Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933

1933. szeptember

15 nincsen püspöke egyszerűen helyezkedjék a másik kis kerületbeli püspök kormányzása alá, azontúl pedig felváltva választanának püspököt és az a kerület, ahol nincsen püspök, a másik kerület püspöke által adminisztráltatnék. A bizottság ettől a megegyezéstől némi megtakarítást remél. Erről a kérdésről itt ezen a helyen nem kívánok többet mondani minthogy a jogügyi bizottságban is elő fog fordulni s valószínű alapos megbeszélés tárgyát fogja képezni. 2. A bizottság szerint az által lehetne leginkább megtakarításokat elérni, ha a magasabb egyházi közületek nem évenként tartanának közgyűléseket. Minthogy azonban ez az E. A. alapján kivihetetlen, elfogadta az egyetemes gyűlés a bizottság azon javaslatát, hogy a közgyűlések és bízottságok tagjai napidijat ne kapjanak s csakis a lelkész, tanár és tanitó tagoknak útiköltségei téritessenek meg. Erre felállott az egyet, egyházi főjegyző s az egész jegyzői kar nevében lemondott a tiszteletdijakról, amit a közgyűlés ugyancsak egyhangúlag elfogadott. Én mély tisztelettel hajlok meg a nemes példa előtt, amit az egyetemes gyűlés s annak érdemes jegyzői kara mutatott nekünk, amikor a jegyzői kar lemondott tiszteletdijáról s az egyetemes gyűlés egyhangúlag szavazta meg a napi és jegyzői tiszteletdijak megszüntetését, azonban tudva azt, hogy az egyetemes gyűlés, az egyet, bizottságok lelkész, tanár és tanitó tagjai, valamint az egyetemes jegyzői kar tagjai is rendszerint jobb anyagi helyzetben vannak s ismerve a dunáninneni egyházkerület buzgó lelkészeit s hivatásuk magaslatán álló tanítóit és az egyházkerület jegyzői karát, ismerve azt a nehéz küzdelmet, amelyet a létfenntartásért vivniok kell különösen most ezekben a nehéz napokban, én nem tudom tőlük jó szívvel kívánni, hogy megfeledkezve övéikről, azt a csekély napidijat, amit mi tudunk nekik adni, fel ne vegyék. Bizony siralmas a vidéki papok és tanítók sorsa, amint hogy a népé, az Istenadta népé is, akik egy kenyéren vannak. Most is hogy e sorokat irom, könnyes szemmel panaszolják hiveim, hogy a szomszéd város piacán a buza métermázsáját 9 pengőn, az árpáért meg 5 pengőn vesztegették. Hogy lesz ilyen árak mellett kifizetve a sok állami és községi adó, az egyházi tartozás, a lelkészi és tanítói nagy összegű nyugdíjjárulék? Pedig ezeket ki kell fizetni, mert aki többel marad adós, mint egy évi járulékkal, azt a nyugdijintézeti bizottság egyszerűen törölheti a nyugdijintézeti tagok sorából. De még, aki az utolsó fillérig ki is fizeti tagdiját, az sem számithat teljes nyugdíjra, ha a fenntartó nem fizeti pontosan a járulékát, vagy a lecsökkent államsegélyből nem folyik be a szükséges összeg. Ezért van százalékra kiszámítva minden hozzájárulás. Aki pontosan fizeti a tagdiját 39%-ig biztosította nyugdíjigényét, akikért az egyház is pontosan fizeti a nyugdijintézeti fenntartó járulékot, annak a nyugdíjigénye további 36%-ig van biztosítva s ha az államsegély is pontosan befolyik, amely 25%-ra van értékelve, akkor részesül a nyugdijintézeti tag teljes nyugdíjban, de csak akkor, ha kimondják róla az orvosok, hogy teljesen munkaképtelen. Csak akkor kapja meg Á papok és tanítók nehéz sora.