Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

10 . — nem keresve bizonyos körök szimpathiáját, de nem is provokálva senki fiának antipathiáját — eskümhöz képest és lelkiismeretem parancsait követve, mindég csak az egyházkerület érdekében igyekeztem kifejteni, magamat senki és semmi által elkedvetlenittetni és befolyásoltatni nem hagyom és ily alapon lemondani soha, de sohasem fogok. Hűségesen dolgoztam eddig, — ugyanígy kívánok dolgozni a jövőben is, — mert most is vallom azt, hogyha minden munkámat megkétszerezhetném, akkor sem tudnék annyit végezni, hogy ne én maradjak adósa a mélyen tisztelt Kerületnek. Ezért minden igyekezetemet a jövőben is arra irányítom, hogy az egyházkerületben békés megértéssel és összefogással, — de ha kell, a rendelkezésemre álló törvényes eszközök igénybevételével, — rendet és békét teremtve, majdani utódomnak oly állapotokat biztosítsak, hogy utódom ne csak ezen állás tüskéit érezze, hanem az elismerés éltető leveleiben és az őszinte, hálás ragaszkodás gyümölcseiben is lelhesse örömét. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Az apostol Pál szavával, az előbb előadottakra csak azt mondom: „nem kellene ezeknek igy lenni", — kiváltképen mi közöttünk, kik az evangélium őrállói vagyunk. Igaz, mi sem vagyunk másból, mint húsból és vérből, reánk is nehezedik a magyar átok, — de ha egyebütt nem is, köztünk meg kell találni a módot és utat, amely kezeinket egymás kezébe téve, megteremti a nélkülözhetetlen összetartást és összefűzi karjainkat az épitő munkára — nagy szellemi, különösen pedig protestáns szellemi kincseink realizálására. Vigyázva álljunk őrt önmagunk felett is, hogy az evangélium szabadsága ne váljék szabadossággá. Ez nem is következhetik be mélyen tisztelt Közgyűlés, ha mi igazán evangélikusok vagyunk. Ha életünket igazán azon a fundamentumon éljük, „amely egyszer vettetett" — az evangéliumon. Meg kell ragadnunk minden módot és eszközt, hogy ezt az életet elmélyítsük. Itt természetesen a belmissziónak nyilik tág tere. Róla egyetlen alkalommal sem szabad megfeledkeznünk. Akik fáradhatatlanul munkálkodnak ezen a téren, el ne lankadjanak, ha nyomban nem is jelentkezik minden munkájuk eredménye oly mértékben, mint az kívánatos lenne. A mi munkánk csak a magvetés, de az aratás sem maradhat el. Ezen a téren kívánatos lenne, ha Isten megsegítő kegyelme a mi szeretett főpásztorunkat, a Püspök Úr Öméltóságát egészségi szempontból is úgy megsegítené, hogy ereje lenne a rég nélkülözött püspöki látogatások során is folytatni eddigi értékes munkásságát. E réven hiszem, hogy megszűnnék a viszály kerületünk azon szerencsétlen egyházközségében, hol a hivők egymással meghasonlottak s ahol a hivők a püspöki látogatást már évek óta várva-várják. Ezen püspöki látogatások révén bizonyára erősödnék minden vonalon az összetartás, erősebben érvényesülne az összefogás az egyházkerület egységes munkájára.