Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928

1928. augusztus

. 4 1—2. A püspök imája. \ A világi elnök megnyitóbeszéde. kivonattal: Dr. Csengődy Lajos, Zatkalik Károly, Draskóczy Béla, vitéz Sréter Ferenc, Veress Imre és Zelenka Ottó. IV. A tanítók képviseletében: Csengey Gyula oroszlányi és Bödecs Sándor nagyvelegi tanítók. V. Mint vendégek: Csővári Géza, Limbacher Zoltán, Fényi Géza, Ormosi Lajos, Majba Vilmos, Dr. Szlávik Mátyás, Dr. Okolicsányi Lajos, Kropka István. VI. Távolmaradását indokolta, illetve kimentette: Dr. Zelenka Frigyes, Dr. Stelczer Mátyás, akiket betegségük és Csatáry Elek, akit családi ügy gátolt a megjelenésben. A GYŰLÉS. • 1. (B.) A püspök a budapesti X-ik Lelkészi Kör, Simor-utcai imaházában tartott gyámintézeti istentisztelet után, amelyet Dr. Csengődy Lajos salgótarjáni lelkész végzett, a nagyszámmal egybegyűlt kerületi közgyűlési tagokat imára híva fel abból az örvendetes alkalomból, hogy Lándori Dr. Kéler Zoltán egyházkerületi felügyelő ez év folyamán töltötte be kerületi felügyelővé történt megválasztása 10-ik évfordulóját, az alábbi rövid imával vezette be a kerületi közgyűlést: Isten, jóságos mennyei Atyánk! Egyik esztendő tűnik a másik után s az idők folyamán megváltozik minden. Egyedül te vagy örök, jóságos Istenünk és a te kegyelmed! Te Benned nincs változás vagy a változásnak árnyéka! Tíz esztendővel ezelőtt te adtál vezért a nagy dunáninneni egyházkerületnek, azóta az egyházkerület kicsiny lett, de a Te kegyelmed a cezérhez semmiben meg nem fogyatkozott. Átsegítetted őt a nagy vízözönön s legutóbb is kimentetted a veszedelmes betegségek hatalmából. S most itt állunk szent színed előtt, ünneplő s hálaadó lélekkel, esdő fohászokkal ajkainkon: tartsd meg őt továbbra is a te kegyelmedben s hozz víg esztendőt, boldog jövőt szegény magyar evangélikus egyházunkra és hazánkra. Amen. 2. (B.) Az ima elhangzása után Lándori Dr. Kéler Zoltán az alábbi megható, szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! A nagy filozófus Seneca híres megállapítása „Vivere militare est" szálló igévé vált, mert tény, hogy az élet nem egyéb, mint sírig tartó harc és küzdelem, amelyből fakad a vi! ág könny tengere, s azok a mélységes sebek, amelyek élő testeket emésztenek, viszont ebből a harcból származik minden kitartó edzettség, siker és minden dicsőség is. Ebbe a harcba születtünk bele mi is, és ebben élünk ma is. Ha valamikor érezhette egy nemzedék egész lelke mélyéből, hogy harc az élet, úgy valóban a mai nemzedék az, amelynek ez az érzés osztályrészül jutott.