Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928

1928. augusztus

17 talán némi reménnyel is szívükben, bejönnek a megcsonkított hazába... újabb nyomorra. Mert idehaza sem rózsásak az állapotok. A háború utáni általános lerongyolódás miatt minden téren szükségessé vált beruházások, a kü­lönféle címeken való jóvátételek, a városi, megyei és állami tisztviselők nagyszáma, a menekültek, nyugdíjasok, rokkantak légiója miatt szinte elbírhatatlan terhek nehezülnek az adózó polgárok vállaira. Ilyen körülmények között s ennyire - megterhelt egyházhívekkel kellett nekünk is az utolsó évtizedben egyházainkat fentartani, épüle­teinket jókarba hozni, hiányzó harangjainkat pótolni, a haladó korral lépést tartani s a növekedő igényeket minden irányban kielégíteni. Íme, ha szenved a nemzet... szenved az egyház is. De az egyház sohasem mondhat le legszentebb reményeiről, nem monhat le Istenbe, a jó és igaz ügybe vetett szent bizodalmáról, aminek azután az a leg­közvetlenebb eredménye, hogy a nemzet még a legnagyobb elesettségé­ben is megtalálja önmagát, ráismer önmagára s nagy feladataira, s re­mélni kezd, évszázados mély érzések, nagy indulatok és akarások kez­denek benne új vérkeringést. Ennek az éledésnek, belső lelki megmozdulásnak fenséges képét láthat­tuk azokban a forró hazaszeretettől átfűtött napokban, amikor a nem­zet kitörő lelkesedéssel fogadta lord Rothermere nagy angol barátunk fiát, Esmond Harmsworth-ot. Valóban ritka jelenség még a nemzetek történetében is, hogy a világ első nemzetéhez tartozó előkelő, gazdag s nagy hatalmú férfiú, mint lord Rothermere, akkora hévvel s önzetlen­séggel tegye magáévá egy különben nagy múltú, de idegen és kicsiny s annyi ellenségtől környezett nemzet igazát és jobb jövőjét. Mély meg­hatottsággal gondolunk az apára és fiúra, Isten küldötteit látjuk ben­nök s buzgó imádságunk szárnyal fel az égbe a Mindenható elé, hogy törekvéseiket koronázza sikerrel! Ugyancsak imádságos hangulattal töltötte el lelkeinket az a szép és meleg ünneplés, amelyben folyó évi március hó 13-án a felsőház ré­szesítette a Kormányzó Űr Őfőméltóságát abból az alkalomból, hogy ezen a napon töltötte be kormányzóságának 8-ik évfordulóját. Azt hi­szem, mindenképpen méltó dolgot cselekszünk, ha a Kormányzó Úr Őfőméltóságát jelen közgyűlésünkből, a nevezetes évforduló alkalmából táviratilag üdvözöljük, kifejezésre juttatva hódoló tiszteletünket s mély­séges ragaszkodásunkat. Mint a nemzet hű fiai érthető érdeklődéssel kísértük a nagy múltú esztergomi érseki szék betöltését, hiszen az esztergomi érsek nemcsak a róm. kath. egyház első főpapja, hanem a magyar nemzet első zászlós Ura is, aki mint ilyen a nemzet testéből hatalmas birtok­nak ura. Reményünk, hogy megtépett állami szuverenitásunk, ha csak egyidőre is, újra megcsillan régi fényében — sajnos — nem vált valóra, mert az érseki szék betöltése megtörtént, a látszat szerint, a magyar állam tudta és hozzájárulása nélkül, a római pápa egyoldalú ténykedé­2 10. Az egyház remény­sége átragad az államra is. 4 kormányzó úr Őfőméltósága üdvözlése. Az esztergomi érseki szék betöltése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom