Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

8 1. lelkészek és rendes tanítók javadalmazására szolgáló javadalmi földek létesítése s illetőleg megfelelő nagyságra való kiegészítése érdekében (1920. évi XXXVI. t.-c. 84. §.) a szükséges lépéseket — amennyiben azok még eddig meg nem történtek volna — haladéktalanul tegyék folyamatba s e tekintetben is bizalommal forduljanak kerületünk ügyészéhez, ki tisztéből folyólag őket mindenben kötelességszerűen és szakszerűen irányítani és hathatósan támogatni fogja. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Hogy az előbb elmondottak szerint is megerősítendő egyház bástyái között az evangélium világosságának éltető fénye zavartalan tisztaságban ragyogjon, ahhoz a most előkészületek alatt álló zsinatnak kell a szükséges intézkedéseket megtenni. Erre vonatkozólag is, mélyen tisztelt Közgyűlés, engedtessék meg nekem, hogy erről a helyről is kifejezést adjak ama meggyőződésemnek, hogy e téren is intézményesen kell eljárnunk és cselekednünk. Mindenfélét próbálgatnak egyházaink. Legújabban egyházközségi szabályrendeleteket alkotnak, amelyek sokszor túllőnek a célon. Véleményem szerint itt más nem segit, mint a mi egyházi ügyészi karunk jogkörének átszervezése, kibővítése. Ha megfelelő lelkes evangélikusok foglalják el ezt a helyet, ugy egyrészt a lelkészi kar abszolút erkölcsi integritása, másrészt az egyháztagok magatartása sok minden, ma még egyházfegyelmileg tisztázatlan kérdésekben biztositható lesz. Igaz, — erre is nevelni kell az embereket — önmagunkat is! De legfőképen a mi evangélikus ifjúságunkat. Meg kell állapitanom, hogy e tekintetben egyházkerületünk az elmúlt évben is nem egy világító fáklyával szolgált egyetemes egyházunknak. De hiába, ez még mindig nem elég. A tennivaló rengeteg. Nemcsak ott, ahol még iskoláinkat is elveszitettük, mint az két helyen megtörtént, hanem minden vonalon. Örömmel értesültem, hogy e tekintetben a dunántuli egyházkerület fáradhatatlan püspöke, főtisztelendő Kapi Béla ur Őméltósága egy rendszeres belmissziói kalauzt is bocsátott lelkésztársai rendelkezésére. Kétségtelen, hogy „jam proximus ardet Ucalegon" s ezt minden egyházi fórumnak is világosan kell látnia, de addig is, mig mi e téren saját hatáskörünkben intézkedünk, ezt a belmissziói kalauzt — püspök elnöktársammal együtt — melegen ajánlom egyházkerületünk lelkészi karának szives figyelmébe, tegyék azt megbeszélés tárgyává annál is inkább, mert közbenjárásom folytán Kapi Béla püspök ur a legnagyobb készséggel és előzékenységgel megadta beleegyezését és hozzájárulását ahhoz, hogy a kérdéses munkaprogramm, amennyiben az abban lefektetett alapelvek és a megoldásra kiérlelt rendszer kerületünk lelkészi karának helyeslésével találkozik, fel is használtassák s gyakorlatba vétessék. Sajnos, nekünk a meglevők megtartása is nagy gondot okoz. Pedig nekünk teremteni, alkotni is kellene, mert hisz' egyházkerületünk