalékos mértékben, ugyanígy kötelességemnek tartom nem vonni ki magamat a konzekvencia alól, amely bekövetkezett rámnézve az egyházkerületi közgyűlés egyhangú, megtisztelő elhatározása alapján. Állásomat tündöklő dísznek minősítem, de azt nem a dísz megszerzésének vágyából vállaltam, hanem evangélikus egyházunk iránt érzett kötelességem parancsából. Politikus ember számára egyházi tisztségeket vállalni sokak szerint nem indokolt, mert számos esetben akadály lehet a politikus számára az, ami egyházi szempontból kötelesség. És ha, mint politikus, mindezek tudatában vállaltam az egyházkerületi felügyelői tisztet, úgy érzem, jogcímet szereztem arra a kijelentésre, hogy éppen egyházam számára kívántam elégtételt szerezni és egyúttal levonni azokat a következtetéseket, amelyek egyházam jövője és a nemzeti társadalom békéje szempontjából kívánatosak. A reverzális kérdésében másodízben jártam kálváriát s szükségét éreztem annak, hogy a magam elhatározását akként alakítsam ki, hogy a jövőben mentől kevesebb testvéremnek jusson ki ilyen megpróbáltatás. Amilyen mértékben hü vagyok evangéliumi hitemhez, olyan mértékben becsülöm mindenki más hitét is, ha krisztusi tant szolgál. Krisztus a keresztyénségben nem ellenségeket akart egymással szembeállítani, hanem testvért testvér mellé akart hozni és Isten szolgálatán keresztül az embereknek akart használni. Nem tévesztenek-e utat azok, akik Krisztus követőinek táborában nem megértést, hanem — sok esetben túlbuzgósággal — meghasonlást idéznek elő? És ha áll ez általános vonatkozásban, kérdezem, nem fokozott mértékben áll-e reánk, csonkított magyarokra? Az a meggyőződésem, hogy a magyarság széttagoltsága és a megszállott területeken három millió magyar helyzete a csonkaországi magyarokat kell, hogy egymás mellé állítsa. Nem tartom kétségesnek, hogy ez a felfogás mindenütt ugy él, mint a magam lelkében és legfeljebb túlbuzgóság jelenthet pillanatnyi gátat, amelyet kölcsönös jóindulattal s az illetékes tényezők közreműködésével elhárítani nem lesz lehetetlen." Megköszönte ezek után az egyházkerület bizalmát és hangsúlyozta tanulságként, hogy az egyház életén belül is minden hithű evangélikusnak és becsületes magyarnak teljes tudatában kell lennie a kötelességeknek. „Ma — úgymond — a kötelességteljesítés fogalmát sokan sokkal lazábban értelmezik, mint azelőtt; könnyen keresnek az emberek magyarázatokat sok olyan kérdésben, amelyben a lelkiismeretnek kellene