Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930. Rendkívüli közgyűlés

1930. március

6 Ezen kegyeletes érzelmektől áthatottan, hittestvéri szeretettel köszöntöm kerületi közgyűlésünknek kiküldött tagjait s az ő soraik között megjelent kedves vendégeinket pedig szívélyesen üdvözlöm. Az alkotmányunk rendelkezései szerint egybehívott jelenlegi rendkívüli közgyűlésünket megnyitottnak jelentem ki. Rendk. közgyűlés megalakulása. Jegyzőkönyv hitelesítők. Püspöki jelentés. 2. (Dr. Z.) A világi elnök a jegyzői karnak oly értelmű bejelentése után, hogy a közgyűlésnek hivatalból való tagjai s az egyházmegyéknek képviselői határozatképes számban vannak jelen, a közgyűlést szabályszerűen megalakultnak jelenti ki. 3. (Dr. Z.) A közgyűlés ezen jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökség elnöklete mellett a jegyzői karon kivíil dr. Händel Béla, Kirchner Gyula és Mihalovics Samu közgyűlési tagokat küldi ki. 4. (Dr. Z) A világi elnök felkérésére a püspök előadja következő elnöki jelentését, amelyet a közgyűlés a világi elnök indítványára egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétet. Méltóságos Kerületi Közgyűlés! Mai rendkívüli kerületi közgyűlésünk összehívására az a gyászos esemény szolgáltatott alkalmat, amellyel az isteni gondviselés lándori dr. Kéler Zoltán egyházkerületi felügyelő urat 1929. évi december hó 30-ikán kiszólította az élők sorából. Vele egyházunk egyik régivágású, jellegzetes alakja szállott sírba. Történelmi jelentőséget személyiségének főleg az a körülmény adott, hogy még a nagy összeomlás előtt, a régi csonkitatlan dunáninneni egyházkerület választotta őt meg felügyelőjének. Elhunytával tehát újra egy kapocs — remélem nem utolsó — pattant el a régi és a mostani dunáninneni egyházkerület között. Legkiválóbb tulajdonságai voltak, amikkel beirta nevét egyházkerületünk történetébe: Nagy jogi tudása, amelyet növelni és gyarapítani élete utolsó órájáig meg nem szűnt s amely az ő kezében hatalmas fegyver volt, amelyet meglepő sikerrel tudott forgatni. Evangélikus egyházunkhoz való meleg szívbeli ragaszkodása, mit élesztett és hatványozott nála az a lelki szabadság, mely egyházunk sajátja s neki életelemévé vált. Erős magyar hazafias érzése, amely évről-évre megismételtette vele közgyűléseinkben a hatalmas tiltakozást a trianoni béke ellen. Végre páratlan kötelességtudása, amellyel önként vállalt hivatása minden tisztét végezte! Temetése f. évi január hó 1-én ment végbe a kerepesi-uti temető halottas házából. A megjelentek nagy száma s a ravatalára helyezett s körülötte felhalmozott koszorúk nagy tömege is mutatta, hogy nem csak egyházi téren működő jeles férfiú, hanem általában is a közélet jól ismert férfia költözött el vele az élők sorából. Én is kötelességemnek tartottam az egyházkerület nevében diszes koszorút helyezni nagy halottunk ravatalára.