Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1932

1932. szeptember

5 magábaszállásra kényszerítve a lelkiismeretlen tudatlansággal felette ítélkezőket is, meggyőzve igazairól és bizonyítva, hogy a Duna medencében az egyetlen pillér, amelyre politikai és gazdasági elgondolásokat építeni lehet, — egy ilyen nemzet, — ez a nemzet, olyan államalkotó erőről tett tanúbizonyságot, olyan jövőre-hivatottságot igazolt, bizonyított, hogy annak bármiiy sivár legyen a jelene, bármily szelek dagasszák is vitorláit, bármily ernyedt karok húzzák is evező lapátját, annak élni kell, az nem merülhet el. Élni fog ez a nemzet, mindannak dacára, hogy ma is sokan vannak még, kik nem értik meg a történelem tanulságait, kik nem értik a vészterhes jelen figyelmeztető parancsait és még ma is válaszfalakat akarnak emelni, magyar és magyar közé, még a kenyér jogát is egyes felekezeteknek követelik, minket még attól is megfosztanának, abból is kizárnának. De nem riadnak vissza még a tények elferdítésétől sem, amikor azt állítják, hogy Magyarországon előfordulhat eset, amikor valaki azért nem kap állást, mert katholikus és ha katholikus, nincsen számára kenyér! Veszedelmes játék ez a tűzzel! Magyart a magyarral szemben izgatni igy lehet, de a magyar jövendőt alapozni nem. Minő fájdalmasok lennének az állapotok itt, ha mindenki azt tenné, amit épen azok tesznek, akik másoktól féltik a maguk kenyerét, de minden kenyeret mégis maguknak követelnek! Mi sors várna erre a nemzetre, ha mindenki az egyes hitfelekezetek közötti számarányt nézné, az egyes állások betöltésekor és nem azt, ki milyen mértékben termett arra? Hogyan pusztulna el, semmisülne meg ez a nemzet, a népek háborgó tengerén hányódva, ha fiai nem segítenék, nem emelnék egymást, hanem alámerítenék a gyűlölet posványába. Vigyázzunk tehát és ne játsszunk a tűzzel! És ne bízza el magát senki, hogy nekünk protestánsoknak, kik a történelem folyamán annyit tűrtünk, a türelmünk elbírja már azt is, hogy mások türelmetlensége, mások gyűlölködése a mi bűnünkül rovassék fel. Mi nem bántunk senkit, minkenki más jogát úgy becsüljük, mint a magunkét védjük, de minket se bántson senki és ne kényszerítsen erőinket a védelem fegyvereinek forgatására pazarolni el! Ma mindanynyiunknak minden erejére a támadott hit és nemzeti érzés védelménél és egy uj ezredév alapozó munkáinál van szükség. Méltóságos Püspök úr! Mélyen tisztelt közgyűlés! Ébren kell őrködnünk afelett is, ne hogy az idő kényszere teremtette takarékossági láznak áldozatául essék az egyház építő, nemzetfenntartó munkája! Lelkészeink és tanítóink javadalmazásának érintetlenségével, az egyházintézményeinek fenntartásához szükséges államsegélyek épségben tartására minden erőnk megfeszítésével nem magunkért, de a nemzetért — törekednünk kell!