Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928
1928. augusztus
27 kon is, az illetékes községek hathatósan támogatják az egyházat, fizetik a tanítói nyugdíjjárulékokat, viselik az iskolafűtés, takarítás stb. költségeit. Mindez a jelenlegi lelkész, Zeman Mihály érdeméül róható fel. Minthogy azonban egy ember az anyaegyházat, ennyi filiát s még a hozzátartozó szórványt is el nem láthatja, a legjobb akarat mellett sem, az egyházi segédlelkészi állás szervezését s annak betöltését elrendeltem. Surány-Terény. Ennek az egyháznak eredetileg alapítója és fentartója a Surányban lakó Sréter-család volt. Ezért a templom és a lelkészlak is Surányban volt s onnan járt át a lelkész bizonyos vasárnapokon a terénvi filiába istentiszteletet végezni. A Sréter-család ezen ágának kihaltával — miután Surányban eleitől fogva csak kevés számú hívő lakott, — állottak elő a terénviek azzal a kívánsággal, hogy ennek utána Terényben lakjék a lelkész. Az egyházmegye bizonyos kikötések mellett teljesítette kívánságukat. S ekkor mutatta meg ez a maroknyi nép, mire képes a hitbuzgóság és áldozatkészség. Feltűnő rövid idő alatt vett telket, a saját erejéből felépítette a szép tornyos új templomot, kényelmes lelkészlakot. Harangokat kétízben vett, egyszer a háború előtt, másodszor a háború után. Most legutóbb új orgonát szerzett be s ezzel Terény minden szükséges egyházi épülettel ellátott anyaegyházzá lett. De egy nagy baj van s ez az egykerendszer fellépése s gyors elterjedése. Június 4-én jártam Terényben s ezen napig, a keresztelési anyakönyv tanúsága szerint, a folyó évben Terényben még egyetlen egy születési eset sem fordult elő. Ezt a megdöbbentő körülményt Dr. Sztranyavszky Sándor egyházfelügyelő úr Őméltósága az előző napi presbyteri ülésén, én pedig másnap a zsúfolásig megtelt templomban, a gyülekezethez intézett főpásztori szózatomban tettem szóvá, rámutatva ennek a szörnyű bűnnek szomorú következményeire. A bevett szokáshoz híven, a helybeli lelkész végezte az istentiszteletet igen szépen, híveinek áhítatos figyelme mellett. Délután Surányba mentem, hogy megtekintsem a Sréter-család által épített suránvi templomot és lelkészlakot. A csinos templom renoválásra szorul ugyan, de még mindég erős ; masszív épület, a lelkészlak teljesen jókarban van. A nógrádi egyházmegye megengedte, hogy a lelkészlak és hozzátartozó belsőség eladassék, azzal a kikötéssel, hogy az így kapott összegen jövedelmező ingatlan vétessék, amelynek hozadéka egészben a suránvi templom jókarbantartására fordíttassák. Ezt az intézkedést az egyházlátogatási jegyzőkönyvben szankcionáltam. Hátra van még, hogy köszönetet mondjak a nógrádi egyházmegye elnökségének, nagyságos Okolicsánvi Gyula egyházmegyei felügyelő, méltóságos Rákóczy István egyházmegyei másodfelügyelő és nagyt. Mihalovics Samu főesperes úrnak, nagyt. Meskó Károly egyházmegyei főjegyző és nagyt. Kirchner Rezső püspöki titkár úrnak, azért a hálára kötelező buzgóságért, amellyel nehéz munkámat megkönnyíteni igyekeztek. 10. * Köszönet az egyházmegye vezetőinek.
