Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

21 nélkül méltán gyászolja. Legyen áldva emlékezete közöttünk, melyet kegyelettel ápolunk, elvesztése felett érzett mélységes bánatunkat és részvétünket tolmácsolja az előttünk fekvő püspöki jelentés, ennek tárgyalása során lesz alkalma a Tisztelt Közgyűlésnek további határozatokat hozhatni. Hasonló nagy részvéttel és leiki bánattal emlékezem meg a nógrádi egyházmegye másodfelügyelőjének, Rákóczy István úrnak legközelébb történt elhunytáról. Az ő eltávozása nem csupán az emiitett egyházmegyét borította gyászba, hanem kerületünket és egyházegyetemünket is, mert hiszen ő ezen felső és legfelsőbb közigazgatási hatóságainknak évtizedek óta egyik legszorgalmasabb tagja, számos bizottságainak számottevő hasznos munkása volt. Rajongó szeretettel csüggött egyháza sorsán, annak érdekében égett a tevékenységtől. Azon számtalan szóbeli tárgyalás, levélváltás, melyeket velem, mint egyházmegyénkben elnöktársával folytatott, tanúskodik arról, mennyire szerette egyházát, s milyen féltő gonddal csüggött annak sorsán. Elmondhatjuk róla, hogy szemeinek örök pihenőre való lezártáig sem szűnt meg egyháza jobb sorsa érdekében munkálkodni és érdeklődni. Legyen az ő emlékezete örökre áldott közöttünk! Indítványozom, hogy elvesztése felett érzett nagy bánatunkat örökítsük meg jegyzőkönyvünkben, bánatos részvétünkről pedig jegyzőkönyvi kivonaton értesítsük gyászba borult özvegyét és hátrahagyott családját. Kerületi közgyűlésünk valamennyi tagjának nevében mélységes tisztelettel, a legmelegebb ragaszkodással, hamisítatlan igaz szeretettel köszöntöm kerületünk főpásztorát, Kiss István püspök urat, aki folyó évi junius 15-én töltötte be lelkipásztorkodásának negyvenedik évi áldásos tevékenységét. Ezt az évfordulót a püspök urunkat jellemző puritán szerénysége miatt csak a legszűkebb körben ünnepelte egyháza, a sámsonházai hitközség. Ugy vagyok meggyőződve, hogy kerületünk közgyűlésének érzelmeit tolmácsolom akkor, midőn általánosan tisztelt és népszerű főpásztorunk hervadhatatlan érdemei előtt ezen közgyűlésen is meghajtjuk benső meggyőződéstől áthatott elismerésünknek zászlaját, püspök urunk további hasznos tevékenységéhez pedig kérjük a mindenható Istennek bőséges áldását, hogy az ő hasznos munkálkodását hoszszú éveken át a legjobb egészség mellett eltöltve, az közegyházunk javára, felvirágoztatására és édes magyar hazánk dicsőségére szolgáljon. Indítványozom, hogy püspök urunk érdemeit 40-ik évi lelkészkedése és püspöki elhivatása 10-ik évfordulója alkalmából kerületünk közgyűlésének jegyzőkönyvében örökítsük meg s ugyan ő erről külön jegyzőkönyvi kivonaton értesíttessék. Ugyancsak tisztelettel és szeretettel köszöntöm a fehér-komáromi egyházmegye esperesét, Balogh István urat, ki szintén ez évben töltötte be lelkipásztorkodásának tevékenységben gazdag 40-ik évi fordulóját, aki nála jellegzetes szerénységgel, de annál nagyobb munkakedvvel és szeretettel buzgólkodott egyháza és a közegyház érdekeiért, aki évtize-