Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928

1928. augusztus

25 és Legend egyházközségeket; a másik turnusban 1928 május 30-tól jú- 10. nius 4-ig meglátogattam Szécsény, Balassagyarmat, Szügy és Terény egyházközségeket. A gyülekezetek története, kezdve a legrégibb időn, a mai napig, ezidő szerinti külső és belső állapota, továbbá intézkedéseim és utasításaim történeti hűséggel meg vannak írva az ú. n. egyházlátogatási jegyzőkönyvekben, amelyek ilyen alkalmakkor a helyszínen egyidejűleg szoktak felvétetni. Aki tehát közelebbről érdeklődik e kérdés iránt, az szíveskedjék e különben is nagyjelentőségű okmányokat megtekinteni. Ehelyütt, a tér szűke miatt is, csak néhány szóval emlékezhetem meg az egyes egyházközségekről. Ősagárd. Hitéhez, nyelvéhez, régi szokásaihoz szívósan ragaszkodik. Ezért lassan magyarosodik, de ellenáll a szektás mozgalmaknak is. Szorgalmas, munkás nép, ezért aránylag kicsiny határa mellett is meglehetősen jó módban él. Egyházi épületei egytől-egyig jókarban vannak. Egjmdül orgonája nem felel meg a kívánalmaknak, ezért új orgona beszerzésére utasítottam az egyházat. Lelkésze Horeczky Aladár megértő lélekkel és szerencsés kézzel intézi népe minden ügyét. 1835-—1874-ig Fabó András híres történetíró, a Magyar Tud. Akadémia tagja, volt a papja. Az itteni temetőben nyugszanak hamvai. Mint jó barátjának Dr. Székács József, az „ország papja" budapesti lelkész és bányakerületi szuperintendens, emelt neki szép síremléket. Bánk. A hitbuzgó és áldozatkész hívek Zatkalik Károly lelkész és JRákóczy István nyug. főispán, egyházfelügyelő lelkes vezetése mellett példás rendet teremtettek az egyházban. Hétköznapokon a fáradhatatlan munka, Vasár- és ünnepnapokon a zsúfolt templom és az üres kocsma, fokmérői a nép testi és lelki egészségének. Az egyház irattárában igen fontos okmányok is vannak, ezért intézkedtem, hogy haladéktalanul megfelelő szekrényt szerezzenek be, amelybe leltár melLtt helyeztessenek el ezek a fontos okmányok. Az utóbbi időben a saját erejéből való nagvobbmérvű építkezésekből kifolyólag 800 P adóssága van az egyháznak. A hitbuzgó egyház mindenképpen méltó arra, hogy a lehetőség határai között segítségére siessünk. Sajnálattal kell jelentenem, hogy a Bánkhoz tartozó rétsági fiókegyház oly nagy erőfeszítéssel megszervezett evang. iskolája, a tanulók csekély száma miatt, átment az állam kezébe. Vigasztaló csupán az a körülmény, hogy mihelyt a tanulók száma eléri a 30-at, félévi felmondás után újra evang. felekezeti lesz az iskola; addig is, míg ez bekövetkezik, a tanító csakis evangélikus lehet s az evang. gyermekek csakis ebbe az iskolába oszthatók be. Felsöpetény. Erőtelen, kicsiny gyülekezet s erőit még inkább fogyasztja az a körülmény, hogy már évekkel ezelőtt a baptizmus megvetette lábát a gyülekezetben. Vigasztaló, hogy az egyház ezidő szerinti buzgó lelkésze, Lombos A. János, belmissziói munkásságával határt vetett a szekta terjedésének. Egyébként abban a kellemes helyzetben van a kicsiny gyülekezet, hogy felügyelője Prónay József romhányi nagy-