Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

4 1. 3. A nógrádi egyházmegyéből megbízólevéllel: Králik Ervin, Péter Henrik, Rákóczy István, dr. Sztranyavszky Sándor. Jegyzőkönyvi kivonattal: Veres Imre, Fényi Géza, Szekej András, Meskó Károly, Huszágh Gyula. IV. A tanítók képviseletében: Nemes Győző. V. Mint vendégek: báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, Laszkáry Gyula, dr. Kayser Szilárd, dr. Szlávik Mátyás, Tolner Károly, Irányi Kamill, Komjáthy Béla, Korim Kálmán, Mikolik Kálmán. A gyűlés. 1. (B.) A közgyűlés tagjai augusztus hó 12-én, délelőtt 9 órakor a deáktéri ev. testvéregyházak dísztermében gyülekeztek össze, ahol a püspök áhítatos imádsága után lándori dr. Kéler Zoltán kerületi felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Méltóságos és főtisztelendő kerületi Közgyűlés! Összegyültünk ismét ebben a mi sivár világunkban, amelyben annyi a rom, annyi a pusztulás, mely mindent kikezd, hogy igazán szükségünk van egymásra. Szükségünk van egymás erejére, hitére, tollára, karjára, de különösen egymás lelkére, hogy el ne engedjük egymásban aludni a teremtő szikrát, melyet ma a Világgonoszság romok alá temet, de amely, ha el nem aluszik, egykor még magasra lobbanthatja fel ezer éves dicsőségünk fényét! Ez a fény ma csak lidércfény, — mely egy nemzetsir felett lobog a történelmi megpróbáltatások hosszú, már évek óta tartó sötét éjjelén. S amikor mi összegyűlünk, merev szemekkel bámulunk e fénybe, amely csak a sötétség hatalmainak a rettentő munkáit és saját gyengeségünket világítja meg előttünk. Előttünk is, ennek a csonka egyházkerületnek őrállói előtt! Ámde mi ezen az éjjeli lidércfényen keresztül más világosságot is megláthatunk! Minél jobban késik a hajnal, annál erősebb nézéssel figyelünk arra a fényre, mely oltárainkról, az evangéliumból árad szerte s ennek az égi fénynek, az örök igazságok, földi hatalmakkal dacoló világosságnak a sugárival ismét beírjuk egymás lelkébe azokat a szavakat s a szavak mögött meghúzódó szent akarást, mely 1921. év óta mindig első gondolatunk, valahányszor igy összejövünk, hogy: „Egyházkerületünk szétdarabolása, iskoláinknak idegen államba való beolvasztása ellen, mivelhogy ez nem a jog, hanem az erőszak alapján történt, olyan nép részéről, melynek az ősi magyar földhöz semmi jussa nincsen, — leghatározottabban tiltakozunk, azt jogosnak el nem ismerjük s magyar hazánk területi épségéért, iskoláink visszaszerzéséért minden erőnkkel küzdeni fogunk!"