Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926

1926. augusztus

19 A közgyűlés a bejelentést tisztelettel tudomásul veszi, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő úr elmaradását mélyen sajnálja, jókívánságait hálás érzéssel köszöni s minderről Őméltóságát jegyzőkönyvi kivonattal értesíti. 5. (Dr. Z) Az egyházi elnök jelenti, hogy a kerület tanítói kara Csengei Gyula oroszláni tanítót küldte ki képviseletében a mai kerületi közgyűlésre, aki itt jelen is van. Tudomásul szolgál. 6. (K.) A tárgysorozat 8. pontjával kapcsolatban a püspök úr felolvassa következő évi jelentését: Méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Az 1925/26-iki közigazgatási évről van szerencsém a következőkben beterjeszteni évi jelentésemet. 1. A legyőzött, kifosztott és megcsonkított nemzet, ha még egyáltalán élni akar, a legjobb amit tehet, hogy minél gyakrabban tekint vissza a múltba, a régi dicsőségbe. Meggyújtja az emlékezés szövétnekét, hogy annak fényénél megteljék legjobbjainak az agya gyönyörűséges nagy gondolatokkal s szíve elpusztíthatatlan érzésekkel. Ezt teszi önkéntelenül a magyar nemzet is, amikor legnagyobb fiainak százéves évfordulójuk alkalmából ünnepet szentel és emlékezik róluk. A haza és nemzet után senki sem vesztett annyit, mint az evangélikus egyház. A történelem tanúbizonysága szerint mindig egy és ugyanaz a sors volt osztályrészük. S ez oly természetes, ha tudjuk, hogy jogaik és alkotmányos szabadságuk egy és ugyanazon törvénykönyv ugyanazon lapjaira volt felírva. Egyházunkat is az önfenntartás ösztöne a dicső múltba tekintésre ösztönzi, abba a csodálatos korba, amikor volt hit és erő a legnagyobb üldöztetések és szenvedések közepette is tanúbizonyságot tenni a Krisztusról. A gazdag múltból csaknem minden évre jut egy-egy nevezetes esemény, amelyre illik is, de érdemes is visszaemlékezni. Az elmúlt közigazgatási esztendő 250 évi távolságban különösen nagy és fenséges dolgokra tud rámutatni. Az 1926. év február hó 11-én múlt 250 esztendeje annak, hogy a magyar protestáns gályarabok kezéről De Ruyter holland tengernagy parancsára lehullott a bilincs. Ezeknek a gályaraboknak a fejét a világ legszebb koronája: a hithüség koronája ékesíti, szívüket a legmagasabb eszmény: a Krisztushoz mindhalálig való szerelem lángja hevítette. Ök valóban legyőzték a halált s elevenen az örök dicsőség pantheonjába léptek, hogy emiékezetök még késő évezredek múlva is felmelegítse a jégkéreggel bevont emberi szíveket és utat mutasson a rút anyagiasságból, a legfelségesebb eszmények felé! A 41 gályarab lelkész és iskolamester egy jelentékeny része a Dunáninneni egyházkerületre esett; mi sem mutatja jobban nagy veszteségünket, mai koldus szegénységünket, mint az, hogy nincsen templom egyházkerületünkben, amelyet az ő igehirdetésök avatott szentté, s nincsen 2* 4-6. Tanítók képviselője. Püspöki jelentés. Történelmi visszaemlékezés a gályarabokra. i t