Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928

1928. augusztus

27 kon is, az illetékes községek hathatósan támogatják az egyházat, fize­tik a tanítói nyugdíjjárulékokat, viselik az iskolafűtés, takarítás stb. költségeit. Mindez a jelenlegi lelkész, Zeman Mihály érdeméül róható fel. Minthogy azonban egy ember az anyaegyházat, ennyi filiát s még a hozzátartozó szórványt is el nem láthatja, a legjobb akarat mellett sem, az egyházi segédlelkészi állás szervezését s annak betöltését el­rendeltem. Surány-Terény. Ennek az egyháznak eredetileg alapítója és fentar­tója a Surányban lakó Sréter-család volt. Ezért a templom és a lelkész­lak is Surányban volt s onnan járt át a lelkész bizonyos vasárnapokon a terénvi filiába istentiszteletet végezni. A Sréter-család ezen ágának kihaltával — miután Surányban eleitől fogva csak kevés számú hívő lakott, — állottak elő a terénviek azzal a kívánsággal, hogy ennek utána Terényben lakjék a lelkész. Az egyházmegye bizonyos kikötések mellett teljesítette kívánságukat. S ekkor mutatta meg ez a maroknyi nép, mire képes a hitbuzgóság és áldozatkészség. Feltűnő rövid idő alatt vett telket, a saját erejéből felépítette a szép tornyos új templo­mot, kényelmes lelkészlakot. Harangokat kétízben vett, egyszer a há­ború előtt, másodszor a háború után. Most legutóbb új orgonát szerzett be s ezzel Terény minden szükséges egyházi épülettel ellátott anyaegy­házzá lett. De egy nagy baj van s ez az egykerendszer fellépése s gyors elterjedése. Június 4-én jártam Terényben s ezen napig, a keresztelési anyakönyv tanúsága szerint, a folyó évben Terényben még egyetlen egy születési eset sem fordult elő. Ezt a megdöbbentő körülményt Dr. Sztranyavszky Sándor egyházfelügyelő úr Őméltósága az előző napi presbyteri ülésén, én pedig másnap a zsúfolásig megtelt templomban, a gyülekezethez intézett főpásztori szózatomban tettem szóvá, rámu­tatva ennek a szörnyű bűnnek szomorú következményeire. A bevett szokáshoz híven, a helybeli lelkész végezte az istentiszteletet igen szé­pen, híveinek áhítatos figyelme mellett. Délután Surányba mentem, hogy megtekintsem a Sréter-család által épített suránvi templomot és lelkészlakot. A csinos templom renoválásra szorul ugyan, de még min­dég erős ; masszív épület, a lelkészlak teljesen jókarban van. A nógrádi egyházmegye megengedte, hogy a lelkészlak és hozzátartozó belsőség eladassék, azzal a kikötéssel, hogy az így kapott összegen jövedelmező ingatlan vétessék, amelynek hozadéka egészben a suránvi templom jó­karbantartására fordíttassák. Ezt az intézkedést az egyházlátogatási jegyzőkönyvben szankcionáltam. Hátra van még, hogy köszönetet mondjak a nógrádi egyházmegye elnökségének, nagyságos Okolicsánvi Gyula egyházmegyei felügyelő, mél­tóságos Rákóczy István egyházmegyei másodfelügyelő és nagyt. Mihalovics Samu főesperes úrnak, nagyt. Meskó Károly egyházmegyei főjegyző és nagyt. Kirchner Rezső püspöki titkár úrnak, azért a hálára kötelező buzgóságért, amellyel nehéz munkámat megkönnyíteni igyekeztek. 10. * Köszönet az egyházmegye vezetőinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom