Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1932

1932. szeptember

12 % Megemlékezés dp. Stráner Y. elhunytáról. iási és 4—4%-os fenntartói és tagdij járulékért, mint szerintük elbírhatatlan terhekért, úgyhogy egyesek végső esetben nagy elkeseredésükben hajlandók volnának belemenni a nyugdíjigény leszállításába is, csakhogy csökkenjen az évi befizetés. De nem kisebb a panasz a nyugdijintézeti ügyvezetőség részéről sem a fenntartók és tagok nemtörődömsége és könnyelműsége miatt, amellyel felszaporodott hátralékaikkal veszélyeztetik a nyugdíjintézet létét s kockáztatják a maguk és családjuk nyugalmát és boldogulását. Én meg tudom érteni mind a két féle panaszt, de helyeselni nem tudom egyiket sem. Azért a fenntartóknak és nyugdíjintézeti tagoknak azt tanácsolom: szedjék össze magukat. A komoly időknek megfelelő erős akarattal, takarékossággal és önmegtartóztatással fizessék pontosan a járulékokat! Nem érdemes jelentékeny nyugdíjigényről lemondani, hogy valamicskével kevesebb legyen az évi járulék. Biztositok mindenkit róla, hogy a mostani nehéz napokban annak a valamivel kevesebbnek is a befizetése épen olyan nehéz és terhes lesz, mint annak a valamivel többnek. Ha pedig az 1848. évi XX. t.-c. alapján kapott államsegélynek az egyharmadára — az egyet, egyház és közalap évi járulékaira s általában a fenntartók alapítási és fenntartói járulékaira gondolok, tehát azokra a nem a mi zsebünkből jövő pénzekre, hanem máshonnan jövő segélyekre: akkor meg egyenesen Ezsau jut eszembe, aki egy tál lencséért kész volt odaadni az első szülöttségi jogát. De van néhány igénytelen szavam a nyugdijintézeti vezetőséghez, illetve bizottsághoz is. Méltóztassanak kérem a tagok rosszul fizetése miatti felháborodáson kivül a delegált albizottság útján oda is hatni, hogy minél előbb jöjjön el az az idő, amikor a szabályrendelet azon gyökeresebb módosításával, hogy 40 évi szolgálat után minden nyugdijintézeti tag, minden további tortúrák nélkül mehet 100Vo-os nyugdíjba. Azt hiszem, ha a jogos érdek ilyen erős kötelékével fűzi magához tagjait a nyugdíjintézet, akkor a járulékok befizetésénél sokat fog engedni keménységéből a közömbösség s a könnyelműség is hova-tovább ritkább jelenséggé lesz. És mit szól mindehhez a matliematikai mérleg?! Azt hiszem mosolyogva igent billent és nem billen le. Egy bizonyos dolog van a földön, hogy aki él, az meg is fog halni. Ennek a hitnek van a legtöbb híve. Ebben hinnie kell annak is, aki másban nem tud hinni. Milyen szomorú, ha azok halnak, akik még alig éltek, megszomorítva anyát, apát és talán legjobban a nagyapát. A nagyapát aki oly közel van hozzánk! Vezérünk, tanácsadónk és védő pajzsunk! Szörnyű hálátlanoknak éreznők magunkat, ha gyászában le nem tennők előtte szívbeli meghatottságunk s mély részvétünk cypruságát. Nekem mint a theológiai vizsgák ez évi soros püspökének különösen hiányozni fog a f. évi február hó 4-én elhúnyt Dr. Stráner Vilmos, akihez aránylag rövid ismerettség után is mély sympathiák fűztek. Hiányozni fog a pap és a tanár egy személyben a régi soproni theológiai akadémián a gyakorlati theológia tárgyainak tudós előadója és az ifjú Thimóteusok hivatott tanítómestere, végre a pécsi egyetemben szervesen